A változtatás 04. fejezet

Remete képe

Kedves Barátaim!
Az ide feltöltött írásommal pályázaton indulok, és a pályázat feltételei között az áll, hogy máshol ne jelenjék meg az írás, ezért kérlek, nézzétek el nekem, hogy a szöveget eltávolítottam. Bízom benne, hogy megértitek, a megmérettetés több felületen is fontos a számomra. Amint a pályázat lezajlik, visszatöltöm az írást. A hozzászólásokat, melyeket ezúttal is köszönök, érintetlenül hagytam.
Remélem, hogy kezdeményezésemet barátsággal fogadjátok.
Üdvözlettel:
Attila

2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

hej-haj.
Az idő sarokkövei...

Kedves FüleS!
Az első hibánál úgy érzem, hogy csak nagyon bonyolult szerkezettel jelezhettem volna tovább a múlt időt és a feltételes módot, vagy ismételgetnem kellett volna a "volna"-t. Ellenben folyamatos cselekvésről volt szó, így a főmondat múlt idején belül maradva szerintem működik, de nyitott vagyok a kérdésben. Gáz, hogy a magyarból kikopott a többféle múltidő, így ezek a finomságok már nem érzékeltethetők, csak egyféle múltidő létezik, és a ragozást ismételgetve kellene fogalmazni.
Az elütésig jelzett hibákat megfontolom, és alighanem kijavítom valamilyen módon - bár a voltokat nem szeretem szaporítani, azért sokan orrolnak.
Az elütéseket gondolkodás nélkül fogom javítani (estefelé lesz időm rá. A saját példányommal szinkronban akarok haladni, és az nyugalmat és figyelmet kíván.) köszönöm, hogy figyeltél helyettem!
A jellemeket szándékosan igyekeztem több szempontból és árnyaltan bemutatni, ha sikeresnek látod igyekezetemet, annak örülök.
A karakterekről azt mondom, hogy semmi esetre sem önéletrajziak, de egész egyszerűen könnyebb a dolgom akkor, ha a környezetemben megjelenő valós alapokra építek. Amit már ismerek, azt nem kell kitalálni. Azt hiszem, hogy kicsit magamról mintáztam Gábort, de tudom, hogy sosem voltam tehetséges zenész, és amúgy emberként is egészen középszerűt alakítottam. Néhány vonásában Anna figuráját is általam ismert személyek jelleméből gyúrtam össze, de két idealizált figurát alkottam, akiknek végül csupán annyi a dolguk, hogy megmentsék a világot az atomháborútól és a katasztrófától, tehát érthető, hogy nem átlagos képességűek. Később még egyéb magyarázatot is fűzök ehhez. Más szereplők is valóságos alapokból épülnek, de nem szóról szóra, jellemvonásról vonásra. Összeadtam és általános érvényűvé igyekeztem tenni mindent, úgy vélem egy íróként így járok el helyesen. Nem követhetem az élet valódi forgatókönyvét, mert vagy giccs lesz belőle vagy unalom.
Az iskolapadba rejtett pisztolyt a valóságban párna alá dugták a rendőrök házkutatás közben. Az alany nem gimnáziumba járt, hanem egyetemre, és a bátyám osztálytársa volt. A későbbi történések egy része is rá vall azzal a különbséggel, hogy ő jellemben gyengébben állt helyt.
Bögivel megbeszélik-e a történteket? Talán. Egyszer. Még lesznek fordulatok, eléggé valósághűek.
Köszönöm, hogy olvasod, és elmondod a véleményedet!
Üdvözöllek!
Attila

Végül eljutottam ide is. :)

"Anikó bokája már kevésbé fájt, de ha állva kellett volna utazniuk, bizonyára szenved a sérülés következtében. "
Itt az utolsó tagmondatban a feltételes mód és a múlt idő hiányát érzem. Nem vagyok biztos benne, hogy jól érzem.

"Amikor a múlt héten elmesélte otthon, hencegni látta a nyugaton élő testvéréről képeket mutogató Satyát,"
Itt még egy kicsit pontosítanék az idő meghatározásán, mert a "múlt hét", egy olyan történetben, ahol az időnek és az időrendiségnek ilyen fontos szerepe van, szerintem kevés. Valahogy azt fejezném ki, hogy a Satyával történtek előtt egy héttel...

2. rész, 18. sor
"Böglyös Péter, a belső elhárítás tisztje, amióta létezik az osztály."
Ide beszúrnék egy "volt"-ot, párosítva a "létezett az osztály" formával.

4. rész, 4. bekezdés, vége felé:
"Érezni érezte a férfiak testét, de teljes valójában, soha sem látta azt"
Itt a mondat végi "azt", a férfiak testének felel meg az előző mondatrészből, de szerintem nem passzolnak. Cserélném valami olyanra, ami azt fejezi ki, hogy általánosságban nem volt alkalma férfi testet, teljes valójában, teljes meztelenségében végigmérni.

6. rész, alúlról a tizedik sor, elütés:
"Erről eddig mindig azt mondták neki, az csúnya dolog, mert5a az maga az antiszemitizmus."

7..rész, 4. bekezdés, első sor. Elütés, a társalgásból az s...
"Nem ígérkezett kellemesnek a táralgás."

Mást nem vettem észre, már ami a szöveg technikáját illeti.

Tényleg emberivé tetted Bögit, meg az apját is.
Érdekes, hogy több szempontból is rajzolsz korképet, több családi környezetből is, részletesen, családi történetekkel... Kíváncsi lennék, hogy mennyiben mintáztál, kutattál és mennyit találtál ki belőlük, mint elem.
Az is nagyon érdekelne, hogy mennyire hasonlít rád Gábor.
A zenéhez való nagy érdeklődésed lehet Gábor hasonló zene iránti rajongása?

Jó lett ez a rész is.
Kíváncsi leszek, hogy megbeszélik-e Bögivel a dolgot, vagy végleg az ellenségükké teszik. Az elsőre tippelek, de ne mondj semmit, meglátom :)

Kedves FüleS!
Azt hiszem, hogy megfelelő megoldásokat találtam a jelzett hibákra. Köszönöm szépen a figyelmedet! Kérlek, továbbra is szólj, ha mondatszerkesztési vagy gépelési vagy bármilyen hibát!
Üdvözöllek!
Attila

Nagyon vágytam már rá...jól kevered..várom a következő részt.Köszönettel:-itt most a befektetett munkádra gondolok és arra ,hogy megosztod velünk.Neked jó volt megírni nekünk meg olvasni .Jó ez így A szeretkezés rész különösen Ízlésesen és finom ecsetkezeléssel van megírva.Ismerem a korszakot amiről írsz (benne éltem).Roppant hiteles és hiányt pótló munka.Míves gonddal kiadjusztálva.Folyt.Köv.

Köszönöm szépen Kedves Artur!
Sokat faragtam, míg ilyen lett, és néhányan segítettek is, amikor kritikai megjegyzéseket fűztek hozzá.
Még ma igyekszem feltenni a folytatást, de unokajárás van, és ilyenkor csak a laptophoz férek hozzá, azon pedig kicsit nehezen mozgok. Még délelőtt igyekszem leküzdeni a tapilap iránti undoromat, meg a mindig máshol bujkáló billentyűk iránti ellenszenvemet, és feltöltöm.

A fontos, hogy megérkeztél. Ha ismerősnek találod, akkor talán sikerült jól ábrázolnom. Lesz még néhány fejezet, de lesz más is.
Várlak a folytatásoknál.
Üdvözöllek!
Attila

Kicsit késve, de itt vagyok. Ismerős minden. Olyan furcsa is, mert kívülről látok egy korszakot. Igaz én a hatvanas években születtem és a "puha" szocializmusban voltam tizenéves. Mégis ismerős.
Élvezettel olvastam. Üdvözlettel: Dana