Tüskés Fridi kalandjai VI. fejezet

prince képe

VI. fejezet

Fridi újra boldog

A tisztás jó illatú füve finoman cirógatta a pocakját.
Óvatosan lépkedett a sünlak felé. Egyszer csak megtorpant.
Neszeket halott az otthona felől. Nem tudta kivenni, hogy miféle zajok, ezért közelebb lopódzott. Suttogó beszélgetés hangjai szűrődtek át a sötéten.
Szíve úgy vert, szinte hallotta minden dobbanását. Nem a félelemtől, hanem a hangoktól, amik olyan édesen ismerősek voltak… Még közelebb ment, de arra ügyelt, hogy zajt ne csapjon. Fülelt.
Legszívesebben felüvöltött volna örömében, amikor megbizonyosodott arról, hogy a szüleit hallja beszélgetni. Nem értette, miről diskurálnak. Még közelebb merészkedett. Most már jól kivett minden szót.
- Az én hibám. Ha jobban figyeltem volna… – mondta fájdalmas hangon Gerda - itthon lenne az én kicsikém. A többi gyerek sem lenne olyan szomorú. Nekik is nagyon hiányzik Fridi.
- Ne emészd magad. Egyedül voltál a gyerekekkel, fáradtan. Többet kellett volna segítenem idehaza. Az én hibám. Megtettünk mindent, hogy megtaláljuk. Napok óta barangolunk a vidéken, de még nem néztünk meg minden helyet. Megtaláljuk Gerda, érzem! – nyugtatta párját Bandi. Na, de csak találjam meg azt a kis csavargót, majd adok én neki!
- Ugye nem leszel hozzá túl szigorú? Ha megtaláljuk, ha egyáltalán valaha is megtaláljuk szegénykémet…
Fridi mindezt végighallgatta.
Nagyon sajnálta, hogy ilyen bánatosak a szülei.
Most már mindent értett.
Értette, hogy miért volt üres a sünfészek, hiszen őt keresték.
Megértette azt is, hogy a figyelmetlenségével milyen szomorúságot okozott.
Rájött, hogy játék közben is mindig figyelmesnek kell lenni, mert a felelőtlenség nem csak neki okoz bajt, hanem másoknak is. Ráadásul még ott a büntetés…
Úgy döntött nem hagyja tovább szenvedni a szüleit.
Bár félt az apja haragjától, de tudta, bármi is vár rá, azt megérdemli.
Lehorgasztott fejjel bandukolt elő a sötétből.
Bandi meghallotta a neszezést, és kis idő múlva megpillantották az elbarangolt sün gyereket.
Gerda odarohant és szorosan átölelte Fridit. Nem szólt az egy szót sem, csak ölelte az elcsavargott fiát, miközben sűrűn potyogtak az öröm könnyei.
Az az ölelés olyan volt, mint álmaiban. Amióta elvesztették egymást, mindig erre az ölelésre vágyott. Ennél talán nincs is jobb érzés, ez járt a fejében.
Fridi is szorgalmasan hullajtotta könnyeit, és közben csak annyit tudott ismételgetni: - Ne haragudj mama!
Gerda persze hogy nem haragudott. Szívéről mázsás kövek hullottak le.
Nagyon boldog volt. Mögöttük egy lépésre állt Bandi. Bár egy szót sem szólt, de tekintete annál beszédesebbnek tűnt. Fridi kihámozta magát Gerda öleléséből és bátran, de kellő tisztelettel az apja elé állt: - Te se haragudj rám papa. Ígérem, soha többet nem fordul elő. Soha! – és közben olyan bűnbánóan nézett, hogy Bandi elmosolyodta magát. Dehogy akarta ő megbüntetni! Boldog volt, hogy előkerült Fridi és végre megint együtt a család.
- A többiek? – kérdezte Fridi.
- Ők már alszanak, de rögtön szólunk nekik, biztosan örülni fognak. Hiányoztál nekik.
- Nekem is ők, és ti is, nagyon.

Az ébresztésre nem volt szükség. A zajokra felébredtek és kirontottak a házból a testvérek.
Fridit ünnepelték mindannyian.
Egyfolytában faggatták, hogy mi volt vele, meg hogy merre járt. Szájtátva hallgatták a világjárta sün kalandjait. Hol hitetlenség, hol hangos csodálkozó huhogás kísérte a történeteket.
Hajnalig tartott Fridi élménybeszámolója. Közösen élték át mindazt újra, amit a kalandor sün már egyszer átélt.
A szülők ezen az éjszakán nem parancsolták a gyerekeket az ágyba. Inkább ők is odaültek közéjük, és csendesen hallgatták a mesélő sün fiukat.
Büszkén néztek végig a gyerekeken. Jó volt látni, hogy Fridi is közöttük van, egészséges és boldog. Nagyon boldog. Más nem is érdekelte őket, csak egymáshoz bújva csendes szelídséggel figyelték az ifjakat.
Egy biztos - azon az éjszakán Tüskéséknél nem aludt senki.

- VÉGE -

4 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kedves Marcsi!

Én mit is írhatnék?

Rááldoztad az idődet, írtál a mese alá. Mi egyébre vágyhat a szerző?

Nagyon hálás vagyok a kitartásodért, kitüntető figyelmedért. Köszönöm a kedvező fogadtatásodat.

Szeretettel

Zoli

Mit is, mit is írhatnék, Zoli?

...hogy érzékeny vagyok a szépre, hogy beleéltem magam a süni kalandba? Hát persze, hogy így van. Elraktam magamnak, és őrzöm, hiszen van miért! Köszönet a mesédért. Kevesen írnak mesét, legalábbis én így látom. Kell, mint egy falat kenyér. A szép mesék, amiben a kisgyermek melegséget talál, szeretetre lel. Finom lelki békét képes nyújtani.

Gratulálok! Szívből a munkádhoz!

Szeretettel:Marcsi

Szia red!

Köszönöm, hogy figyelmeddel végig követted Fridi útját. Köszönöm, hogy szorítasz az egészért. Azért bennem is van ám drukk. Bár tudom, hogy mit, hogyan, de mégis a végeredmény izgat, és a továbbiak.
Valahol írtam, hogy a szavazás alatt javítok, korrigálok + egyebek. Tehát most csak annyit tehetek, hogy megköszönjem a segítséged, a türelmedet, támogatásod.

:-)))

Zoli

Nagyon szívesen segítettem, örülök, hogy részt vehettem/vehetek ebben a nagyszerű dologban, és továbbra is számíthatsz rám :)

Kevés az időm mostanában, de jöttem, amint tudtam, a világért sem hanyagolnám el Fridikénket :) Mi tagadás, megszerettem a kis sünit :) Ez a fejezet jó rövidre sikerült, de nem is kell, hogy hosszabb legyen. :)

„Fridi újra boldog”
Valamiért furcsa nekem a cím, de lehet, hogy nem mindenki gondolná ennyire túl, hogy kinek mit is jelent a boldogság szó. Tulajdonképpen Fridi – szerintem – eddig is boldog volt, hiszen nagy kalandokat élt át, még ha rengeteg szomorúság vegyült is bele.

„A tisztás jó illatú füve finoman cirógatta a pocakját.”
Javasolni tudnék egy egyszerűbb, kevésbé nyakatekert változatot: A tisztás illatos füve finoman cirógatta a pocakját.

„Szíve úgy vert, szinte hallotta minden dobbanását.”
Itt is: Szíve úgy vert, hogy hallotta minden dobbanását.

„Nem szólt az egy szót sem, csak ölelte az elcsavargott fiát, miközben sűrűn potyogtak az öröm könnyei.”
Itt az első két „az” felesleges szerintem, mert így először azt hinni, hogy Fridire utalsz vissza, másodszor meg csak jobban hangzana szerintem.
A másik, ami szemet szúrt, hogy Fridi abban a pillanatban már nem volt elcsavarogva, tehát az ,,elcsavargott" kicsit pontatlan, lehetne mondjuk csavargó.

„Bár félt az apja haragjától, de tudta, bármi is vár rá, azt megérdemli.”
Itt meg vagy „bár”, vagy „de”, de a kettő szerintem sok. :)

„Az az ölelés olyan volt, mint álmaiban. Amióta elvesztették egymást, mindig erre az ölelésre vágyott. Ennél talán nincs is jobb érzés, ez járt a fejében.”
Az „ez járt a fejében”-t kihúznám, vagy helyettesíteném, vagy átírnám, vagy nem tudom :)

„és közben olyan bűnbánóan nézett, hogy Bandi elmosolyodta magát.”
Elmosolyodta magát… nekem fura. elmosolyodott? :)

„A zajokra felébredtek és kirontottak a házból a testvérek.”
Inkább így írnám: A zajokra felébredtek a testvérek, és kirontottak a házból.

„Egyfolytában faggatták, hogy mi volt vele, meg hogy merre járt.”
Itt a „meg hogy merre járt” kicsit "közönségesnek” tűnik, de a „meg hogy” nélkül nekem tetszene. :)

„Inkább ők is odaültek közéjük, és csendesen hallgatták a mesélő sün fiukat.”
A végén megint kicsit nyakatekertnek érzem, elég lenne egy mesélő fiukat (névelő nélkül) vagy hasonló, gondoltam arra is, hogy a mesélő sünt/sünit/süngyereket/akármit, de talán úgy nem lenne elég személyes. :)

„Egy biztos - azon az éjszakán Tüskéséknél nem aludt senki.”
Gratulálok! Méltó lezárása a mesének, annyira aranyos, annyira megható, annyira frappáns, meg nem is tudom, milyen szavakkal lehetne még jellemezni! :)

Összességében: Köszönöm, hogy Fridivel együtt élhettem át a kalandokat, élmény volt, igazi élmény :)
Szorítok, hogy minden jól haladjon, és a gyerekek minél előbb a kezükben tarthassák a történetedet :)

tényleg tök jó észrevételek! ;)

Elolvastam én is végre már végig a történetet, nagyon kedves, aranyos, és szeretetre tanító! :)
Én rajzolni nem is tudok, de azért várom, milyen illusztrációk születnek majd?
Sok sikert kívánok a könyvhöz, szeretettel; Ági

Neked is hálás vagyok Ágika. Tudom, hogy az embereknek nagyon kevés az idejük, és ilyenre áldozni a drága időt, nem kis áldozat. Te és még páran megtettétek. Köszönöm szépen.

(Szeretném, ha még rajzolnál, mert nagyon jó lett az első is.)

Béna, hogy megkönnyeztem az aggódós-egymásra találós részt? :)
Nu, összességében aranyos kis mese lett, van benne tanulság is, minden fejezetre jut. :)
Összességében azért ráncba szedném mindenképp (és most nem arra gondolok, hogy kizárólag az én beszólásaim mentén! :) Azok max. irányadók, ha te is úgy ítéled meg ;)), mielőtt kiadásra kerül. Főleg a felnőttes megfogalmazást nyirbálnám meg.

Igyekeztem úgy olvasni, hogy minden szempontból élvezhető lenne-é (olvasás, és felolvasás szempontból, amikor csak hallgatnám).
És tényleg nem szőrszálhasogatásból írtam a dolgokat! :)

Részletek:
ugye jól értelmezem, hogy ez még ugyanazon az estén kezdődik ez a fejezet, mint ahol az előző abbamaradt? :) (csak egy szimpla kérdés :))

Nem kell ennyire széttagolni (nem kell ennyi enter bele! :))

"Fridi mindezt végighallgatta.
Nagyon sajnálta, hogy ilyen bánatosak a szülei." - valahogy ez az első mondat nem okés. Persze, hogy végighallgatta, de ezt már előtte is tudtuk. Máshogy vezetném tovább a történetet.

"Bandi meghallotta a neszezést, és kis idő múlva megpillantották az elbarangolt sün gyereket." - jaj, de körülményes megfogalmazás

"Nem szólt az egy szót sem, csak ölelte az elcsavargott fiát, miközben sűrűn potyogtak az öröm könnyei." - most már inkább megkerült fiát, nem? :), lehagynám a névelőt az örömkönnyek előtt (igen, egy szó:))

"Ennél talán nincs is jobb érzés, ez járt a fejében." - ide beraknám az alanyt, előtte az anyukáról volt szó, és oké, utána egyértelmű, hogy ezek már Fridi gondolatai, de akkor is... :)

"Fridi is szorgalmasan hullajtotta könnyeit, és közben csak annyit tudott ismételgetni: - Ne haragudj mama!" - ez a szorgalmasan-dolog csöppet (tényleg csöppet! :)) megakasztott - ezt tényleg csak súgom :)

"hogy Bandi elmosolyodta magát. " - jáj, de magyartalan! elmosolyodott, hm? :)

"- Nekem is ők, és ti is, nagyon.

Az ébresztésre nem volt szükség." - itt sztem fölös ez a bekezdés-szünet. Meg valahogy beleírnék egy is-t:
"Az ébresztésre nem is volt szükség.", illetve össze is kötném a következő mondattal ezt, és a testvéreket kicsit előbbre hoznám (azt a kukacos mindenemet!! :D)

"Egyfolytában faggatták, hogy mi volt vele, meg hogy merre járt. Szájtátva hallgatták a világjárta sün kalandjait." - ez az egyfolytában kicsit fura volt, máshogy fogalmaznám meg. Ill. így, hogy "a világjárta sün" olyan távolságtartó a megfogalmazás, mégiscsak családtag! (a világ járta lehet, hoyg két szó, bár én is simán egybeírnám;))

"Hol hitetlenség, hol hangos csodálkozó huhogás kísérte a történeteket." - nekem ez a kettő elég hasonló, meg a második részben a huhogást meghagynám amúgy is a bagolynak. Lecserélném inkább nevetésre, az mindkét "problémát" megoldaná :)

" Közösen élték át mindazt újra, amit a kalandor sün már egyszer átélt." - itt zavart a szóismétlés, átfogalmaznám

"Más nem is érdekelte őket, csak egymáshoz bújva csendes szelídséggel figyelték az ifjakat." - már kicsit már sok a figyelésből, előtte pár mondattal már leírtad.

"Egy biztos - azon az éjszakán Tüskéséknél nem aludt senki." - jaj, valahogy máshogy zárnám le (ezt már korábban is előrevetítetted. Valami tanulság, vagy másnap már teljes létszámban indultak kirándulni, vagy mit tudom én... :) Érted, mit akarok mondani, ugye? :)

(gondolatjelek! :)
"Megtaláljuk Gerda, érzem! – nyugtatta párját Bandi. Na, de csak találjam meg azt a kis csavargót, majd adok én neki!" - hiányzik egy gondolatjel a Na elől
"andi meghallotta a neszezést, és kis idő múlva megpillantották az elbarangolt sün gyereket." - süngyereket
"Ne haragudj mama!" - vessző a mama elé
"Gerda persze hogy nem haragudott." - kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e vessző itt a hogy elé, vagy nem...
"Te se haragudj rám papa." - ide is kell vessző a papa elé
"és csendesen hallgatták a mesélő sün fiukat." - sünfiúkat - hosszú az ú, ha fiúk, mint ő fiúk (rövid u-val sima többesszám))

Szokásos :)

"Nem szólt az egy szót sem, csak ölelte az elcsavargott fiát, miközben sűrűn potyogtak az öröm könnyei."
Juj tényleg, az örömkönnyeket én is akartam mondani :)

"hogy Bandi elmosolyodta magát. " - jáj, de magyartalan! elmosolyodott, hm? :)
Itt én is elmosolyodtam :D

"Egy biztos - azon az éjszakán Tüskéséknél nem aludt senki."
Itt is :D

"Nem szólt az egy szót sem, csak ölelte az elcsavargott fiát, miközben sűrűn potyogtak az öröm könnyei." - igazából rájöttem, hogy ebben a megfogalmazásban külön írandó tényleg az öröm könnyei, ugyanakkor névelő lehagyással már egybe (és talán úgy szerencsésebb lenne)

Iszom szavaid. Javításnál megpróbálok minden hasznos javaslatot felhasználni. Köszönöm TimO. :-))

Igen, vagy ha ebben a formában marad, akkor úgy lenne szerencsésebb, hogy ...szeméből sűrűn potyogtak az öröm könnyei, vagy sűrűn potyogtak szeméből az öröm könnyei, vagy miaszösz :)

Javítok, javítgatok.

(ez lamaradt:
"Megtaláljuk Gerda, érzem! " - szerintem a Gerda elé is kéne vessző, bár a word megint nem kívánja...)

:)) Örülök a happy endnek. :) Gratulálok Zoli! Majd jövök még szavazni! :)

Köszönöm Szendy. Rengeteg észrevétel jött, ezeket kellő mértékben még javítgatnom kell. Örülök a véleményednek. Kérlek írd meg, hogy szerinted a tervezet célnak megfelel e?!

Szerintem igen. Én örülök, hogy megírtad ezt a mesét és szerintem a gyerekek is fognak. :)

Köszönöm Gary. A felhívással szerinted összhangban van? Alkalmas arra tervre ami felötlött?

:-))) Hatalmas kő esett le a szívemről...:-)))) A mese aranyosan gyerekes. Élvezhető. Grat. :-))

Kedves Rézi, és aranybogár Lillácska!

Nagyon aranyosak vagytok, hogy végig követtétek Fridi kalandos útját. Sajnos itt tényleg vége a mesének, de mesék mindig íródnak. Már dolgozom a következőn, mert ilyen nagyszerű közönségnek érdemes mesét írni.

Nagyon-nagyon köszönöm mindkettőtöknek.

Mi köszönjük,hogy olvashattuk,és várjuk a következőt...:)

Nos én mint olvasó s az unokám mint hallgató,kijelentjük egybehangzóan,hogy remek kisregényt rittyentettél...!Az Ő nagy bánata az,hogy igaz,hogy örömteli lett a vége,de hát csak vége lett.Azt kérdezi a Lilla,hogy nem tudnád e folytatni....hahaha.
Gratulálok és és az unokám.

Elképzeltem, ahogy a sünök ölelkeznek. :) Azzal a sok tüskével. Hehehe. No, de ez egy mese. Többször elolvasom még az egészet, mert érzem, hogy ebben az utolsó részben volna néhány intelem a gyerekek számára, de nem érzem olyan erősnek. Lehet, hogy csak én érzem így. Majd a többiek is jönnek és besegítenek.