Kopogtatók

Gary Hun képe

Először csak halk kopogást hallottam, ami aztán egyre erősebbé vált, végül már valósággal dörömböltek a bejáratnál.
Kimentem megnézni, hogy vajon ki az, aki ennyire be akar jönni hozzám. Kinyitottam az ajtót, de nem láttam senkit. Kiléptem, hogy jobban körülnézzek és akkor vettem észre, mert majdnem ráléptem, hogy egy kis boríték hever a küszöbömön. Lehajoltam érte, és kinyitottam. Egy kopogtatócédulát vettem ki belőle. Aha, így már értem.
- Te kopogtál? – kérdeztem.
- Én! – felelte – Kérlek, engedj be, mert üldöznek!
- Mi?
- Mondom, üldöznek! – mondta rémült arccal és hátrakukucskált az ujjaim közt.
- Kik?
- A különböző pártok! Mindenhol keresnek, és addig nem nyugszanak, míg meg nem találnak! Megbújhatnék nálad?
Azzal már ki is repült a kezemből és besurrant az előszobába.
- Kérlek, rejts el! – szólt szinte könyörögve.
- Nem igazán értelek – mondtam neki, mikor félig behajtottam az ajtót – hiszen te azért vagy, hogy összegyűjtsenek a többiekkel együtt, és nagyon fontos szereplői legyetek a választásoknak.
- Igen – pillogott nagyokat –, de addig tiszta rettegés az életünk. Tudod, mi történik velünk, ha egyszerre több kézbe kerülünk? Szerteszét szakítanak bennünket, és végünk, pedig még el se végeztük a dolgunk!
- Jó, ezt megértem, de hát nélkületek nem lesznek képviselőink!
- Na és? Nem tudsz elképzelni egy képviselők nélküli országot?
- Hát, ami azt illeti…
- Naugye! – nyerített fel a kopogtatócédula – Most már te is megérted, hogy el kell rejtened minket?
- Titeket?
- Minket! Ja, nem is mondtam még, hogy nem vagyok egyedül? A többiek odakint várnak, csak azért nem látod őket, mert elbújtak a levélszekrényekben.
- Micsoda? – néztem rá hülyén, de a kopogtatócédula nem válaszolt, csak füttyentett egyet, és máris elkezdett beözönleni egy csomó társa a félig nyitott ajtón. Úgy éreztem magam, mintha valami nagy pillangók csapdostak volna a szárnyaikkal körülöttem.
- Szűzanyám, mégis hányan vagytok? – kérdeztem elhűlve.
- Rajtam kívül hétszáznegyvenkilencen! – mondta és mikor az utolsó is besurrant, becsukta az ajtót.
- Az összesen hétszázötven! Annyit kell egy képviselőjelöltnek összegyűjteni!
- Pontosan – mondta, azzal hipp-hopp egymásra rendeződtek a konyhaasztalomon. Szép kis papírcsomag lett belőlük.
Azon gondolkodtam, mit tegyek velük, mikor újra kopogtattak. Na, gondoltam, jönnek az újabbak, ám ahogy kinyitottam az ajtót, símaszkos kommandósok rohantak be, földre tepertek és pisztolyt szegeztek a torkomnak. Mondom, miazisten, és hirtelen fel sem tudtam fogni mi történik velem. Mozdulni sem bírtam. Aztán egyikük, ő lehetett a főnök, lehajolt hozzám és közölte, letartóztatnak hétszázötven kopogtatócédula ellopásának gyanújával. Aztán lecsapott az asztalomon levő kis paksamétára és lefoglalta, mint bűnjelet.
- Ön házi őrizetben marad – mondta, és a két kommandós, aki letepert, most talpra állított, majd a kabátom gallérjánál fogva felakasztottak az előszobafogasra. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat elhúzták a csíkot, mintha sosem jártak volna nálam.
Miközben ott lógtam, azon gondolkoztam, hogy büszke legyek-e magamra, mivel az előszobafogast olyan jól felraktam, hogy még az én nyolcvanöt kilómat is elbírja, vagy mérges legyek, mert ha rosszabb munkát végzek, akkor most kiszakad és újra talajt ér a lábam. De nem elmélkedhettem sokáig, mert újra kopogtak.
- Bújj be! – szóltam le lazán, gondoltam, ma már semmin sem lepődök meg. Közben a kezemet előrenyújtottam, hogy a kinyíló ajtó orrba ne nyomjon.
Két öltönyös úriember lépett be. Illedelmesen köszöntek, és megkérdezték, hogy érzem magam. Mondtam nekik, hogy innen a fogasról lenézem őket, és, hogy már rohadtul vágja a tarkóm az akasztó kampója. Erre finoman leakasztottak onnan, és elkérték a személyi igazolványomat. Aztán egymásra néztek és egyikük kirakott egy kis csomagot az asztalra.
- Uram, elnézést kell Öntől kérnünk az imént történtekért.
Visszahoztuk a kopogtatócédulákat, mert beazonosítottuk őket. Gratulálunk. – mondták, kezet nyújtottak, aztán fogták magukat és behúzták maguk után az ajtót, én meg ott álltam a tarkómat tapogatva és semmit sem értettem. Aztán beletúrtam a papírhalomba, és megdöbbenve láttam, hogy a független képviselőjelölt megnevezésnél mindegyik az én nevemre van kiállítva! Éreztem, ahogy leesik az állam, és felnyúltam, hogy a kezemmel becsukjam a számat, de hirtelen forogni kezdett velem a világ és elkezdtem zuhanni, valami feneketlen mélységbe, majd egy hatalmasat rúgva a levegőbe felébredtem…

Pár pillanatig bámultam bele a semmibe, míg az izzadságot törölgettem magamról és csak lassan nyugodtam meg. Aztán elmosolyodtam, micsoda hülyeség, még csak az kéne…
Néhány perc eltelhetett, míg igazából magamhoz tértem, mikor valami nesz ütötte meg a fülem az előszoba felől. Kopogtak volna? Na, mondom, azért sem nyitom ki!
Ahogy a kopogás erősödött, úgy nőtt meg bennem az ellenállás, végül azonban a kíváncsiságom lett a nagyobb, így hát kisettenkedtem az előszobába és a leheletemet is visszafojtva kibámultam a kémlelőnyíláson. Nem láttam senkit és ez ijesztő volt. Csak azért sem nyitom ki! Lábujjhegyen visszasunnyogtam a szobaajtóig. A szöszmötölés azonban a bejárati ajtónál tovább folytatódott. Hátranéztem, és amit láttam, abba belesápadtam.
Az ajtó alatt egy kis boríték csúszott be…

14 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Gary, ezt igazán megirigyeltem, Tőled.(Ej, ha nálam pattant volna ki, ez az ötlet).Amit elmondanék az írásoddal kapcsolatban,talán nem fog kiemelten hasznosnak bizonyulni, ám úgy gondolom, nem is ez a célom, s különben is lassan megszoknám a "nem bizonyulást", ám ha így, ha úgy, nekem tetszett ezaz írásod, s azon gondolkodtam, igazán írhatnál mind több és több prózát :)

Nekem ez bizony kiemelten hasznos volt! Köszönöm Áron! :-)))) Írok prózát is természetesen...:-))

Kedves Gary Hun!

Most csak gyorsan megszívezem és megköszönöm a jó humorú írást, amit egy szuszra .olvastam el. Ja, és gratulálok hozzá. Nagyon élveztem, mert igazán gördülékeny a stílusod. Csak úgy olvastatod magadat. Igazán jól forgatod a tollat, de persze ezt nem most tudtam meg. :)

Üdvözlettel
DnB - Robi

Köszönöm Robi! :-))))

El sem tudtam képzelni mi sül ki belőle a végére, és egy írásban ez a jó. A remek lezárás, bizonyíték arra, hogy mindenről lehet izgalmasan írni, fantázia kérdése, és itt Nálad, ez teljesítve. Lazán, ironukusan, ahogyan kell! :)))

Szeretettel:Marcsi

Köszönöm, Marcsi! :-))

Csiszek, ha kijózanodtál, olvasd el mégegyszer. Akkor biztos találsz benne hibát! :-)))) Kösz. :-)))

ez remek lett, így tovább:)

minek kell a túl sok párt :)
szórakoztató :)
üdvözlettel E.P. a Bohóc

Igaz. Köszönöm. :-)))

Talán már olvastam ezt tőled, de most is nagy élmény volt. Szívecske jár érte!

Köszönöm Zivyra! :-)) Igen a Goth-on olvashattad... :-))

Képviselő úr, engedje meg, hogy gratuláljak...:D

Csak egy rossz álom volt! :-)))))

Köszönöm Péter. :-)

Mindjárt hozzászólok, csak megnézem, ki kopog!:)

:)))
Azt hittem, csak versben tudsz ennyire szórakoztatót írni. Nem hittem volna, hogy ez hosszabb távon is így megy.... lehengerlő a sokszínűséged...a humorérzéked meg még mindig kiváló:)))

:-)) Próbálkozom prózával is,. Mindíg át kell állítani magam, mert a versben tömören kell fogalmazni, a prózában pedig hosszabban lehet és kell. Kösz, hogy olvastad! :-))

Köszönöm, Artur. Örülök, hogy itt jártál. :-)

Nagyon élveztem hatalmas ötlet a vége meg brilliáns!