Rendelőben-2

Wendler Zoltán Artúr képe

- Második jelenet -

Takarítónő jön. Idős bácsikát rázogatja:

Takarítónő: Ébresztő! Maga mit keres még itt?
Idős bácsika: Én? Én nem keresek. Én nyugdíjas vagyok.
Takarítónő: Ne viccelődjön. El tetszett itt aludni. Tudja hol van egyáltalán?
Idős bácsika alaposan végig nézve a takarítónőn: Csak nem a pokolban?
Takarítónő: Orvosra vár még, vagy volt már bent nála?
Idős bácsika: Azt hiszem, nem kerültem sorra.
Takarítónő: Lassan a délutáni rendelés kezdődik. Mióta alszik?
Idős bácsika: Én nem aludtam.
Takarítónő: Hanem?
Idős bácsika: Csak pihentettem a szemem.
Takarítónő: Minek?
Idős bácsika: Hogy meggyógyítsam.
Takarítónő: És? Sikerült?
Idős bácsika megint végig néz a takarítónőn: Nem eléggé!
Takarítónő: Na, menjen, mert felsöpröm és kidobom a kukába!
Idős bácsika: Legalább nem kell gyalogolnom.

Középkorú férfi érkezik. Amikor meglátja a takarítónőt, nagy ívben kikerülve őt, megy oda a székekhez, és leül az idős bácsika mellé.

Takarítónő: Na, szépen! Már megint jöttél táppénzt csalni?
Férfi: Mama! Higgyen nekem! Beteg vagyok!
Takarítónő: Hogyne! Nyaktól fölfelé! Amióta megszülettél!
Idős bácsika: Milyen szép, hogy még magázza az anyukáját.
Takarítónő: Még csak az kéne! Ez a lógós alak itt a vejem.
Férfi: Persze, hiszen magasfeszültségű villanyszerelő vagyok.
Takarítónő: Lesz majd feszültség, ha találkozunk otthon!
Férfi: Azt már én sem bírom el.
Idős bácsika: Kicsi az ellenállása?
Férfi: Na hallja? A mamának békebeli sodrófája van.
Idős bácsika: Ha már így összefutottunk! Engem mindig érdekelt a kérdés, hogy kapjuk meg a 380-at?
Férfi: Apróban.
Takarítónő: Megyek, mert nekem dolgom van. Hallod? Én dolgozom! De otthon még számolunk!
Férfi: Nem vagyok könyvelő.

Takarítónő hevesen elindul kifelé, és majdnem fellöki az éppen belépő nőt.

Nő körül nézve: Ki volt itt előbb?
Férfi: Az anyósom.
Nő: Ne gúnyolódjon!
Idős bácsika: De, tényleg!
Nő észbe kapva: Jaj, nem úgy értettem! Ki lenne az első?
Férfi: Miért éppen az első?
Nő kissé felemelt fejjel: Mert én időpontra jöttem!
Idős bácsika: Én meg pont időre.
Nő: A doktor úr úgyis engem fogad elsőnek.
Férfi végig nézve a nőn: Nem csodálom.
Nő: Engem sürgősen meg kell vizsgálnia. Meg kell néznie a … a … bal mellem.

Idős bácsika és a férfi vigyorogva összenéznek. Majd a bácsika legyint.

Férfi: Mi a baj papa?
Idős bácsika: Semmi. Vigyorogni, és legyinteni még tudok, csak arra nem emlékszem már, hogy miért?
Nő kicsit távolabb leülve: Szégyelljék magukat! Csúfolódnak egy beteg nővel.
Férfi: Egészségesekkel nem tudunk. Azok nem járnak ide.

Az ajtó felől érkezik egy nagyon öreg bácsika. Lassan oda csoszog, miközben a botja össze-vissza jár. Majdnem megüti vele a férfit.

Férfi: Vigyázzon a botjával, hé!
Nagyon öreg: Szépen vagyunk. Már körülnézni sem lehet?
Idős bácsika: Bottal?
Nagyon öreg: Olcsóbb volt, mint a szemüveg, és így sem megyek neki semminek.
Férfi: Olvasni viszont nem tud vele.
Nagyon öreg: De igen. Nyomot. Ezzel ütötték az eltűnt húgom lába nyomát.
Férfi: Mi történt a húgával?
Nagyon öreg: Beteg lett. Valami diszle … vagy diszel … meg van! Disszidált!
Idős bácsika: Na, üljön le, mert még lever valamit.
Nagyon öreg elmerengve: Abban nagyon jó vagyok! Emlékszem, még ötvenhatban levertem a … a …
Férfi: Mit vert le?
Nagyon öreg ijedten körülnézve: Jaj Istenem! Hová tévedtem? Ne faggasson! Nem csináltam semmit! A hurkát ajándékba kaptam!
Férfi: Ennek meg mi baja?
Idős bácsika: Keveri az éveket, meg az épületeket.
Férfi: Miért? Milyen épület volt ez korábban?
Idős bácsika: Hiába mondanám a nevét. Magának az nem jelentene semmit.
Nő: Elnézést, de ez körzeti orvosi rendelő, ugye?
Idős bácsika: Csodálkozik, mi? Akadozik az ellátás, na!
Nő: Megint félre értett. Arra gondoltam, hogy ugye ez nem egy pszichiátria váróterme?
Férfi: Nem. Itt orvos rendel.
Idős bácsika a nagyon öreghez: Aztán mi járatban itt?
Nagyon öreg: Beutalóért jöttem.
Férfi: Milyen beutaló?
Nagyon öreg: Sóterápia.
Nő: Már megint kezdik?
Férfi: Mit?
Idős bácsika: Nézze hölgyem. Ez komoly. Modern technológia. Nem ám telefonos távgyógyászat, meg nem is hókusz-pókusz.
Nő: Ne is mondja! Tavaly az egyik barátnőm elvitt egyszer egy összejövetelre. Valami gyógyító emberhez.
Férfi vigyorogva: Lakásra mentek?
Nő: Dehogy! Sokan voltunk. Bementünk egy nagy terembe. Amikor megérkezett az az ember, akkor akik gyógyulni vágytak, előre mentek, és egymás mellé álltak. Szépen, sorban.
Idős bácsika: Biciklivel érkezett az illető?
Nő: Nem. Szép nagy autóval.
Nagyon öreg: Akkor biztosan főorvos.
Nő: Ugyan miért lenne főorvos? Mondom, hogy ilyen gyógyító ember.
Férfi: Praktikus. Ahhoz nem kell diploma.
Idős bácsika: Én nem hiszek az ilyesmiben. Ilyen összejövetelen én is voltam egyszer.
Nő: Jaj, de izgalmas! Meséljen, mi volt?
Idős bácsika: Minden úgy volt, ahogy mesélni tetszett az imént. Ment végig a gyógyító az emberek előtt. Egyenként rátette a fejekre a kezét. Azok megy egymás után mind eldőltek.
Nő: Bizonyára transzban voltak.
Idős bácsika: Nem. A szomszéd kisvárosban történt. No, de mondom tovább. Amikor odaért hozzám, megijedtem. Mi lesz, ha én is itt elvágódom? Érzem a fejemen a kezet. Semmi. Vártam. Ő is várt. Semmi. Kicsit feszengtünk páran, de a kéz olyan kellemes volt, gondoltam, viszonozom a kedvességet. Én is rátettem a kezem az ő fejére. Erre elvágódott.
Férfi: És mi volt azután?
Idős bácsika: Nem tudom, mert hazáig menekültem a többiek elől.
Nagyon öreg: Biztosan a piócás ember fia volt a gyógyító.
Nő: Miért biztos benne?
Nagyon öreg: Annak van szép nagy autója.
Idős bácsika: Naná, hiszen teherfuvarozó.

A doktor megjelenik az ajtóban. Kezében táska, arcán gondterhelt kifejezés.

Doktor: Sajnálom! Legyenek türelemmel. Sietek vissza. Egy súlyos beteghez hívtak ki telefonon.
Idős bácsika: Biztosan az öreg Karajhoz.
Férfi: Honnan tudja? Ismeri talán?
Idős bácsika: Hogyne! Ott van az utcánkban a húsboltja.
Nő: És súlyos beteg?
Idős bácsika: Bizony! Tudom, hogy meg van fázva, és van vagy százharminc kiló.

- Vége a második jelenetnek -

31 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Oké, ez is jó! Lesz tovább is? :-)

Nagyon ritkán járok orvosi rendelőben, ezért nem tudom, lesz-e még tovább?
Legutoljára talán hat vagy hét éve voltam. Ilyen párbeszédes jelenetek biztosan lesznek, de ezt a két felvonást egyelőre nem hiszem, hogy tovább tudom írni.

Köszönöm szépen, hogy olvastál!

Tetszetős "szójátékok".Csak így, tovább!

Lehet, hogy így nem kéne!

Köszönöm!