A változtatás 02. fejezet

Remete képe

Kedves Barátaim!
Az ide feltöltött írásommal pályázaton indulok, és a pályázat feltételei között az áll, hogy máshol ne jelenjék meg az írás, ezért kérlek, nézzétek el nekem, hogy a szöveget eltávolítottam. Bízom benne, hogy megértitek, a megmérettetés több felületen is fontos a számomra. Amint a pályázat lezajlik, visszatöltöm az írást. A hozzászólásokat, melyeket ezúttal is köszönök, érintetlenül hagytam.
Remélem, hogy kezdeményezésemet barátsággal fogadjátok.
Üdvözlettel:
Attila

2 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Nagyon vártam a folytatást, közben többször is felidéződött bennem a történet. Gondoltam csak beleolvasok, mert sürgős dolgom lett volna, de már megint nem tudtam abbahagyni. megint egy másik téma, ami igen izgalmas és elgondolkodtató a számomra: visszamenni az iskolába, hogy felnőtt gondolkodásmóddak kezelhessük az akkori helyzeteket. Hiányoltam egy kicsit, hogy Seress Rezső miért nem kommunikál a fiatalokkal az affér után, még ha csak egy szánakozó pillantással is, de az egyik kommentedből megértettem, és most már teljesen rendjénvalónak találom.

Köszönöm szépen a figyelmet!
Jól láttad, szándékosan nem keverem a valóságot a fikcióval, így elhatárolva a kettőt egymástól megmarad a hitelesség.
Azt ígérem, hogy a különbözőnek számító témák illeszkednek majd egymáshoz. Itt egyébként sem túlságosan sok szálon fut a cselekmény, gyakorlatilag öt személy alkotja a szereplőgárdát, és már közben is találkozgatnak ezek a szálak, de a legvégére lesz minden egyértelmű. Remélem, élvezhetőre írtam minden fejezetet.

Nem lesz ez így jó...megint éjfél van és én nem fogom tudni itt abba hagyni az olvasását ..Szerencsém van nem vagyok prózás..csak mezei olvasó Élvezkedhetek kedvemre majd az agyasok adnak neked tanácsot de szerintem nagyon nem szorulsz rá..Hol a harmadik rész megyek habzsolni

Köszönöm kedves mezei olvasó!
Remélem is, hogy a prózásoktól kapok majd tanácsot, mert vannak kérdéseim a regényemmel kapcsolatban, de nem akarok befolyásolni senkit a véleményalkotásban azzal, hogy rákérdezek bármire is. Meglehet, hogy nem ott van szükségem tanácsra, ahol én gondolom, és ezért tartom titokban a kételyeimet.
További jó olvasást!

Az én figyelmem sem lankadt a fejezet végéig. Azt nem értem, hogy Anna vagy Anikó? Vagy elkerülte valami a figyelmem... Az egyik főszereplő általában Anna, de van amikor Anikó.

"– Mindegyiknek jól szét kéne verni a pofáját! – a hangját most már nemcsak az előttük lévő asztalnál hallhatták, hanem az egész teremben. Mély lélegzetet vett, és teli torokból folytatta a dühöngést. Anikó kényszeredetten visszatartotta a lélegzetét, kellemetlenül bűzlött a munkásőr szeszpárás lehelete."

"– Istenem! Hová csöppentünk! – sóhajtott magába roskadva Anna."

A kezdeti idill után, az első pofonig... Nagyon tetszett ez a rész is!

Kedves Dana!
Anna beceneve Anikó. Ennyi. Anna tehát egyenlő Anikó. Ez akkor jelenik meg, amikor megfiatalodik ötven évet.
Vasárnap jön a következő fejezet, remélem az is tetszeni fog.
Baráti ölelésem
Attila

Rendben! Én vagyok ilyen értetlenke. :) Már várom a folytatást!

Kicsit elrejtettem az infót, bocsánat.
Holnap jön a folytatás.

Nem tudom, meddig fog ez tartani, de hosszabb szövegeket nemigen van türelmem végigolvasni.
Most, meg az előzőleg feltett résznél mégis lankadatlanul sikerült fenntartanod a figyelmemet.
Remélem, a továbbiakban is így lesz.:)
Tetszett a Seress rezsős rész.
Viszont amikor az iskolában énekeltek, akkor arra gondoltam, hogy az álmélkodók között lehetett volna egy másodikos, vagy harmadikos fiú, akinek nagyon tetszik az előadás, s összeismerkedhettek volna pl. Szörényi Leventével.:))

Kedves boldogtalan!
Ha van kedvetek velem tartani, akkor jó sokáig tart. Összesen tizenhét fejezetből áll.
Szörényi Levente? hm...
Amikor elkészültem a regénnyel, itt a Miért hagytuk, hogy így legyen című szám szövege állt. A Novum kiadó szerződést ajánlott, amit végül nem fogadtam el, de mivel ez nem dőlt el azonnal, kérésüknek engedve megkértem Bródy János jogi képviselőjét, hogy engedélyezze a szöveg felhasználását. A jogi képviselő megnyugtatott, hogy pár nap és megkapom. Utána néhányszor megsürgettem, aztán arról is leszoktam. Lehet, hogy csak pár nap kell hozzá, de majd mondjuk 2127-ben jön el az a pár nap. Ezért voltam kénytelen magam fabrikálni ide egy jogtiszta verset. Élő személyek valóságostól eltérő megjelenítésétől is ezért tartózkodtam. Valahol a tizennegyedik fejezetben előkerül a regény egyetlen lábjegyzete, ahol leírom, hogy a regényben szereplő valóságos személyek mind a történeti hűségnek megfelelő közegben és a valóságnak megfelelően szerepelnek. Ezt nem akartam hiteltelenné tenni, ezért fiktív események csakis a kitalált szereplőkhöz tartozhatnak, de ennek következtében a kitalált szereplők nem keveredhetnek a való élet szereplőivel.
Remélem, a továbbiakban is sikerül fenntartanom a figyelmedet.
Üdvözöllek!
Attila

"Zsuzsika néni véleménye nem tényleg sokat számított ezekben a kérdésekben, erre jól emlékeztek"
Itt mintha felcserélődött volna a "nem" és a "tényleg".

"Ennek eredményeként együtt énekelhettem veled az imént gyakorlás nélkül."
Vesszőhiányt érzek az "imént" után, és itt szembeötlő a nő szóhasználata. Szerintem ez az "ennek eredményeként" itt modoros. Inkább valami olyasmit írnék, hogy "ezért találhattunk így egymásra a dalban is." Persze ez meg lehet, hogy túl nyálas lenne. Nem tom, csak gondoltam...

"de ráadásul vonzónak talállak"
Meg itt is egy kicsit. Anna szerintem gyakran használ olyan szavakat, mi egy kicsit inkább a tied, mint egy szerelmes nőé, legyen ez a nő akár lélekben idős is.
Esetleg tehetne valami olyasmit, ami kifejezi, hogy vonzónak találja Gábort, valami viszonylag visszafogottat, amit leírsz, és úgy. Persze olvastam, van olyan is, de ez a vonzónak "vonzónak talállak" nekem itt kicsapódott az egyébként egyben lévő szövegből.

A hetedik elején:
"Tettek egy kiadós kört a belváros utcáin, aztán az Akácfa utcában Gábor lábai szinte cöveket eresztettek egy."
Olyannak tűnik, mintha félbemaradt volna a mondat.

Nem tudok figyelmesen olvasni, mert a szöveg nem felejt kint magából, amikor meg nem a szavakat látom, akkor nem is tudok rájuk figyelni. :)

Ez is tetszett, szeretem az idővel való machinálást, amíg reálisnak tűnik a fikció :)

Köszönöm kedves FüleS!
A sok javítás eredménye, ha néhol zavar marad benne. Az első hiba nyilván ennek a következménye, majd javítom. Az "ennek eredményeként" valóban írhatnám szebben is, majd teszek rá kísérletet.
A "vonzónak talállak" nekem is csípte a szemem az egyik javításkor, nem tudom, miért hagytam benne.
A cöveket is egy helyen ereszti az ember lába, itt is valamiféle törlés áldozata lett egy fontos mondatrész.
Köszönöm szépen a figyelmedet, ki fogom javítani a jelzett hibákat.
Az idővel való machinálás tulajdonképpen az indító ötlet volt, amikor írni kezdtem, tehát ez a legjobban átgondolt rész az egészben. Természetesen technológiai leírást nem találsz, de különben logikus lesz. Szerintem az időutazás egyetlen logikus, és elviekben lehetséges megoldását kínálom, ezért nyugodtan rám bízhatod magad, nem fogok őrültséget írni, és nem bosszantalak ilyesmivel. Nem álom, nem ide-oda ugrálás az időben, hanem követhető, tiszta történet. A probléma lényegét néhányszor körbe is járják a főhősök, azt hiszem, már a második fejezetben is tesznek rá kísérletet, hogyha meg nem is értik, de legalább alkalmazkodjanak hozzá. Remélem, végig tetszeni fog.
Köszönöm a figyelmet!
Attila

Már ki is javítottam. Köszönöm a segítséget!
Attila

Nem tesz semmit, szívesen olvaslak, és ha valami kiugrik a szövegből, akkor azt meg is vallom neked, hátha látsz benne értelmet.
Az a baj, hogy egy kicsit felületes vagyok. Nem azt mondom, hogy nem bízom benned, és valószínűleg ennél több hibád van, hanem azt, hogy ilyen terjedelmes és olvasmányos szövegben nehéz fenntartani az éberséget, hogy az ember minden részletében meg tudja rágni.
Jó lenne szerkesztőnek lenni hozzá :)

Összességében jót írsz, ez a lényeg :)

Már régen van egy ötletem valamilyen hosszabb dologhoz, ami az időkunkorokkal kapcsolatos, vagy az időutazáshoz való. Azt hiszem, hogy minél hamarabb ki kellene dolgoznom, mert ugyan nem egyértelmű, de logikusan kapcsolódik az időutazáshoz, és félek, hogy valaki már leírta, vagy leírja közben :P
A te sztorid is tetszik, van egy olyan hangja, ami különlegessé teszi, talán hogy beleviszed a reális retrót :)

Tudod, a hosszú szövegben tényleg elvész az ember a mondatok között. Ha szerencsém van ez az olvasóval is megesik, de én, amikor írom feltétlen alámerülök, és mindenfélével foglalkozom, ami az egészhez tartozik, ezért aztán néha elsikkadnak olyan hibák, amiket mások észrevesznek. Ezért szoktam megköszönni, ha felhívjátok rájuk a figyelmet. Ha ti, mint olvasók sem veszitek észre, akkor még elégedett is lehetek.
Az időutazgatás sok sci-fi írót izgat. A legértelmesebb példája ennek Asimovtól a Halhatatlanság halála. Az én munkám biztosan a közelébe sem jön, de azért törekedtem rá, hogy ne kerüljek lehetetlen ellentmondások közé. Egy megoldás erre biztosan van, én azt alkalmaztam. Nem tudom, más megírta-e már, de attól nem kell félned, hogy az ötletedet valaki megírja. A kérdés az, hogy miképp írja meg.
A zenekritikusnak azt mondja a fülész: Sajnálom uram, de meg fog süketülni nagyon rövid idő múlva - mire a kritikus megvonja a vállát. - Na bumm! Már számtalanszor hallottam a skála mind a tizenhárom hangját. Alig különböznek egymástól. Mit számít, ha ezentúl nem hallom őket? Az ABC harmincegy betűjét is csak cserélgetheted, de új betűt nem alkothatsz.
A retro pedig végig velünk marad. A sci-fi kereten kívül minden valóságos. Az volt az egyik félelmem, hogy azt lehet rá mondani, nem sci-fi, hanem történelemkönyv. A történelmi regények kedvelői kiröhögnek, mert hát ez nem úgy indul, mint egy igazi történelmi munka - A jövőből nem lehet visszatérni!
Megnyugtatsz, hogy ezt erénynek tartod.

hmmm...

Azon gondolkodom, hogy a paradoxon fel lesz-e oldva, vagy mi lesz.

Milyen paradoxonra gondolsz?
A klasszikus néven nagypapa paradoxonnak nevezett kérdésről beszélsz?

Nem, hanem arról, hogy be kell következnie a tragédiának, hogy ez az előzmény megtörténjen.
Ennek a két embernek ebben a jelenben való idillje, az elmúlt jövő borzalmainak következménye.

Ez lényegében a nagypapa paradoxon, csak másképpen fogalmazva. A lényeg az, hogy nem változtathatsz a múlton a jövő változtatása nélkül. Ha arra gondolsz, hogy a jövő borzalmai bekövetkeznek-e ismét, akkor együtt gondolkodsz a szereplőkkel, ez nekik is gond, és elgondolkodnak azon, hogy miképpen kerülhetnék el, a borzalmak kialakulását.
Nem árulom el a folytatást, de nem fantasyt írtam, aminek semmi köze a valósághoz. Gondolj arra, hogy 2010 augusztusából kerültek vissza. Az eddigiekben leírtak egyeznek-e a jelennel és történelmi ismereteiddel.
A tartalom előre jelzése nélkül csak annyit: Nem lesz paradoxon, vagy ha úgy értjük, a paradoxon nem működik. Lehet, hogy az a megfogalmazás az igazi: feloldom a paradoxont.