A változtatás 05. fejezet

Remete képe

Kedves Barátaim!
Az ide feltöltött írásommal pályázaton indulok, és a pályázat feltételei között az áll, hogy máshol ne jelenjék meg az írás, ezért kérlek, nézzétek el nekem, hogy a szöveget eltávolítottam. Bízom benne, hogy megértitek, a megmérettetés több felületen is fontos a számomra. Amint a pályázat lezajlik, visszatöltöm az írást. A hozzászólásokat, melyeket ezúttal is köszönök, érintetlenül hagytam.
Remélem, hogy kezdeményezésemet barátsággal fogadjátok.
Üdvözlettel:
Attila

2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Csak most jutottam el tovább olvasni, és sokszor meg lettem zavarva, de tetszett.
Lassan el is tudnám képzelni a kötetben a könyvet, meg hogy kik olvasnák és miért.

Tetszett ez a rész is. Gábor helyébe mondjuk félnék, hogy a mérnöki zseni felszínre kerülése is befűthet esetleg, az is lehet, hogy én nem próbáltam volna jobbá tenni a szüleim életét az ilyen kockázattal, de persze ez is logikus volt. Főleg, hogy azt írod, egyre jobban meghatározza az életüket az ott jelenlegi problémakör.

Elütés:
Harmadik bekezdés első sor:
"Az lehetőség sem tetszett nekik"
egy "a" hiánya (szerintem)

A 4. első fele táján:
"Anikó beilleszkedése" kezdetű bekezdés.
"ezért aztán a két fiatal nem érezte jól magukat a társaságukban"
szerintem ebben a formában "magát"

Mást most nem tudok mondani, továbbra is jó.

Köszönöm szépen, hogy olvasod!
A két hibát illetően igazad van, javítom, amint időm engedi, hogy elővegyem az eredetit, és itt is rákattintok.
A többi észrevételnek utána kell néznem, valószínűleg ott is igazad lesz, de most nem lesz időm arra, hogy végigfussak a fejezeten.
Most, hogy egyéb munkáimat is tüzetesebb górcső alá vettem, és mások is bogarásznak benne, néhány strukturális probléma sejlik itt előttem, és valószínűleg terítékre veszem az egészet rövidesen, aztán megpróbálom valamelyik kiadónak eladni. Nem lesz könnyű ütközet, az bizonyos.
Kérlek, amikor időd engedi olvasd tovább!
Üdv!
Attila

Nagyon szomorú leszek, ha kitalálod a lényeges pontokat a tizenkettedik fejezet előtt. :)))

Alakul, Kezdek kombinálni!

Én nem hegesztek. Örülök, hogy ha egy szeget sikerül beütni a falba omlás, romlás nélkül. :)
Ez a rész annyira tetszett, hogy észre sem vettem, hogy vége. Még olvastam volna! :)

Kedves Dana!
Köszönöm szépen! Jobb is, ha a prózai, szakmai részleteket meghagyod nekünk - bár később kiderül, hogy volt idő, amikor a nők is hegesztettek. Nyugodtabbak a férfiaknál. Ahová nem kell nyers izomerő, azt a nőkre bízták az üzemekben.
Jó olvasást, holnap jön a folytatás. Szívesen látlak téged is.
Üdv!
Attila

A múlt században, amikor én kollégista voltam, a fiúk kijártak vagont pakolni éjszakánként. Egy kis ösztöndíj kiegészítés kellett a kissé felelőtlenül költekező diákoknak. ( Mint én is voltam, mert volt vagy 20 forint hazafelé a vonatjegy, de nekünk péntekre sosem maradt egy kannyink se!) Téglát kellett kipakolni a vagonból teherautóra. Mivel akkor is elég nyamvadt voltam és két téglánál többet nem bírtam el, így semmi hasznom nem vették, kineveztek kaja és piahordónak. Megfőztem a paprikás krumplit, lecsót, vagy a zsíros kenyeret :), teát, ha volt rum azzal, vagy egy ki borocskát és éjszakánként szállítottam a fiúknak. :) Szép idők voltak!
De vállaltunk hólapátolást is. Akkor én hordtam a forró teát, mert a lapátolás sem volt erős oldalam.
Viszont jóféle törköly pálinkát tudtam olcsón beszerezni! Hajnal felé vidáman táncoltunk műv.ház letakarított placcán. :)

Sajnos én kimaradtam a kollégista életből, de vagont rakni egyszer én is elmentem. Ketten, a barátommal dobáltunk ki egy harminc tonnást. Már nem is emlékszem rá, hogy éltem túl.
Gimnazista koromban zenéléssel szereztem egy minimális zsebpénz kiegészítést, aztán amikor inas lettem, a fizetésem számított annak. Ha jól emlékszem 1965 tavaszán négy forint nyolcvanas órabérrel szabadultam. No! Ahhoz aztán kellett volna pótlás, de a munka meg a zene mellett már nem jutott rá erő. Később, amikor megnősültem benn lehetett maradni túlórázni. Kíváncsi vagyok, hogy a mostani szakszervezetek mit szólnának a túlórapénzhez. Az első két órára az órabérünk 60%-át kaptuk. Nem pótdíjnak! Összesen. A második két órára 80 %-ot, és csak utána kaptuk meg a 100%-ot. Erre viszont csak azok kaptak lehetőséget, akik együtt piáltak a főnökséggel vagy a kocsmában, vagy a Munkásőr táborozáson. Akkor viszont már csak papíron kellett letölteni ezt a munkaidőt. Ezért aztán nem igen számíthat a szimpátiámra az, aki az akkori viszonyokat dicséri.
Kérlek olvasd el a holnapi részt is. Estefelé teszem fel.
Üdvözöllek!
Attila

Feltétlenül! Én nem dicsérem. Egyszerűen akkor voltam fiatal. :)

Évek óta hegesztek Nyáron zömmel strand papucsban ha gáz van csak kilépsz belőle.Sok sebem van abból a korszakból amikor még bakancsban hegesztettem csak teli nyelvest hordok és csak fűző nélkül Rúgom le a fenébe.Bőrkötényben úgy esel le a terasz tetejéről mint az értett gyümölcs.Rám hat lóval nem adnád fel csak ha valami alatt dolgozok pl teherautó alatt vágok lánggal de akkor meg beáztatom vízbe. Hagyd ki de úgy,hogy egyszerűen ne is beszélj róla.volt vagy sem nem tudjuk és azt sem milyen nyak kendö volt rajta.Ha nagyon akarod adj rájuk egy munka kesztyűt az bele fér.

Mondtam, hogy ezt felülvizsgálom. Kicsit túlbuzgó voltam.

Akkor fölöslegesen aggodalmaskodtam. Te jobban ismered az akkori világot min én Én kb 1968 ban csatlakoztam a cirkuszhoz.Jó éjt !

Ezzel a bőrkötény dologgal mégis gondolkodóba ejtettél Kedves Artur. Ezt talán azért írtam ilyenre, mert alighanem belesugároztam a magam óvatoskodó egyéniségét, de talán nincs igazam. Végig barkácsoltam és dolgoztam itthon meg a műhelyemben az életemet bőrkötény nélkül, és néhány kellemetlen csípésen kívül tényleg nem lett semmi bajom. Ha kell rövid nadrágban is nekiállok hegeszteni, mert megtanultam vigyázni magamra, de ha arra gondolok, hogy a saját műhelyemben milyen elővigyázatossági rendszabályokat vezettem be a munkatársaim számára, akkor az olyasmit sugalmaz nekem, hogy több évtizednyi tudással újra indulva az életben, már jobban érzi valaki a biztonsági előírások értelmét. Azt hiszem, azért a bőrkötény talán mégis felesleges előírás egy terasz hegesztésénél. Most utólag visszagondolva a dologra - végül is a hegesztés nem a szakmám, csak kiegészítő munka maradt egész életemben - a bőrkötény az ülve dolgozókat védi, mert a szikra az ölébe pattanhat, és mire felugrik, addigra simán ivartalanítja a delikvenst a cunder. Állva hegesztve ez a veszély nem áll fenn, tehát te jobban ráéreztél erre a részletkérdésre, mint én.
Köszönöm szépen a figyelmedet!
Üdvözöllek!
Attila

Éjfél előtt kész vagyok ez jó eredmény .Teljesen el vagyok bűvölve.Izgalmas feszes roppant módon bele élem magamat:Apró szakmai tanácsok.A hegesztésnél a bőrruhát felejtsd el.Csak gyárban telpítet munka helyeknél használunk bőr kötényt meg lábszárvédőt.Ez otthoni kis trafóhoz felesleges. Egyszerűen húzd ki az a sort akkor nincs róla vita Kikapcsolta a trafót és pont Bajban vagyok az évszámmal .Nem tudom milyen elektródák voltak akkor .A korban dinamóval hegesztettek nem trafóval.Trafót persze lehet csinálni apám is csinált nekem de volt- e hozzá elektróda? a Kossuth hidat már hegesztették úgy nevezet ív stabilizált pálcával (Azt bele ne írd azzal földi halandó nem képes hegeszteni az egy horror) de utána a bázikus ( ezt a kifejezést se használd ha én nem tudom pontosan akkor más se tudja)pálcák jöttek azt nem biztos, hogy vitte a trafó.Minden esetre esetleg a sütőben megszáríthatná a pálcákat az hitelessé tenné a hegesztést .Az első pálcák felszívták a nedvességet és akkor ragadtak ezért a használat előtt a sütőbe tettük őket és így elpárolgott belőlük a víz.Persze a szőr szálat hasogatom csak segíteni akarok ha még hitelesebbé akarod tenni egy sütő jól mutat benne Ez közönséges olyan sütő amiben a sütemény is sül.Izgatottan várom a folytatást A .Mambó magnó teljesen jó.

Kedves Artur!
Ha nem is percre pontosan, de elég sok mindent a tapasztalat írat velem erről a korról. 64-ben lettem inas, és akkor a nem túl jól ellátott KTSZ-ben már Böhler pálcával hegesztették a kényes holmikat, de az üzletben a Csepelen gyártott rémségeket szereztük be barkácsoláshoz. A trafót tényleg a Bosnyák tér környékén gyártotta egy maszek.
Itt az évszám 1960, amivel kicsit előbbre járok a tapasztalatomnál, de első éves inasként már hegesztettem bőrruha nélkül otthon (64-ben) trafóval, és szörnyű élmény volt a cunder a bakancsomban. Szóval lehet egy-két év csúszás, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek. Emlékszem rá, hogy amikor az anyagbeszerző üres kézzel jött meg az üzletből, mindenféle trutyival kenegettük a pálcákat, hogy ívhegesztésre használni lehessen őket. Mész, meg a fene tudja mi volt az összetétele. A tizenöt Amperes órákkal működtetett trafók képesek a két és fél milliméteres pálcákat megolvasztani, de az oxidálódás magelőzéséről gondoskodni kell. Sokat kellett hazalopnom ezekből a pálcákból, mert sokat hegesztettem otthon. Kerítést, terasztetőt és egyebeket.
Tudod, vasas voltam abban az életemben, és itt ha nem is a saját élményeimet írom meg, de valami hasonlót azokhoz képest.
Az élményeim sokkal vadabbak voltak. Nátronlúgot - az öngyilkosok egyik kedvencét rotyogtattunk egy nyílt tüzű üstben, és egy egyszerű szivattyúról leágazott gumicsövön vezettük be a hűtőtestekbe a lúgot, hogy a csövekben porladó rozsdát kimossuk belőle. Arra azért vigyáztunk, hogy sokszor ne spricceljen a szemünkbe a forró lúg. Télen mínusz tíz fokban, a szabad ég alatt csináltuk ezt az őrültséget. (Nyáron meg a kánikulában) A lábujjam égett a tűztől, de a sarkamra ráfagyott a gumicső alól kispriccelő lúg meg a hólé.
Ezt nem mertem megírni, kevesen hinnék.
Köszönöm szépen, hogy olvasol, és örülök, hogy tetszik. A későbbiekben is lesz még kaland a műhelyben, szinte anekdota szerűen elmesélve. Az valóságos eseményeken alapul - ha nem is a Ganz kőbányai úti üzemében történt, mert ott csak látogatóban jártam.
Üdvözöllek!
Attila

Köszi!
Idő kell ám hozzá! Majdnem húsz A/4-es oldal.

Ha majd mindenki elment aludni... kezdem elolvasni addig csak vágyok rá