Négy szelet hal

molnár péter képe

Talán a Hold tette, talán a nedves hideg, nem tudta, csak ment sétálva és fütyörészett.
Lassan baktatott végig a gyalogjárón, amelyet egykor, a történelem előtti időkben apró, sárga gyöngykaviccsal hintettek be. Ezek a kavicsok azután lassanként a földbe nyomódtak, milliónyi talp tiporta már őket, nem voltak sárgák, valami piszkosszürke árnyalatúra változtak, alattuk megállt az olvadt latyak, trágyalé színű.
Kerülgette a pocsolyákat, lóbálta a táskáját, fütyörészett. Csak úgy, hang nélkül, magában, magának. Nézelődött. Nem mintha sok látnivaló akadt volna, igazság szerint a park kihalt volt, decemberben a hajléktalanok is elhúzódnak innen, nem tudni hová. Most nem alszik a padokon senki.
Nem köd szitált, valami finom, ezüstös pára lebegett a fák közt, fénylő, nyirkos mázzal vonva be az üres padokat, a kandeláberek kopott fémtestét. Nyirkos volt az arca, a kabátja, a kalapja. A hideg bekúszott a ruhája alá, merev keze alig érezte a cigaretta parazsának melegét. Ha most valaki sípcsonton rúgná, olyan hangot adna, mint az összekoccintott kristálypoharak.
Eszébe jutott a nagy, sötétre érett, diófa tálaló, vitrinjében a csiszolt poharakkal, tálakkal. Hogy szikráztak mindig. Mennyit bámulta őket, ünnepesteken. Szerette az ünnepeket. Jó illatuk volt, dió, mák, narancs illatuk. Meg cserépkályha és bükkfaparázs illatuk.
Karácsony... Négy nap, aztán itt az ünnep. Tavalyelőtt, tavaly, még remegett az idegességtől, ha rágondolt. Idén már nem. Tervezett, gondolatban megvette az apró ajándékokat, bevásárolt az ünnepi vacsorához. Kigondolta a legapróbb, legolcsóbb ajándékokat, a legmutatósabb vacsorát, amire tellett. Aztán a pénze valahogy mindig kevesebbre futotta, kisebb, olcsóbb ajándékot kellett vennie, mást főzni, mint amit szeretett volna. Három éve is, két éve is elsírta magát, amikor a menyéék elmentek. Napokig nem tudta kiinni magából az unokái csalódott arcát. Egy-egy kis tábla csokoládé jelképezte az ajándékot. Tavalyelőtt még Lindt, tavaly már csak Milka. Az idén pedig... Az idén, pontosabban holnap reggel, felhívja a fiát és megmondja neki, hogy nem lesz családi vacsora. Vesz majd négy szeletke halat, lisztbe forgatja és megsüti, kirántani nem tudja, se tojásra, se zsemlemorzsára nem telik már. Majd krumplipürét készít, az laktatóbb, mint a krumplisaláta. Számolgatott, de sem tejfölre, sem majonézre nem futná, pedig a majonézes burgonyát nagyon szereti. Fenyőágat kér a virágboltban, arra állít egyetlen szál gyertyát, mire hívjon hát vendégeket? Megállt kicsit, felnézett a kopasz fák nedves ágaira. Cseppekbe gyűlt rajtuk a pára. Mennyire szeretett itt sétálni a feleségével...
Sűrűbbé vált az ezüstös homály a fák közt, úgy érezte, alagútban lépked. Hogy is csak? Hol a boldogság mostanában? Jól fűtött, meleg szobában... Valahogy így szól a vers. Lassan lépdelt, kerülte a tócsákat, ha a cipője átázik, a hideg lakásban napokig nem szárad ki, és neki holnap is dolgoznia kell.
Kiért a parkból, befordult a szűk, kopott házakkal zsúfolt mellékutcába. Előkereste kulcsait, kinyitotta, majd be is zárta maga mögött a csámpás, horpadt, rozsdás lemezekből összeszegecselt kaput. Még emlékezett a régi, faragott fakapura. Amikor teljesen elkorhadt, ezt a rozsdás borzalmat állították a helyére. A macskahúgy szagú lépcsőházban áradt a falakból a hideg. Megborzongott, lába csúszkált a mocskos lépcsőfokokon. Felért az emeletre, kinyitotta a lakás ajtaját. Gyomra összerándult, amikor megcsapta a kiáradó hideg krumplileves illat. Bement, bezárta az ajtót, kilépett a cipőjéből, kitapogatta a fogast. Felakasztotta a kabátját, táskáját, kalapját nem vette le. Nagyot káromkodott, amikor belerúgott a konyha küszöbébe. Kihúzta az asztal fiókját, tapogatva számolta a gyertyákat. Négy gyertya, ma estére elég. Holnap zaciba adja az óráját, - még apjától örökölte -, és a karikagyűrűjét. Aztán elmegy a postára és befizeti az elmaradt számlát. Akkor talán visszakapcsolják a villanyt. Ha nem, szent este hideg vacsorát eszik.

Másnap, zsebében a befizetést igazoló szelvénnyel elment a villanyszolgáltató ügyfélszolgálatához. Bemutatta a kis sárga cetlit, ekkor mondták meg neki, hogy a visszakapcsolás is pénzbe kerül. Kifelé menet a biztonsági őr, az ajtóban rámosolygott.
Remélte, hogy a büdös életben még egyszer nem mosolyog rá így senki.

Európa közepe, 2007. december

71 egyedi megtekintés
8 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Már többször irtam (Óvakodjatok tölem)Egy barátom volt nálam kérdeztem felovassam -e az új versemet.Mondta .hogy ne mert most rossz paszban vagyok és esetleg ha hazamegyek végzek magammal.Apám majdnem éhen halt a fronton mert a kenyerét rendszeresen elcserélte cigarettára Aki nem érti az meg se érti.Én soha se dohányoztam de értem.Pétert rendkivüli módon tisztelem mert ezzel a müvével felvett egy keresztet a földröl és viszi a vállán.Egy nem látványos keresztet és nem csillogót Nem fog érte kapni mást csak pár jó szót.... talán..Del A festményeidnél nagyvonalúbb ajándékot nem tudok elképzelni ..nem cserélném el egy napelemes bólogatos virágra hidd el.A gyógyszereket meg beveheted , csak egy dolgra figyelj az legyen mindegyik cimkén a felirat hogy :vitamin

Elnézést Artur, a kávézóban válaszolok. :)

Kedves Péter!
Megrendített írásod, bár tudom, ismerem a valóságot, de itt egy emberről írtál a sorsáról az életéről, mi is lett belőle
Más így, leírva találkozni egy történettel, holott tudjuk, nagyon sokan járnak így....
Csak megjegyzem, van egy drága Nagyikám, vidéken él, a nyugdíja 37400 forint. És gondolj
bele, Ő ebből még spórol is. Fogalmam nincs, hogy csinálja.....Bár én már régen szentté avattam volna Őt.
Ne gondold, hogy nem olvaslak, csak némulok...de itt írnom kellett.
Gratulálok.
A szív természetes....

Péter, gratulálok, megint egy gyönyörű írás. Akkor is, ha szomorú. Talán az tesz igazi íróvá bárkit, hogy le tud írni egy szomorú történetet is úgy, hogy aki olvassa, az azt érezze, hogy ő maga kapott valamit. Én most kaptam, ezért gondolom.

Én az ajándék részénél kicsit megkavarodtam.
"Tervezett, gondolatban megvette az apró ajándékokat" aztán egy mondattal később: "Kigondolta a legapróbb, legolcsóbb ajándékokat" következő mondat:"kisebb, olcsóbb ajándékot kellett vennie"
Itt szerintem picit gyakori az ajándék és sokszor foglalkozik vele, a másik, hogy ha kiterveli a legolcsóbb ajándékot akkor annál olcsóbbat már nem vehet:)
Persze ez szőrszálhasogatás csak szemet szúrt :)

A tartalom, mint mindig most is lebilincselő és érdekes. Szomorú sors, de látunk sajnos ilyet szép számmal. Csak azt nem értem, a gyerekek ilyenkor hol maradnak, mint segítség?

Furcsa dolog jutott most eszembe. Mégpedig az, hogy vannak hajléktalanok, és vannak lakással rendelkező hajléktalanok.:(
Szomorúság, amit írtál, Péter!
De mégsem tudom elképzelni, hogy ha valakinek rendes napi munkája, tehát feltételezem munkahelye van, hogy tudhat ilyen helyzetbe kerülni.
Igaz, egyszer nálunk is kikapcsolták a villanyt, valami elmaradt és elfelejtett számla befizetetlensége miatt. Mégpedig figyelmeztetés nélkül! Két napig nem volt áramunk. Mi lett volna, ha a nagyi egyedül lett volna otthon, lélegeztetőgépre kapcsolva?

A minimálbér nettó összege jelenleg 78.000 forint.

Villany: 8.900.-
Gáz: 8.700.-
Fűtés, melegvíz nyári időszakban: 14.000.-
Téli időszakban: 23.400.-
Víz- csatornadíj: 5.700.-
Közös kltsg.: 13.500.-
---------------------------------
Nyári: 50.800.- Téli: 60.200.-

Fogkrém, szappan/tusfürdő, dezodor: 1.500.-
Ha borotválkozni is szeretne: 2.500.-
Háztartási vegyiáru (mosószer, mosogatószer, stb.) 1.000.-
-------------------------------------------------------------------------------
5.000.-

Élelemre maradna havonta 27.200.- télen kevesebb: 12.800.-
Nem számoltam előre nem kalkulálható kiadásokat: villanyégő, bármiféle javítani való, stb.
Ruházkodásra nem jut. Ha váratlan kiadásod van, esélyed sincs a számla befizetésére. A következő hónapban sem, hiszen a rendelkezésedre álló összeg nem nő. 90 napon túli tartozás esetén az áramszolgáltató kikapcsol.
Hát így.

Danaiz úgy írta le, ahogyan én is érzem!
Ez a fajta szegénység eszébe sem jut talán senkinek.
Keménységet mutat, pedig hol van az már? (Büszkeséget!)
A négy szelet hal nagy jelentőségű itt, én tudom!
Nekem már nem jut ajándékra. (De minden családtagom azt mondja, jobb lenne egy festmény...) :))
Erről eszembe jutott egy jelenet az orvosi váróban.
A kávézóban egyszer leírom talán, de nagyon szomorú, oda nem való. Meg írni sem tudok...
Artúrnak csak annyit, hogy nekem ingyenes a gyógyszerem, azt jobb összegyűjtögetni! Talán békésebb, mint a kötél...
Cigire miért telik? Mert kell egy kis öröm talán....Ahogy száll a füst....

Jobb, ha nem panaszkodom. Még jut valami apró ajándék, vacsora, és fény, beszélgetés, mosoly a családomnak.
Olyan sokan kerülnek ilyen helyzetbe. Sőt rosszabba is. A szegénységet se mutatni, se látni, se láttatni nem akarja senki. Szívszorító. Nem nagyon tudok mást írni. Szívet hagyok. Ölellek: Dana

"Hol a boldogság mostanában? " Azt tudom, hogy a könnyeim hol vannak : folynak rendesen. Köszönöm, hogy elolvashattam. Az a szó, hogy megható kevés rá. Szívszorítóan szomorú. S a legrettenetesebb benne az, hogy ez a valóság ... :(((

Csak néha fizetnek
de legalább van dolgom
a beton darabokkal teli
sittes zsákokat hordom
engem vár az utolsó
száraz kenyér a polcon..

A munka nem jelent automatikusan megélhetéshez elég jövedelmet.A munkák egy része a lassu éhen haláshoz elég pénzt termel csak. Illuzió amivel ellatajuk magunkat Ha valaki egyedül él halmozott hátrányt szenved minden drágább neki.

Ne is tud meg kedves Boldogtalan. Oyan mint a lavina..Jelentéktelen hógolyó aztán....
Jobb ha nem tudod hány tizezren élnek igy ahogyan Péter kinos precizen leábrázolta.
Bizony az is lehet hajléktalan akinek van lakása.A hajék- az othon melege -nem adtik meg nekik.Péter irása egy mécses ezekért az emberekért.Melegit és éget

Bizony, az nagy szemétség, ha nem fizetik meg megfelelően az ember munkáját.
Szégyen, hogy ilyen helyzetbe kerülhetnek dolgozó emberek.
S szégyen, hogy még ezt is csökkenteni akarják a műszakpótlék, túlóra és hétvégi munka bérének csökkentésével!:(

Peciz vagy mint a sebészkés.Mélyen érint mert ismerem ezt az embert . Pont itt laknak a városomban .mind a 7975 en. Szégyelik a szegénységüket pedig nem ök azok akinek az arcáról le kellene égni a börnek.Barátnöm svédországban lakik.Nem érti .A mi országunk az övékhez képest egy eldorádó,Gyümölcs gabona termöföld és hová sikerült ebböl leküzdeni magunkat .Mellesleg nem csak ö nem érti. Én sem. A legnagyobb baj,hogy milyen lesz a karácsony két év múlva amikor elfogy a gyertya és már csak egy darab kötél marad a spajzban?

Hm... Elolvastam.
Valami még mindig zavar, de nem tudom, hogy mi. Talán a címet találom furcsának vagy valamit az írásban, talán ismét a végét.. na ha rájöttem majd szólok. Egyelőre még nem passzol minden.
"Hogy is csak?"- Ez érdekesen néz ki. Ezzel mire akartál pontosan rákérdezni?
Rájöttem, hogy nálad az írásaid elejét szeretem igazán, mert olyan egyszerűen és természetesen, magától értetődően adod vissza az alaphelyzetet és körülményeit.
Elgondolkodtam Én magam is közben...Sokat vacilláltam magán a szereplőn is. Több oldalról raktad össze.. Elsírta magát pár éve az unokái arcát látva..de a végén mégis olyan mogorván erősnek és határozottnak tűnik..Hm.. Ivott is.. cigarettára van pénz, áramra nincs.
Ez nagyon is tipikus sajnos. Igazából tényleg nem tudom, hogy mit élhetnek át belül.. Attól viszont félek, hogyha átélem, már inkább visszasírom a tudatlanságom.
Közben az is eszembe jutott, hogy mi okozhatta az ilyen szintű anyagi lerobbanásért, ha azt írod, hogy még dolgozik is...Talán jobb ha ez megmarad homályba.
Minden esetre érdekes volt, köszönöm, hogy felraktad.

Láss és láttass.
Köszönöm az értést.