Kettős mérce

prince képe

Kettős mérce

Ne nyaggass! Nem akarok mondani semmit. Pontosabban ezt mondom. Nem árulom el, hogy mi az, ami felzaklat mostanában. Értsd meg, bezárkózottá lettem ebben a mai, demokratikus világban. Egyébként is, ki a fityfenét érdekelhet, hogy mi nyomaszt engem… egy senkit. Ne is faggass! Kérlek! Lezártam és kész. „Ne szólj szám, nem fáj a fejem.” Példát sem szeretnék mondani. Csak egyet? Melyiket a sok közül? Oké-oké…, de tényleg csak egyet!

A hangzavarra mindenki megállt. Talán még azt is elfelejtették, hogy miért tértek be az élelmiszerüzletbe. A bevásárlókosarak nyikorgó kerekei is elhallgattak. Az idős asszony megtörten lógott a két nagydarab biztonsági őr karján. A szája ugyan mozgott, de hang nem hagyta el az ajkát. A maradék kiflivéggel küszködött, amelyet a fogatlan szájába gyömöszölt. Az őrök elégedetten vonszolták a hetven év körüli asszonyt. „Drága reggeli lesz ez mama!” –mondta az egyik egyenruhás. Szándékosan olyan hangerővel, hogy azt minden jelenlévő tisztán hallhassa. Az asszony, miután lenyelte a kifli utolsó darabkáját is, felszisszent. „Fiatalember, ne szorítsa annyira a karomat, mert amúgy is fáj!” –majd ismét lehajtotta a fejét. Miután becibálták az őrök fényvisszaverős, biztonsági üveges helyiségébe, a vevők mintha hipnózisból térnének vissza, ismét mozgásba hozták a bevásárlókocsikat, és a vásárlótér megtelt a normálisnak mondható alapzajjal.

A lesötétített ablakú limuzin kerekei nagyot csattantak a járdaköveken. A járókelők alig tudtak félreugrani a járda úttest felőli oldaláról. Egy pillanatra megállt a levegő is, de a gyalogosan közlekedők mindennaposnak vették a dolgot, és szó nélkül folytatták az útjukat. Kipattant az ajtó, az autó belsejéből három ápolt, öltönyös férfi szállt ki. Határozott, magabiztos léptekkel indultak a széles lépcsőn felfelé a bíróság épületébe. Az egyik amolyan bulldog-nyakú fiatalember volt. Aki körbe-körbetekingetett, miközben szorosan mögötte lépdelt a hozzá képest cingárnak tűnő emberhez. A harmadik nagy bőrmappát szorongatott a kezében.
A tárgyalóterem sivár környezetében, megkopott lakkozású fabútorok ontották magukból az ódon szagot. A szobában is hárman voltak. Mindegyikőjük talárban. Az újonnan érkezők mögött becsukódott a belülről barna, steppelt bőrrel borított ajtó. A folyóson a tárgyalásaikra váró peres felek türelmetlenül járkáltak le, s fel. Csendes duruzsolás uralta a folyosót.
Egy óra elteltével nyílik az ajtó, az, amelyiken a három öltönyös belépett. A mappát szorongató férfi arcán széles mosoly. Kérdően pislantgatott a szemmel láthatóan főnök kinézetű felé, aki elégedetten, amolyan atyáskodóan veregette meg a vállát a már vigyorgó mappás embernek. „Mondtam uram, hogy sima ügy. Az ön hátterével…” – és mintha az ő háttere lenne, kihúzta magát. Kiléptek az ajtón, le a lépcsőn, be az autóba. A soför rálépett a gázra s az autó eltűnt a forgalomban. Mintha semmi sem történt volna, az utca megtelt a normálisnak mondható alapzajjal.

8 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Szia Zoli!

" Alig tudtak a félreugrani a járda úttest felőli oldaláról a járókelők."

Kicsit tobzódik a mondat névelőkben. :)

Az életből kiragadott két szeletke majdnem mindennapi eset. Sajnos, nem fikció. Az elsőnek több esetben is szemtanúja voltam. A másodiknak kétszer, de gondolom, többször is előfordul.
Rövid, tényszerű mondataiddal teszed nagyon keménnyé a sztorit. Néhány elemmel, írói eszközzel drámaibbá is lehetne tenni, de így is éppen elég erőset üt. Szó szerint kinyílik a bicska a jóérzésű ember zsebében.

Szia Artúr!

Ja, van belőle bőven. Rögtön meggyógyítom. Köszi.

Igazad van abban is, hogy egy kicsit cikkszerű. Olyannak is szántam. Pontosabban inkább írtam volna egy cikket erről, de itt erre nemigen van lehetőség.

Köszönöm, hogy jöttél, olvastál, és nyomot is hagytál az írás alatt.

Köszönöm Kedves Robi. Megműtöttem. (Ötlet híján a magam módján.)

Üdvözlettel

Zoli

Kedves prince!

"Körbe-körbetekingetett, és szorosan mögötte lépdelt a hozzá képest cingárnak tűnő emberhez."
Kb. másfél hónapig olvastam és vagy húszat szóltam hozzá ezalatt." Itt van egy kis baki ebben a mondatban. Műtsed meg, mert többféle gyógymód is kínálkozik, de radikális kell ide. És a műtét is lehet többféle. Hogy melyiket választod, neked kell eldöntened. Még csak tippet sem adok. Mindössze diagnosztizáltam, baj van, nagy baj. Ezzel a mondattal. Se füle, se farka. Kb. :)
Bocs, hogy egyebet nem írtam. Írt más.

Üdvözlettel
DnB - Robi

Már javítottam is. Jogos, hiszen csak egy szája van azzal a két ajkával amije van neki. Mondom én: (a SZEM)

Köszönöm Péter

Ahogy kell. Tömören. (Vagy nekilátsz és megválaszolod az összes benne maradt kérdőjelet, de akkor hosszúra nyúlik, nagyon hosszúra.)

"szája közé gyömöszölt" - javaslat: szájába gyömöszölt.

Kovács Sándor képe

Most mit mondjak? Ez van, ebben élünk. Valósághű írás. Sajnos.

Lehangoló,de ugyanakkor élvezetes írás...! Jól elkülöníthető a két kaszt,ha szabad ezt a szót használnom,között a társadalmi különbség,illetve az értékrend...! Ahol a pénz,ott az igazság,ez járja ma mindenütt.Én biztos vagyok benne,hogy a néni gondtalanabbul hajtja álomra a tisztességben megőszült fejét.
Szívesen olvastam.
Gratulálok,Béla-Rézi

kedves Rézi!

Nyugodtan írhatod, hogy kaszt. Mára már így van ez Magyarországon.

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél+ a szívet is!

Üdv

Zoli

Az alkotásod nagyon jó lett.
Csak egy bajom van. Az pedig az lenne, hogy eddig jutott a világ. Ezek annyira általánosak lettek, hogy tényleg fel sem tűnnek már igazán a hétköznapi zajban a többségnek. Akinek pedig igen.. az nem tesz a legtöbb esetben semmit sem.
Én örülök, hogy ezt a témát vetted elő. Több alkotás kéne felhozza a figyelmet arra, hogy mit tettek az emberi lélekkel, mennyire hideggé is változtatták.

Minden lényeget kicsipegettél belőle. S örülök, hogy egy követ fújunk. Igenis fel kéne emelni a hangunkat, az igazságtalanság, a közöny ellen.

Köszönöm a figyelmedet, az értő olvasásod. :-)

Csatlakozom az előttem szólók véleményéhez.
Persze, én már régóta tudom, hogy gördülékenyen és érdekfeszítően fogalmazol.
Helyesírásilag két dolog szokott negatívan hatni rám leginkább. Az egyelőre-egyenlőre és a helyiség-helység. Ebben az írásban csak a másodikkal találkoztam, az őrök helysége bántott.:)
De ez lehetett egy egyszerű betű kihagyás is! :)

Igen, ez a "nem veszem észre" elírás volt. Én sem szeretem az ilyen tévesztéseket, mert elég világos definíciók határozzák meg, hogy mikor írjuk ezt, vagy azt.

Köszönöm figyelmes olvasásod. Szinte mindig meglátogatsz, ezt külön köszönöm Neked. :-)

Rögtön javítom. Jogos. Később visszajövök tisztességes választ adni, de most van egy kis dolgom.

Ellenben, ha Őrbottyánról beszélünk, akkor helyes! :)

Szomorú.
És nincs benne semmi túlzás, feketén-fehéren leírtad az igazságot.
Ez benne az igazán szomorú.

Bocs! Most vettem észre, hogy itt elmaradtam egy kicsit a válaszokkal.

Igen, igazad van. Nem túloztam, és ez van. És ez nagyon szomorú!

Köszönöm, hogy voltál. :-)

Semmi baj, előfordul :)

Pffff.....
Na igen... kivettél két szeletet abból, ami mindenkit depresszívvé tenne a mai világban. Nagyon jól írtad meg, mert oilvasás közben sikerült magam felidegesíteni...
Az első részhez hozzáfűznivaló: Remélem nem a látottakat írtad meg.
A másodikhoz: szerintem a "Jól ápolt" kifejezés nem jó.... vagy igényes, jól kinéző, vagy ápolt...de így együtt a kettőt nem használnám... persze ez csak egyéni vélemény. Az írás viszont nagyoin jó :)

Igen, azt hiszem igazad van a "jól ápolttal" kapcsolatban. Délután ki is javítom.
Sajnos az első rész megtörtént eset.
Felidegesíteni nem akartalak, de annak örülök, hogy sikerült átadnom a lényeget.

Itt is mondom/írom, hogy örülök, hogy ismét itt vagy!

Üdv

Zoli

Érdekes, egyben megkapó írás ez. Amolyan szociális tükör, vagy minek is nevezzem.
Tényleg jól fogalmazol, majd még keresgélek nálad, mert felkeltetted az érdeklődésemet.

Köszönöm RRS! Igazából én sem tudnám minek nevezzem. Talán a mai realitás, vagy ilyesmi.

Örömmel látlak bármelyik írásomnál.

sofőr ( elírtad)

Van amikor ráduplázok, és nem szúrom ki, csak, ha olyanokat ütök, mint a 3 ü. :-)

Köszönöm, hogy szóltál.

Ma kinyomtattam az egyik levelem. A több három b-vel volt. ( Képileg is megjelenítettem a több-et.:) )
Mielőtt kinyomtattam elolvastam háromszor és nem vettem észre. :)

Na, pontosan ilyeneket csinálok én is.

Múltkor valakinek irtam egy hsz.-t, és egy igekötőt különírtam. Aztán gyorsan egy másik hsz.-ben alatta javítottam, és utána írtam, hogy "ezt jól el szúrtam". red csak annyit írt egy mosolygós fejjel, hogy "ezt is". Mit mondhatnék ezek után.

:) Előfordul. :)

No igen. "Volt is, lesz is, ez itt a praxis"
Húsz éve azt gondoltam, hogy majd jobb lesz ...
Ma azt gondolom, Istenem csak ne legyen rosszabb...

Drága Dana!

Nagy bölcsességet írtál. S nem azért, mert én is így gondolom, hanem, mert már csak két dolog ami segíthet rajtunk, és ebből egyik a fohász.

Köszönöm jöttödet.

Ölellek

Zoli

Ez naaaggyon jó! Olyan gördülékenyen fogalmazol! Szemléletes, érezhető, élvezhető!

(megható a nénis sztori)

Kicsi szívem a tiéd! :)

Köszönöm, igazán aranyos vagy. A szívet + külön is...

Sajnos mostanában ilyesmik járnak az agyamban. Pedig annyi szép dolog van amiről írni lehetne. A csalódottságom, az igazságérzetem, és egy csomó ilyesmi emberi dolog kényszeríti ki belőlem. Nevek sem kellenek, példák sem, pedig lennének. Ezek a dolgok ma már mindennaposak. Szégyenletes, felháborító. A nénis dolog ráadásul igaz is! A másik fikció, de tudjuk, hogy igaz.

Még egyszer köszönöm Vendi.