Tüskés Fridi kalandjai V. fejezet

prince képe

V. fejezet

Fridi a tónál

Egész nap hiába várt.
Egyedül töltötte az éjszakát, minden zajra összerándult, de reménykedett is, hátha a családja ért haza.
Aztán jött a hajnal, és új reményeket hozott magával.
A tisztás felett tejszínű pára lebegett, amit a felkelő nap sugarai gyorsan felittak. A meleg előcsalta Fridi reggelijét is az avar alól. A nyüzsgő rovarokból alaposan teletömte korgó gyomrát. Reggeli torna gyanánt körbejárta a tisztást, néha szüleit hívogatta, de hiába.
A napok meg csak jöttek-mentek, és kezdte megszokni az egyedüllétet.
Mindig rendet rakott maga körül, időben evett és szabadidejében a környéket járta. Már ismert minden bokrot, ösvényt és követ. Mind nagyobb, és nagyobb területet barangolt be. Jól megfigyelte a visszavezető utat, mert nem akart még egyszer eltévedni. Amikor nagyon messzire kóborolt, apró jeleket hagyott maga után. Később már ezekre sem volt szükség. Tökéletesen kiismerte magát a tisztást körbeölelő erdőben.
Sok ismerőst és barátot szerzett. Néha emberlakta helyekre is eljutott. A macskákkal szívesen elbeszélgetett, de a kutyákat gondosan elkerülte.
Egyik ilyen ragyogó napos reggelen azon tanakodott, merre vegye az irányt.
Egyedül csak a nagy platánfák által szegélyezett tónál nem járt.
A tó nagyon messze volt, de reménykedett, hátha ott megtalálja a családját.
A langyos szél pajkosan játszott a levelekkel, méhecskék döngicséltek, amint egyik vadvirágról a másikra röppentek. A madarak olyan szorgalmasan énekeltek, mintha erdei koncertre készülődnének.
Fridi jókedvűen velük dúdolt. Olyankor a madarak elhallgattak, és egymásra néztek, hogy ki ilyen hamis a kórusban.
Szaporán szedte lábait. Az irányt a nagy platánfák, bokrok felett kikandikáló csúcsai mutatták. Onnan tudta, hogy egyre közelebb jár a tóhoz, hogy a csúcsok mind nagyobbak lettek. Barátságosan, hívogatóan integettek, mintha azt mondanák:
- Gyere süni bátran, mi megvárunk!
A kis tüskés időnként felnézett a napra, így ellenőrizte, hogy jó irányba tart-e. Az időt abból állapította meg, hogy a nap milyen magasan jár. Ebből azt is megtudta, mennyi ideje marad a visszaútra. Örömmel vette tudomásul, hogy bőven marad ideje még világosban hazaérni. Enni sem állt meg - ami Fridi esetében - nagy szó volt.
Néhány bokor alatt áthaladt, és ott álltak a nagy platánok. Az eddig megszokott akácok, és füzek után ezek a fák óriások voltak. Alattuk állva az integető csúcsokat nem is látta, de a vastag törzsek között felcsillant a tó nyugodt tükre.
Még sosem látott ilyen hatalmas vizet.
Nagyobb volt, mint a tisztás, ahol laktak. Mindennél nagyobb volt, csak az erdőnél nem, mert az körbe tudta ölelni. Olyan kereknek tűnt, akár a Tropa tejes-tálja, csak persze sokkal nagyobb. Ennek kapcsán el is töprenget azon, hogy szegény Tropa, mit is kezdene ennyi tejjel…? Biztos meghívná az összes barátját egy kis délutáni lefetyelésre, úgy, ahogy őt is megvendégelte. Pedig az a tál sokkal kisebb volt. Szeretettel emlékezett vissza a kócos macskára.
Az emlékek felidézése közben – ahogy gondolataiba merült- óvatlanná vált.
Nem nézett a lába alá, és zutty, egy mély és sötét gödörbe pottyant. Picit megütötte a lábát, de ezen és az ijedségen kívül más baja nem esett. Összeszedte magát, és megpróbált kimászni. A gödör oldala olyan síkos, csúszós volt, hogy nem bírt rajta megkapaszkodni. Minden igyekezete ellenére ott ragadt a gödör alján.
Amíg megpihent, járt az agya, miként lehetne ebből a csávából kikecmeregni. Semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy segítségért kiabáljon. Jó darabig kiáltozott, de senki nem jött oda. Nagyon elkeseredett, de sírni nem akart, mert tudta, hogy az nem segít. A verem alján észrevett egy nagy, vastag húsú levelet, amit magával sodort esés közben. Tölcsérszerű valamit tekert belőle, és abba kiabált: ez jól felerősítette a hangját. Nem is kellet sokáig kiáltoznia. A gödör széléről valaki bekukucskált.
- Mit ordibálsz?
- Segíts, kérlek! Bepottyantam ebbe a gödörbe és nem tudok kimászni.
- Miért nem néztél a lábad elé?
- Néztem én, csak a gödröt nem láttam. Most már mindegy, itt vagyok. Segítesz?
- Lehet…
Ebből a válaszból szegény Fridi nem tudta kihámozni, hogy a mogorva hangú valaki segít-e neki, főleg, amikor a nagy fogú sarkon fordult.
A gödör fogságába esett süni megszeppenve nézett a távozó után. Ő maga biztosan segített volna egy bajba jutott sünön, gondolta. Bosszankodva ismét tölcsért hajtogatott a levélből és rázendített:
- Segítség! Segítség!
- Te mit kajabálsz állandóan? – jött a kérdés a verem széléről.
- Hát visszajöttél?
- Hogy te micsoda egy okos sün vagy! – gúnyolódott az idegen, s azzal se szó, se beszéd, ismét faképnél hagyta Fridit, aki végkép nem értette a dolgot.
Mire felocsúdott, a különös ismeretlen egy jókora bottal tért vissza, aminek az egyik végét óvatosan leeresztette a gödör aljára.
– Mire vársz? Mássz ki végre!
- Mászok, mászok… – rebegte készségesen, s miközben kúszott a hosszú boton felfelé, hálásan gondolt Matyira, aki megtanította a mászásra, erre a hasznos tevékenységre.
Gyorsan kiért a gödörből. Biztonságos távolságra ment a mélység szélétől, semmi esetre sem szeretett volna egy újabb véletlen során visszakerülni oda.
Kicsit pihegett és közben hálásan pislogott mérgesnek tűnő megmentője felé, akinek az első fogai vakítóan fehérek voltak, és nagyok. Azokat bámulta. Próbált máshová nézni, de tekintete valahogy mindig odatévedt. Biztos volt benne, hogy ezekkel a fogakkal rágta el azt a botot, amit odahozott a megmentésére.
– Mit bámulsz? Nem láttál még hódot?
- Nem igazán. Miért? Te az vagy?
- Az. Hód. Te, te okos sün.
- Mérges vagy? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Fridi.
- Á, dehogy, nem vagyok mérges. Ahelyett, hogy a váramat építeném, holmi figyelmetlen gyerek-sünöket kell holmi gödrökből kimentenem.
- Köszönöm, hogy kimentettél, és ha tudok a várad építésében segíteni, akkor szívesen…
- Tudsz úszni? –vágott a hód közbe.
- Nem tudom, még nem próbáltam soha. Azt hogy kell?
- Gyere! – azzal elindult a tó felé. Fridi engedelmesen követte.
Amint odaértek, a hód belevetette magát a vízbe. Cikázva, hol a víz felszínén, hol a víz alatt sebes úszásba kezdett. Fridi csak ámult.
- Ezt hogy csinálod?
- Mit, az úszást? Egyszerű. Holmi úszás nem fog ki rajtam. Gyere be a vízbe, és tegyél úgy, ahogy én.
Fridi közelebb ment a tóhoz. Bizalmatlankodva beledugta az egyik lábát a vízbe. Mint a villám, olyan gyorsan ki is kapta onnan. Borzongva állt a parton.
- Ez szörnyű! Hiszen ez hideg és nedves!
- Ne kényeskedj már holmi kis víztől!
Fridi még egyszer nekiveselkedett, de ahogy a csupasz hasához ért a víz, azonnal kimenekült a tóból.
- A sünök nem tudnak úszni! - jelentette ki nagyon, nagyon határozottan – És ez egészen biztos – fűzte hozzá. Kérj bármit, csak ezt ne!
- Akkor ezek szerint, nem tudsz segíteni a hódvár építésben, ugyanis az a tó közepén, a szigeten épül, és oda csak úszva lehet eljutni.
- Akkor nem. Igazán sajnálom.
- Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Még nem mondtam, de Tüskés Fridi vagyok.
- Én meg Hód Hubert – kiáltotta ki a vízből - Megyek, folytatom a munkát. Neked jó utat kívánok Fridi, és nehogy megint holmi gödörben köss ki!
- Neked meg jó munkát hód, és köszönöm, ja, és bocs, hogy nem tudok úszni, „holmi” szigetekre… – tette hozzá Fridi, de utolsó szavait a hód már nem hallhatta, mert a szigetre ért.
Fridi folytatta kutató útját, megkerülte a tavat.
Időnként a sziget felé pillantott, de többé nem látta a megmentőjét, bár néha hallani vélte a hódvár építés munkazaját. Szívesen megnézte volna, hogyan készül, de hát az a fránya úszás… Mindegy, mászni tud, és az is valami. Már kétszer is hasznára volt. Ettől a ténytől felvidulva hazafelé vette az útját.
Jó messzire elkerülte a gödröt, azt, amelyik fogságban tartotta és a többit is. Lassan elhagyta a platánokat is. Kicsit csalódottan nézett vissza a nagy fákra, és a távolba tűnő tóra. Szíve összeszorult. Expedíciója hiábavaló volt. Nem találta meg a családját.
Az úton apró pihenőket tartott, amiben természetesen az evés játszotta a legfőbb szerepet. Ilyenkor elkerülték a rossz gondolatok.
Felnézett az égre, tekintetével a nap korongját kereste. Amaz már megint lefelé vette az útját: Fridinek sietnie kellett, hogy még sötétedés előtt érjen haza, így gyorsan szedte apró lábait. Bár jól ismerte az utat, de sötétben még sohasem járt erre, és nem akart ismét eltévedni.
A megnyúlt árnyékok egyre jobban nyelték el a nap fényét.
- A gödör miatt van az egész – bosszankodott.
Az akácok között tanyát vert bodzabokrok finom illatot árasztottak.
A nagy fehér bodzafejek, mint a lámpások, úgy világítottak a szürkületben. Fridi ezek segítségével tájékozódott. A tisztás nem volt már messze, de az egyre növekvő sötétségben nem lehetett látni. Doki, a tisztás baglya, huhogott egyet. Ez az ismerős hang megnyugtatta Fridit. Arra vette az irányt, amerről a huhogást hallotta. Jól tette, mert a hang valóban a tisztásról jött. Az utolsó lépéseket már koromsötétségben tette meg.

- folyt. köv.-

4 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Az ebéd utáni csemegém , desszertem ízlett is :-) No nem süni volt, hanem a Fridi mese. Szemléletes, izgi, olvasmányos továbbra is. Látom a hsz-ben a lelkes segítséget is. Jó ide betérni. ))

Marcsi

Örülök, hogy desszertnek használtad Fridikémet. Ez nagyon megtisztelő számomra. A véleményednek meg különösen örülök.

Köszönöm.

Kitartás, már csak egy fejezet! :-))

Szeretettel

Zoli

No én ezt lekéstem,de ma este az uncsim unszolására felvázoltam a hódot és Fridit.....!Mindenesetre azért holnap csak úgy felrakom.Üdvözlettel,Béla-Rézi

Nem, nem! Nem úszod meg! Hétvégéig meg lett hosszabbítva! Hihi!!!

Nagyszerű.....,nem akartam részt venni benne,mert szétszórt vagyok,vagy tán lusta,de a Lilla annyira unszolt...:) Holnap felrakom.Hód,tó és a süni...!
Üdv,Béla-Rézi

Örömmel veszem, és várom!

Szívesen áldozok rá időt, amikor van miből :)
Bizony, van benne humor! :)

TimO hozzászólásai is külön élménynek számítanak :D
Jól kiegészítettük egymás kritikáját néhány átfedés kivételével :)
Viszont azok a TimO szerint felnőttes megfogalmazások nekem néha direkt tetszenek, szerintem hozzáad a stílushoz, és simán el tudom képzelni, hogy a gyerekek jót derülnek rajtuk, és örülnek, hogy ilyen "felnőttesen" szólsz hozzájuk :)

Hihi, én is át szoktam böngészni a te hsz-eidet, red, és tényleg mókás néha, hogy mennyire egy dolgokon, ill. mennyire más dolgokon akadunk fent. :)
Szerintem is jól kiegészítjük egymást. És sok "igen, tényleg"-élményem is van ;)

(a Dokis, huhugós mondatnál a második vessző nem kell sztem amúgy :))

Istenkém! Iszonyú jó szemed/szemetek van! Lesz mit korrigálnom.

Az az érdekes, hogy amikor írom, ezek egyszerűen nem ugranak ki. Megszületnek a mondatok, gondolatok, és amikor visszaolvasom, akkor egyszerűen elveszek a szövegben.
Nagyon hasznosak ezek az észrevételek, és jogosak is.A javítási szisztémámat már leírtam. Összegyűjtve, sorról-sorra, tematikusan.

A második hsz.-ben írtaknak nagyon örültem. Igen, én is úgy érzem, hogy ez a hangvétel különbözteti meg a bugyuta, gőgicsélő meséktől. és a humor - ha van benne -, itt bujkál igazán.

Köszönöm az alapos munkádat, a mesére áldozott idődet, a kiváló javaslatokat.

Örömmel olvastam az újabb fejezetet. :)
Összességében tudom mondani, hogy tetszik, ahogy megformázod a karaktereket. Mindenki egy-egy külön személyiség. És az is tetszik, ahogy „tanítod” Fridit az újabb és újabb kalandokkal. :) Így a végéhez közeledve vagyok a legkíváncsibb, de megállom, hogy most rögtön elolvassam az utolsó fejezetet, mielőtt megírnám a kritikámat ehhez.

„A napok meg csak jöttek-mentek, és kezdte megszokni az egyedüllétet.”
Kicsit kusza mondat, szerintem nem kell a „meg”, mármint A napok csak jöttek-mentek, ezenkívül az első tagmondatban a "napok" az alany, úgyhogy szerintem a másodikba bele kéne írni a sünit valami módon.

„A tó nagyon messze volt, de reménykedett, hátha ott megtalálja a családját.”
Itt is, a tó reménykedett. És szerintem ez is kusza, úgy értem, hogy túl van ragozva egy kicsit, enyhén talán magyartalan. A tó nagyon messze volt, de *sün, mint alany* remélte, hogy ott megtalálja a családját. Ez csak egy példa, számtalan módon ki lehet fejezni.

„Az irányt a nagy platánfák, bokrok felett kikandikáló csúcsai mutatták”
Itt nem kell a vessző.

„Enni sem állt meg - ami Fridi esetében - nagy szó volt.”
Elméletileg, ha közbeékelsz valamit, a mondatnak anélkül is értelmesnek kéne lennie, de így: Enni sem állt meg, nagy szó volt. Esetleg lehetne úgy, hogy Enni sem állt meg, ami - Fridi esetében - nagy szó volt. Amúgy szerintem nem is kell feltétlenül a gondolatjel.

„Néhány bokor alatt áthaladt, és ott álltak a nagy platánok.”
Ez olyan, mintha a bokor alatt álltak volna a platánok, bár képtelenség, de leginkább így lehet értelmezni, legalábbis kritikus szemmel. Pl. Miután néhány bokor alatt áthaladt, megpillantotta a nagy platánokat.

„Mindennél nagyobb volt, csak az erdőnél nem, mert az körbe tudta ölelni.”
Ez aranyos gondolatmenet :) de bár értem, szerintem nem elég érzékletes, lehetne még ütősebb is.

„Ennek kapcsán el is töprenget azon, hogy szegény Tropa, mit is kezdene ennyi tejjel…?”
Egyrészt egy elírás: töprengett
Másrészt alárendelő összetett mondatok végére azt az írásjelet tesszük, amit a főmondat kívánna meg, jelen esetben pontot, vagy három pontot, de a kérdőjel nem kell. Plusz szerintem a Tropa után sem kell a vessző.

„Biztos meghívná az összes barátját egy kis délutáni lefetyelésre, úgy, ahogy őt is megvendégelte. Pedig az a tál sokkal kisebb volt.”
Ezt valahogy belesűríteném egy mondatba.

„Tölcsérszerű valamit tekert belőle, és abba kiabált: ez jól felerősítette a hangját. Nem is kellet sokáig kiáltoznia. A gödör széléről valaki bekukucskált.”
A tölcsérszerű valami, hát nem tudom, végülis bajom nincs vele, illetve nem tudnám megmondani, mi a bajom vele. Plusz a második és harmadik mondatot megint összevonnám valahogy.
És egy elírás: kellett

„Ebből a válaszból szegény Fridi nem tudta kihámozni, hogy a mogorva hangú valaki segít-e neki, főleg, amikor a nagy fogú sarkon fordult.”
Itt még indokolatlannak érzem a ,,nagy fogú" jelzőt, vagy pedig már itt közölhetnéd tényként, vagy a párbeszéd előtt, amikor bekukucskál, de így olyan, mintha már mondtad volna, pedig nem.

„Gyorsan kiért a gödörből.”
Itt a „gyorsan” szó használata furcsa nekem egy kicsit, inkább azt tanácsolnám helyette mondjuk, hogy hamar.

„- Én meg Hód Hubert – kiáltotta ki a vízből - Megyek, folytatom a munkát. Neked jó utat kívánok Fridi, és nehogy megint holmi gödörben köss ki!”
Gondolom, direkt szavajárása a „holmi” Hódnak :) Aranyos kis karakter :)

„Fridi folytatta kutató útját, megkerülte a tavat.”
Azt hiszem, a kutatóút egybe írandó, de nem vagyok benne biztos.
Most újra át kell gondolnom, hogy vajon mekkora lehet az a tó, ha egy kis süni csak úgy megkerüli, valószínűleg csak sün-léptékkel nagy :)

„Jó messzire elkerülte a gödröt, azt, amelyik fogságban tartotta és a többit is.”
Szerintem túl van ragozva. Ezúttal jó messzire elkerülte a gödröket. Ilyesmi.

„Ilyenkor elkerülték a rossz gondolatok.”
„Rossz” helyett lehetne valami kevésbé nyers, esetleg keserű.

„Felnézett az égre, tekintetével a nap korongját kereste. Amaz már megint lefelé vette az útját: Fridinek sietnie kellett, hogy még sötétedés előtt érjen haza, így gyorsan szedte apró lábait. Bár jól ismerte az utat, de sötétben még sohasem járt erre, és nem akart ismét eltévedni.
A megnyúlt árnyékok egyre jobban nyelték el a nap fényét.”
Kicsit úgy érzem, hogy ez itt túl sok. Lehetne tömörebb is.

„Doki, a tisztás baglya, huhogott egyet.”
Az első vessző nem tudom, rémlik, hogy mintha tanultuk volna, hogy ilyenkor nem kell, de ne higgy nekem feltétlenül :) A másodikban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem kell. :)

Remélem, nem haragszol meg azért, mert kicsit szárazra sikeredtek az észrevételeim, pedig nagyon élveztem ezt a fejezetet is, gyerek lehettem ismét, köszi. :)
Izgi, már csak egy van :)

No, itt már volt nem egy rész, amin őszintén jót mosolyogtam, aranyosan írtad meg. (például, amikor Fridi a vízbemenéssel próbálkozik :))
Ez a fejezet volt számomra eddig a legmesésebb. Azért itt is találtam pár megfogalmazást, ami kicsit "felnőtt szemmel" volt megírva szerintem, de az egész már egészen mesés volt (még az én kukacos mértékemmel is :)).

Részletek:
"Egyedül töltötte az éjszakát, minden zajra összerándult," - ez az "összerándult"-at kicsit erős megfogalmazásnak érzem, de ez csak egy halovány megjegyzés, nincs vele különösebb gond. :)

"A tisztás felett tejszínű pára lebegett, amit a felkelő nap sugarai gyorsan felittak." - inkább feloszlattak (bocs, ez "zsigeri" szőrözés :))

"Reggeli torna gyanánt körbejárta a tisztást, néha szüleit hívogatta, de hiába.
A napok meg csak jöttek-mentek, és kezdte megszokni az egyedüllétet." - nekem hiányzik valami átvezetés. Azt hittem, azon a reggelen történik valami említésre méltó, és fura volt, hogy hirtelen jönnek-mennek is már a napok...

"Mindig rendet rakott maga körül, " - ezen olyan jót mosolyogtam! :) Valószínűleg, mert rendmániás vagyok... :)

"Egyik ilyen ragyogó napos reggelen azon tanakodott, merre vegye az irányt." - milyen ilyen? Az a bizonyos napos reggel már jó sok nappal (és mondattal) előbb volt, nem szerencsés így visszautalni rá. Illetve tanakodni szerintem ketten szokás, inkább gondolkodott, ilyesmi.

"méhecskék döngicséltek, amint egyik vadvirágról a másikra röppentek. " - megint a felnőttes gondolkodás, túlmagyarázás; "méhecskék döngicséltek vidáman", és max. még valami ilyen leírás.

"Fridi jókedvűen velük dúdolt. Olyankor a madarak elhallgattak, és egymásra néztek, hogy ki ilyen hamis a kórusban." - hihi :)

"A kis tüskés időnként felnézett a napra, így ellenőrizte, hogy jó irányba tart-e." - na jó, akkor most a platánfák, vagy a nap mutatja az irányt? Így nem annyira okés. (eddigre meg már kicsit sok nekem az "irány"-ból is)

"Örömmel vette tudomásul," - jáj, de felnőttes! Meg amúgy sem szerencsés szerintem...

" Enni sem állt meg - ami Fridi esetében - nagy szó volt." - megint a gondolatjeles közbeszúrás, kicsit bonyolult lesz tőle.. " Még enni sem állt meg, ami nála nagy szó volt." - elég lenne így is pl.

"Néhány bokor alatt áthaladt, és ott álltak a nagy platánok." - áthaladt, megint felnőttes, ill. az egész mondat kicsit "meglepett". "Néhány bokor alatt még átment, és már ott is álltak a nagy platánok.", bár még a "személyváltás" sem feltétlenül szerencsés. (ill. persze akkor a megelőző mondatba nem írnék még-et. De én úgyis csak példákat írok, hogy világosabban kifejezzem magam :))

" Ennek kapcsán el is töprenget azon, " - ennek kapcsán?? (felnőttes, de nagyon)

"Az emlékek felidézése közben – ahogy gondolataiba merült- óvatlanná vált.
Nem nézett a lába alá, és zutty, egy mély és sötét gödörbe pottyant." - jaj, de túlmagyaráztad!
"Az emlékek felidézése közben annyira gondolataiba merült, hogy nem is nézett a lába alá, és zutty, egy mély és sötét gödörbe pottyant."

"A gödör oldala olyan síkos, csúszós volt, hogy nem bírt rajta megkapaszkodni." - nekem hiányzik egy viszont az oldala után

"Nagyon elkeseredett, de sírni nem akart, mert tudta, hogy az nem segít." - ez kicsit érdekes számomra, mmint, hogy nem akart sírni...

"- Te mit kajabálsz állandóan? – jött a kérdés a verem széléről." - nem érzem ennek a kajabálásnak annyira a létjogosultságát itt, simán mehet a kiabál is (ez csak egy apró-megj. :))

"Kicsit pihegett és közben hálásan pislogott mérgesnek tűnő megmentője felé, akinek az első fogai vakítóan fehérek voltak, és nagyok." - hehe, erről a régi fogkrém reklám jutott az eszembe! :D Viccet félretéve, én még azt is beleírnám, hogy kilógtak a szájából :)

"Ahelyett, hogy a váramat építeném, holmi figyelmetlen gyerek-sünöket kell holmi gödrökből kimentenem." - a két holmi sztem fölös

"- Tudsz úszni? –vágott a hód közbe." - vágott közbe a hód

"Bizalmatlankodva beledugta az egyik lábát a vízbe. Mint a villám, olyan gyorsan ki is kapta onnan. Borzongva állt a parton." - ezt összekötném:
"Bizalmatlankodva beledugta az egyik lábát a vízbe, de mint a villám, olyan gyorsan ki is kapta onnan. Borzongva állt a parton."

"- Még nem mondtam, de Tüskés Fridi vagyok." - a de nem kell

"- Neked meg jó munkát hód, és köszönöm, ja, és bocs, hogy nem tudok úszni, „holmi” szigetekre… – tette hozzá Fridi, de utolsó szavait a hód már nem hallhatta, mert a szigetre ért." - akkor már ő is szólíthatná a nevén, ha megtudta... :) Ezt viszont szétszedném két részre, jó munkát, és a bocs, nem tud segíteni. (és a ja-t kihagynám :)) Kicsit fura, hogy egy hatalmas tó közepére ilyen hamar odaér a hód (egy mondat alatt)Ö, főleg ha az elején méh hallótávolságon belül - azaz aránylag a parthoz közel - volt. Elég lenne, ha túl messze lenne "csak".

"bár néha hallani vélte a hódvár építés munkazaját. " - munkazaj, jáj...

"Időnként a sziget felé pillantott, de többé nem látta a megmentőjét, bár néha hallani vélte a hódvár építés munkazaját. Szívesen megnézte volna, hogyan készül, de hát az a fránya úszás…" - szerintem ez így nem okés, bele kell tenni az alanyt (hódvár) a 2. mondatba is.

" Ettől a ténytől felvidulva hazafelé vette az útját." - megint jáj (ettől a ténytől). Simán ettől felvidulva, aztán annyi :)

"Jó messzire elkerülte a gödröt, azt, amelyik fogságban tartotta és a többit is. " - akkor gödröket, nem?

"Expedíciója hiábavaló volt. " - nekem valahogy az expedíció sem illik bele egy mesébe, de egyéni agybajom is lehet... :)

"Felnézett az égre, tekintetével a nap korongját kereste. Amaz már megint lefelé vette az útját:" - megint?? (elég régen ment le úgy, hogy szó is essen róla) Azt kiszedném...

"A megnyúlt árnyékok egyre jobban nyelték el a nap fényét." - szerintem az árnyék nem nyeli el a nap fényét... "Egyre jobban megnyúltak az árnyékok is.", hm?

"Az akácok között tanyát vert bodzabokrok finom illatot árasztottak." - ez a tanyát vert sem a legszerencsésebb megfogalmazás szerintem

(gondolatjelek! :) előttük is legyen szóköz!! Néhol ez lemaradt!
"Az irányt a nagy platánfák, bokrok felett kikandikáló csúcsai mutatták." - nem kell vessző
"Olyan kereknek tűnt, akár a Tropa tejes-tálja" - magyarban nem rakunk névelőt a nevek elé, ill. tejes tálja
"Ennek kapcsán el is töprenget azon, hogy szegény Tropa, mit is kezdene ennyi tejjel…?" - töprengett, Tropa után nem kell vessző
"fűzte hozzá. Kérj bármit, csak ezt ne!" - itt hiányzik egy gondolatjel
"- Akkor ezek szerint, nem tudsz segíteni a hódvár építésben," - nem kell az első vessző
"Fridi folytatta kutató útját," - kutatóútját asszem
"bár néha hallani vélte a hódvár építés munkazaját. " - hódvárépítés)

Válaszom lásd az előző résznél. De itt is nagyon-nagyon köszönöm. :-)

Egy mogorva hód... ez aranyos. :))
Én is úgy tudom, hogy tudnak úszni a sünök, van is ilyen videó. Persze az más kérdés, hogy mennyire élvezik, ha vízbe teszik őket. :)

És még mindig nincs vége! :-)))

Hűdeizgi! :-))))

Csukás István - Nyár a szigeten című gyerekregényében is van egy Matyi nevű sünike. ( Film is készült belőle "Le a cipővel" címmel. ) Amikor a történet végén víz alá kerül a sziget, a sündisznót a gyerekek beteszik egy bográcsba és úgy másznak fel a fára vele. Lehet, hogy az európai sünök nem tudnak úszni.
:)
Már akartam írni, hogy sokszor ismétled a mese ezen részében a "holmi" szót, de a végére érve rájöttem, ez szándékos volt. Eddig nagyon tetszik, amit olvastam. Ha van is benne hiba, sajnos nem vettem észre, mert teljesen magával ragadott a sztori. Mint egy gyerek, úgy várom a végét. Igaz, az is vagyok, mit mentegetőzöm. Szóval, nagyon kíváncsi vagyok.

Látod? Mindkettőnknél bölcsebb, pedig csak hatéves. Hadd ússzanak a sünik. Tényleg csak egy kis korrekció. Amikor beérkezett az összes észrevétel, akkor egyben javítgatok. Többek között ezt is. Köszönöm Nektek. Jó veletek együtt dolgozni!

Nagy bajban vagyok. Lehet vitatkozni egy kész Hölggyel? Hát nem. Menet közben én is utána jártam ismét. Sokféle sünről ír a Viki. Például afrikai fehér-hasú, vagy a keleti-sün. Nálunk az európai sün él. Ugyan nem tesz említést, hogy tud e úszni vagy sem, de azt kifejezetten megemlíti, hogy kerüli a vizes, nyirkos helyeket. De ha már egy ilyen kis, okos kislány mondja, aki -nagyon helyesen- természetfilmeken nevelkedik, akkor a történetben csak egy kis kiigazítás, és máris tudnak úszni azok a sünikék. Ha megfelel Lillácskának, akkor bólintsatok.

Üdvözlettel:

Zoli

Most éppen a tenger világát nézi,de szóltam neki...hahaha és azt mondta,hogy a bácsi meséjében még kicsi a süni,és azért nem tud úszni.....Na ez volt a válasza....Én azt írtam be a keresőbe,....tudnak e a sündisznók úszni....:)

De nincs is vége a mesének! Biztosan igaza van Lillácskának, és akkor engem becsaptak azok a fránya tudományos könyvek. De még egyszer utána olvasok, nehogy olyasmiket írogassak a gyereknépnek, ami nem igaz.

Megvárjuk a holnapot, vagy oldjuk a feszültséget? Lillácska, és Te döntesz ebben.

Már csak egy fejezet van. (Neked elárulom Happy End)

Újfent köszönöm.

No az unokám esténként már csak természetfilmeket néz,és jól tudja,jól megjegyezte....Utána néztem Zoli,és tud a sün úszni,habár nem a legjobb úszó,de tud,igaz ha csak teheti,nem fürdőzik....,hahaha
Üdvözlettel,Béla-Rézi

Nos Zoli,nem lettünk vidámak,mert a Fridinek nincsenek meg a szülei. De az uncsim azt mondta,hogy nem jól tudod,a sünik igen is tudnak úszni,csak nem szeretnek...,hahaha..!
Mindenesetre jól tudod felspanolni az olvasóidat...!
GRT.Béla-Rézi és Lilla.