Mit tegyek Mikulás napján?

LonDi képe

Mit tegyek Mikulás napján? Valami "jópofaság", valami olyan dolog kell, amit sokan lájkolnak… Feltettem a Mikulás-sapkámat és a világító rénszarvasos nyakkendőmet, majd gyorsan le is fotóztam magam a telefonommal. Épp osztanám meg barátaimmal, amikor eszembe jutott, hogy ez totál közhelyes. Töröltem a fotót.

A macska! Hát persze… Gyorsan lekaptam a fejemről a sapkát és rátettem a szundikáló cicám fejére, aki azonban ettől felébredt és sehogyan sem tudtam lefotózni, mert folyton lerázta magáról a cuccot. Pedig olyan jól állt neki. :( Mérges voltam és tehetetlennek éreztem magam.

Elkezdtem karácsonyi képes-idézeteket keresgetni, hogy majd azokat jól megosztom. Szőke nő orálisan elégít ki egy Mikulást? De hát ezt mind láttam már tavaly is. Hát semmi kreativitás nincs az emberekben? Bennem sincs…

Pedig itt a Mikulás, hát ki kell találnom valamit! Megvan! Sütök süteményt, csengő formájút, angyalkásat, meg minden és majd jól megosztom a képet az ismerőseimmel. Ők meg majd irigykednek, hogy mennyi lájkot kapok és még finom saját készítésű sütit is ehetek. Meg van tehát a terv! Elégettem… Szénné sütöttem a sütiket, mert közben egy régi kedves barátom rám írt Facebookon és vele beszélgettem. Cseszhetem ezt is!

Hazaértek szüleim, rögtön meg is rohamoztam őket, hogy mondjanak valami kreatív ötletet, amivel kitűnhetek, amire sok lájkot kaphatok. Azt mondták, te hülye vagy fiam?! Az ünnep nem erről szól, gyere, együnk-igyunk valamit és beszélgessünk!

Ettünk, ittunk, beszélgettünk, én meg elaludtam. A Mikulás-sapkámban, az ingemen a nyakkendőmmel, a macskával az ölemben és az elégetett sütire gondolva. Nem kaptam lájkot, utólag már nem is hiányzik. Az esti beszélgetés ennél mind többet ért!

(kitalált történet)

4 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Egész jól tükrözi a valóságot, sajnos. Lassacskán már minden az FB körül forog, az emberek ott élik le majdnem az égész életüket. Azt mondják az oldal segít a kapcsolatfenntartásban, esetleg új kapcsolatok kiépítésében, viszont sokszor úgy éreztem inkább elidegenít. Mondanom se kell, hogy az embereknek igazi társas kapcsolatra szükségük face to face, nem pedig egy kék-fehér virtuális térre, ahol a másiknak legfeljebb a profilképét látod és a hangja helyett a billentyűzeted kattogását hallod.
Csak az a világ ne (se) jöjjön el, amikor Facebookon keresztül ünnepelünk és nem együtt! Már az is szomorú, hogy - legalábbis a történetedből kiindulva - átalakította az FB az ünnepeket.

Köszönöm szépen, kedves Kortalantárs! Úgy látom, Neked teljesen átjött, amit szerettem volna az egésszel "elérni", ennek nagyon örülök! :)
Amint engedi időm, én is körülnézek a Te alkotásaid között!

Kihalófélben lévő konklúzió van a végén.
Ha ezt kitennéd a Facebookra:
1. legtöbben el sem olvasnák, mert 5 szónál hosszabb.
2. Aki véletlenül elolvassa, és rájön hogy milyen felszínes az élete:
a) csöndben tovább húzna, még like-t sem nyomna
b) like és írná én is így, én is így
A felszínes világ legjobb színtere a facebook, és sajnos a felszínes világ az a mi lakhelyünk.
Nem vagyok képmutató, a kritikus hang egyben önkritika is, magam is űzöm az ipart az említett hadszíntéren. :)
Érdekes, elgondolkodtató történet lett!