Kifulladás-lemerülés...?

Suttogó Rézi képe

Guberáltam a verselők és a prózások oldalán, no nem nyugodtam meg, nem csak a képírók nem közölnek új alkotásokat, de az imént említett tollforgatók sem....Zömében mind régi, 2-5 éves alkotások vannak fent s azokhoz szólnak néha néha...
Ez azért valahogy elszomorító, nem..?

130 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Nekem az utóbbi években nem írásaim születtek, hanem gyerekeim.
Azé' az is jó ám.

Amikor jelentkeztem az oldalra, azt gondoltam, sokkal több időm lesz itt olvasgatni vagy a vizuális tartalmakkal ismerkedni. Nem sikerült elégszer itt lennem. Most egy kicsit más. Tudok erre időt szakítani és ennek örülök, mint ahogy Mice tevékenységének is.
Jó az irány, új jelentkezések is vannak. Talán erősödik az érdeklődés is...

Mice, szerintem is jó úton haladsz, én is azért nem jelentkeztem, mert olyan gazdátlannak éreztem az oldalt. Ha vagy, én is többet jövök. Ha igény van a vizuálisokra. :) Ági

Nem várom, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki visszajöjjön, de szerintem jó úton haladunk.

Mentségemre szóljon, hogy nincs ihletem. Nálam a mai napig kb. kétéves volt a legfrissebb poszt. Ha nem álmodtam volna valamit két napja, akkor ma sem frissült volna a "portfólióm". De éjjel 1-kor felébredtem és leírtam az álmom. Ebből közöltem most az első kis epizódot. Darabonként csepegtetem majd, mert a nagyobb része még javításra vár. Aztán a végén majd lehet, hogy egyben (is) kiteszem. Úgyhogy csínján a hozzászólásokkal, mert lehet, hogy a részletekkel majd azok is törlésre fognak kerülni. Nem is tudom, hogy lenne korrekt? Javaslat? Töröljem most az első "részt"? És csak akkor publikáljam az álmom, amikor már készre írtam?

Én örülök, hogy megosztottad, még egy ötletet is adtál társalgóra.

Mindig van lehetőséged szerkeszteni a feltöltött írásokat, tehát azt javaslom, hogy tedd ezt, ha szeretnél új változatot közölni és akkor a hozzászólások sem vesznek el.

Az úttal nincs semmi gond, inkább azzal, hogy ha találnak valamit az Út szélén, lehet, hogy megállnak ám nem közlik amit láttak. Azokra gondolok, akik fent vannak néha 20-40 percig, de nem adják jelét, annak, amit láttak-olvastak. Itt a kemmentelésekre gondolok. Ha már valaki felrakott valami alkotást, szerintem joggal elvárhatja azt, hogy minősítsék ...
Én már sokkal korábban felvetettem, hogy úgy kellene beállítani a rendszert, hogy mutassa azt, hányan néztek rá az ominózus alkotásra.
Az érdektelenségnek ez is lehet az egyik oka.....

Sokat gondolkodtam egy korrekt megoldáson és végül megcsináltam a megtekintés-számlálót a Google Analytics alapján, így a megtekintések száma megbízható forrásból érkezik. Az eredmények gyorsítótárazva vannak, így nem frissülnek azonnal (általában egy órán belül viszont igen). Sok helyen látok számlálókat, amik könnyen manipulálhatóak, ezért is volt ellenérzésem a dolog kapcsán. Meglátjuk, ez mennyire válik be.

Nagyszerű, köszönjük szépen.
Üdv. Rézi.

Szia!

Igen nehéz megoldani, hogy realisztikus legyen egy megtekintés-számláló és az oldal szellemisége is inkább a hozzászólást kívánja. Legtöbbször én sem hagyok nyomot, kivéve akkor, ha érdemlegesen tudok válaszolni.

Mindenesetre ott a <3, ami semmi energiát nem igényel, de jó visszajelzés, külsősöknek pedig a Facebook like gomb.

A háttérben dolgozom egy kifinomultabb értesítés rendszeren. Fontos, hogy valóban jól tükrözze az érdeklődést. Egy szimpla megtekintés semmit nem mond arról, hogy tetszett-e a látogatónak, vagy sem.

Hello!

Várom a visszhangot.

Hello, a vírusos társalgóba nem tudtam írni, ezért itt jelzem, hogy van két robot jelentkezőnk, meg egy társalgónk is, ami valahogy létrejött.
http://gorbekor.hu/tarsalgo/scot...
ő a 3 jómadarunk: scotshultz364288547
ubiquitydinosaur
rockersteacher
lehet, hogy egy tőről erednek, Mice, hilfe! red Briginek írtam privát
http://gorbekor.hu/tag/scotshult...

A témához szólva elmondhatom, hogy ez a megállapítás tökéletesen illik rám is.
Mentségemre szolgáljon, hogy ihlet híján nem is írok már évek óta, csak nagyon ritkán.

Ahogy látom van itt friss tinta, annyi az egész, hogy kevesen fektetnek időt mások írásaihoz és akkor a műhely vászna kissé a régi alkotásokkal van kiszáradva. Talán érdemes lenne egy olyan interaktív társalgót kitalálni (gondolom volt már, átírás, paródia stb.) hol nem csak a saját szövegeinket mutogatjuk, hanem arra is bíztassuk a többieket, hogy egy bizonyos témára (legyen az klasszikus vagy kortárs) írjanak, rajzoljanak valamit. Na ti mit gondoltok?

új "művem":
(nem annak szántam, és lenne hozzá pár fotó, de nem tudom itt megmutatni)
cigánykerék, cigány zászló, Roma büszkeség napja/ menete
Ez a hurkapálcikáról leszakadt kis Cigánykereket ábrázoló papírzászló a Nyugati téren hevert az úttesten, közvetlenül a 26-os busz végállomása előtt. Vasárnap délután vettem észre, miután már vagy 6-8-szor elmentem fölötte és bizonyára magam is rágázoltam a busz kerekeivel. Nagyon meg lett taposva, mint azok, akiknek a jelképe, azaz a cigányság, a cigány nép. Az egész felülete rücskös, ahogy a gumiabroncsok belenyomták az anyagát az aszfalt kis kövek alkotta púpjaiba meg az azok közötti mélyebben fekvő részekbe. Szép és különleges lett így, mint egy drága merített papír. Meg is koszolódott, beleivódott az út pora, a sok autómotorból a talajra jutó korom, s ki tudja még, mi. Itt-ott olajos is lett. A fáradt vándorok, a sokéves, tán félmillió kilométeres futásteljesítményt maguk mögött tudó BKV buszok hullajtották rá könnyekként szívükből a fájdalom folyadékát. Ahol el lett választva a tartó pálcikától, teste, vékony anyaga megszaggattatott, meggyűrődött, tán jelképesen vérzett és szenvedett is. Mint a cigányok által hőn szeretett és rajongva tisztelt "Jézus Urunk" teste a stációk során, majd az út végén a golgotai keresztfán. Én ezt a zászlót, mint jó ismerőst, mint akinek volt már ilyen - nagyobb méretben is a kezében - felemeltem és magammal hoztam haza, mint egy beteg és gyámolításra szoruló, otthonából elüldözött embert. De előtte még elvittem néhányszor a Margitszigetre. Az első megállónál még Pesten kiszálltam vele, mert megláttam, hogy ott van a járdaszegély mellett egy csatornanyílás. Ráfektettem, mint egy holtat, és lefényképeztem. Azért, hogy mindenki lássa, ez a megtépett, megtaposott, összekoszolt és meggyalázott zászló, mely az előző napi Roma Büszkeség napjának Nyugati téri rendezvényéről maradt ott, mégis milyen különleges, mégis milyen szép, mégis milyen összetett és változatos, színes, pont úgy, mint amilyen a cigányság. Nem tudom, még mit csinálok vele, kikerül-e valamikor egy falra, vagy egy kollázs, egy mű-vészeti alkotás része lesz-e, de egyben biztos vagyok, kidobni nem akarom, mert ez a zászló nekem így fontos és különleges, ahogy van, ezzel a sorssal. Nem adnám száz másik vadonatújért sem. Egyszer talán, ki tudja, számomra fontos cigány emberek aláírása fog rákerülni. Vagy az elejére, vagy a hátuljára. http://hvg.hu/itthon/20090914_ro...

kicsit hasonló India zászlajával, már ami a kereket illeti :) Szerintem folytasd a szöveget, egy egész jó próza jöhetne ki belőle.

Én nem érzek benne ilyen potenciált. Ahhoz valami személyes (sztori) irányába kéne elvinni. Nem feltétlen saját személyes, hanem egy cigány ember (fiktív vagy valós) személyes története felé. Most nem érzek magamban erre készséget, de köszi.

Én azt gondolom, hogy nem reagáltál a versemre :)

Nagyon rég nem reagálok már semmire, de megpróbálok majd a hétvégén valahány értelmes szót mondani versedről jó?

Mi is a téma? A siránkozás? :))

Sziasztok!
En, viszont elkoszonnek ettol az oldaltol. Sajnos a hosszu evek alatt elegge kifulladt. Ha van is mozgas mar reg nem az en verseim alatt, bar nem panasz. Ami fontos, hogy mar egy ideje nem kene amatorkent jelolnom magam, de nem volt szivem elkoszonni az oldaltol. Most viszont megteszem. Jo volt itt, neha hasznos volt, neha tul csondes, de mindenkeppen erdekes.

Sziasztok!