Mióta ünnepeljük március 15-ét?

DnB képe

Március 15-e ma nemcsak egy pesti nap eseményeit, nemcsak a forradalmat jelenti számunkra, hanem a teljes 1848-49-es átalakulást és az egész szabadságharcot is.
Jókai Mór egy hírlapban így tudósított a március 15-i eseményekről: A nép fölébredett és követelte századok óta megtagadott jogait. Ő volt az is, aki kiáltványt fogalmazott meg a emlékezetes napon, amit a híres 12 pontként ismerhetünk. Ebben követelte a nemzet számára például a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését, a törvény előtti egyenlőség gyakorlatát, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a közös teherviselést, az úrbéri viszonyok megszüntetését és Nemzeti Bank felállítását. A francia forradalom jelszavaival zárta kiáltványát: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!

Európán 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig. A forradalmak célja a társadalmi-politikai átalakulás, az alkotmányos parlamenti rendszerek követelése, és az önálló nemzeti államok kialakítása volt. A pesti forradalom lehetővé tette az utolsó rendi országgyűlésen a reformok elfogadását és az első független felelős magyar kormány hivatalba lépését gróf Batthyány Lajossal az élén.

„Évtizedes, szívós munkával, külső kényszerek által is ösztökélve, belső robbanástól is szorongva 1848 tavaszára a kor magyar elitje előjogokról és javakról mondott le. Az ország és a nemzet javára. Ilyen nem volt eddig, és nem lett azután se soha e hazában. És akik ezt az egészet levezényelték: Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák és a többiek, bár nem voltak tévedhetetlenek és makulátlanok sem, de azért becsületes, büszke, okos és nagy formátumú emberek és politikusok voltak”, – írta erről a történelmi időszakról Bächer Iván, az "elvetélt" történelemtanárból lett tollforgató.

Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja is egyúttal. Az 1848-as forradalom célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Az 1867-es kiegyezést követően a Monarchián belül hivatalosan nem tiltották a 48-as megemlékezéseket, de nem is nézték jó szemmel, és nemzeti ünneppé csak 1927-ben válhatott.

Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója beszélt egy interjúban arról, hogy a nép mikor kezdte el ünnepelni március 15-ét. Izgalmas pillanat egy közösség életében, amikor valamilyen eseményről kiderül, hogy egykori résztvevői emlékezni akarnak rá, az évfordulóját meg akarják ünnepelni. - említette a tudós. Elmondta még, hogy Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc egyik vezére március 15-e első évfordulóján a feleségének írt levelében bagatellizálta az egy évvel azelőtt történteket, sokkal fontosabbnak tartva a hadsereg szabadságharcát. De azért engedélyezte a rezesbandás ünnepséget. "Hogy tulajdonképen mit ünnepelnek martius 15-kén, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, mellyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom." – írta feleségének.

Az ünnep valódi restaurálására csak az 1867-es kiegyezés során kerülhetett sor. Ferenc József viszonya március 15-hez nem szorul különösebb magyarázatra. 1898-ig, a forradalom 50. évfordulójáig a csendesen megtűrt megemlékezésekkel nem is volt semmi baj. Ekkor merült fel az igény, hogy legyen nemzeti ünnep március 15-éből. Az 1898. évi V. törvény az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről rendelkezett. Ekkortól a jogszabályok szerint a szabadságharcra és forradalomra emlékezés sokáig egyet jelentett az 1848. április 11-én elfogadott ún. áprilisi törvények ünneplésével. Majd 1927-ben a nemzet úgymond „ráébredt” arra, hogy ez így nem jó. Nem helyes, hogy az áprilisi törvények szentesítését ünnepli az ország. És legyen inkább március 15-e eseménydús napja, emléke és hagyománya a nemzeti ünnep igazi tartalma.

A törvény kimondta, hogy a magyar nemzet balsorsában és súlyos megpróbáltatásai közepette hálás kegyelettel emlékezik meg 1848. március tizenötödikéről. Mert izzó hazaszeretetükben e napon tettek hitvallást a nemzet dicső fiai az alkotmányos szabadság és jogegyenlőség fennkölt eszméi mellett.
A törvény e gondolatai és sorai manapság különösen megszívlelendőek, amikor mindezek az eszmék egyre inkább csorbulni látszanak. Ám hogy mindezeket az eszméket pont a Horhy-korszakban mennyire gondolták komolyan és mennyire ragaszkodtak hozzá a gyakorlatban, az más kérdés. Tudjuk, hogy semennyire, - teszem hozzá.

1948-ban a 100 éves évfordulót a kommunista rendszer bevezetésének hajnalán a szovjet Vorosilov marsall jelenlétével tették még emlékezetesebbé akkori vezetőink. A köztársaság akkori elnöke Tildy Zoltán, a kormány és az országgyűlés tagjai a külföldi küldöttségekkel együtt koszorúzták meg Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát.
1951-től újra munkanap lett március 15-e, és 1956 után nem is nagyon erőltették a központi megemlékezéseket. A kommunista ünnepek egyik jellegzetessége volt, hogy a márciusi ifjakat ábrázoló transzparensek sokkal kisebbek voltak, mint azok amelyeken Lenin, Sztálin, és Rákosi voltak láthatóak.

Ungváry Krisztián történész szerint elterjedt, ámde téves vélekedés, hogy a Kádár-rendszer konszolidálódása, azaz 1964 után már nem került sor politikailag motivált börtönbüntetésre az ellenzékiekkel szemben. Azt, hogy ez az állítás minden alapot nélkülöz, éppen a március 15-éket követő kegyetlen megtorlások sorozata is bizonyítja. Bár más jeles dátumok mint pl. október 6. és október 23. alkalmából is előfordult, hogy egyesek önálló megemlékezéseket szerveztek, a legtöbb látványos eljárás mégis március idusához köthető. 1972-ben a fővárosban minden korábbit meghaladó tömeg ünnepelte a forradalmat. Ebből adódóan több helyen fordult elő "rendzavarás" és összesen közel száz főt állítottak elő. 1973 volt az első esztendő, amikor a rendőrök gumibotoztak a Petőfi szobornál. Az állami megemlékezésekből nem kérő fiatalok valódi 48-as üzenetekre vágytak, valódi 48-as megemlékezést igényeltek. És persze rendszerkritikát is megfogalmaztak, amikor a külön ünneplést választották.

Különösen emlékezetes még az 1986-os ünnep. Délután Budapesten a Március 15. téren nagy tömeg gyűlt össze és sötétedéskor fáklyás menet indult a várba a Táncsics szoborhoz. Amikor a tüntetők a Lánchídra értek, a rendőrség két oldalról lezárta a hidat. A felvonulók közül sokakat megvertek és bevittek a rendőrségre. Ez a nap mint a "lánchídi csata" napja vonult be a történelembe. Az akció rendkívül felelőtlen és brutális volt, mert ha pánik tört volna ki a tömegben, sokan akár a Dunába is eshettek volna. Az utolsó gumibotozós március 15-e 1988-ban volt. Pedig négy hónappal korábban, 1987. december közepén egy politikai határozat már újra nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét. De ez akkor már nem jelentett semmit. A rendszerváltó értelmiség, az úgynevezett demokratikus ellenzék külön ünnepelt.

A történész szerint nálunk Trianon miatt is borzasztó nehéz önfeledten ünnepelni március 15-ét, mert ott van a seb, ami nem hegedt be, és soha nem is fog. Március 15-ének a határokon túli magyarság számára több helyen konkrét értelme és funkciója van, mert kulturális nyomás és fenyegetés alatt éltek és élnek ma is sokan. Ezt a napot ezért soha sem lehet ugyanúgy ünnepelni határon túl, mint innen. Az utóbbi évtizedben a nemzeti ünnep elillant. – zárta mondandóját Ungváry.

A rendszerváltás óta a politikai pártok mindig kihasználták éppen aktuális céljaiknak megfelelően a nemzeti ünnepeket. A civil lakosság közül sokan már félnek az ünnepségek helyszíneire menni a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Az előző két választási ciklus során pl. szinte hagyománnyá vált a budapesti főpolgármester inzultálása a belvárosi Petőfi szobornál a vele politikailag egyet nem értő, és csak a botránykeltés miatt oda érkező csoportok körében. Az elmúlt évben a kormány politikája ellen tiltakozva több tízezres demonstrációt tartott az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a Szabad sajtó útján az interneten szerveződött Egymillióan a magyar sajtószabadságért civil szerveződés. Az azóta eltelt egy évben „pártunk és kormányunk” még inkább „rászolgált”, hogy az ünnep ürügyet adjon egy újabb tiltakozó rendezvénynek. Mostanában ünnep nélkül is egyre több demonstráció és tüntetés van.

A 2000-es évek erős belpolitikai megosztottsága sokakban megkeserítette a történelmi múltunkra emlékező ünnepek hangulatát. Mostanra sajnos oda jutottunk, hogy a megélhetés bizonytalan körülményei közt élő emberek nem tudnak felszabadultan ünnepelni.

Hiányzik hozzá a nyugalom és a biztonság és a közmegegyezés az alapvető értékek tekintetében. Hogy például közösen tudjon ünnepelni ilyenkor híveikkel együtt kormány és ellenzék.

Mert 1848. március 15-e mindenki számára ugyanazt kell hogy jelentse, amit már a francia forradalom során is megfogalmaztak és amit nem lehet elégszer ismételni.„Liberté, Égalité, Fraternité”. Magyarul: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”.

További címkék: cikk, emlékezet, ünnep

A cikk elkészítéséhez kb. 80 - 90 %-ban internetes forrásokat, - mintegy 10-12-t - használtam fel, amelyeket sajnálatos módon nem gyűjtöttem ki. Mivel ahova (a KEKSZ PRESSZ BKV-s szakszervezeti újságba) eredetileg készült az írás, ott nem lett volna mód mindet feltüntetni.

2491 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kedves Robi!
1972-73- ban voltam közép iskolás.Akkoriban nyiladozott a szemünk.Ehhez hozzájárult egy fiatal magyar tanár aki a lehetőségekhez képest segítette ezt .Kardos Istvánnak hívták és egy filmet irt az akkori eseményekről Petőfí 73 címmel.A bátya filmrendező volt -Kardos Ferenc- Ezt a filmet azóta már elfelejtették de nekünk akkor sokat jelentett..Rólunk szólt de egy generációval eldipotriázott szemüvegen át.MI akkor ezt a filmet konformistának tartottuk.Persze fogalmunk se volt ,hogy nem lehetett más módon megszólalni .Ha akartál csinálni valamit akkor manőverezni kellett.A Lánchídnál nem csak gumibotoztak a lovas rendőrök kardlapoztak is.Ha egy nappal hamarabb vagy később kokárda volt rajtad a rendőr letépte és rádhúzott a gumibottal.Ma már nem hordok kokárdát és nem megyek ünnepelni mert fogalmam sincs ki milyen zászlóra fog feltűzni mint egy döglött bogarat a gyűjteménybe.Száz magyar ezer félét akar és hadoválva ordítozva szeretne rémálmaihoz csapatot gyűjteni.Sikerült megteremtenünk a nagyhangú hülyék tobzódását szólás szabadság jogcímen.Más népek akik képesek legalább a fő dolgokban valami konszenzust kialakítani rémülten nézik haláltáncunkat.Minket nem kell bántani kinyírjuk saját magunkat csak hagyni kell.Az írásod korrekt és nagy munka van benne ,remélem lesznek még akik olvassák.Nem rossz szándék ez tudod csak az embereket már annyiszor próbálták ebből az irányból megvezetni ,hogy így védekeznek ellene-Ha vigasztal 1985- ben csináltam egy jó kis műsort kemény oda mondogatással az akkori hatalomnak azt EVIG-ben.Senki nem jött el..MI öten voltunk . Lejátszottuk magunknak.Két takarító volt a teremben.Azok gratuláltak.Az egyiknek könnyes volt a szeme.Azt mondta van még remény nem veszett el végleg minden,vannak emberek akik ki merik mondani az igazságot.Megölelt .Sose láttam többé,Robi tesszük a dolgunkat és az írásaink bejárják az útjukat,Sok írás sok utat és avilág lassan majd fordul .Remélem jó felé.Üdv.Artur Björn

Kedves Artur!

Így még kerekebb a történet. Köszönöm szépen, hogy megírtad a tapasztalataidat. A helytállásod példamutató volt. Kár, hogy nem volt sok tanúja, akik követőid lehettek volna.

Üdvözlettel
DnB _ Robi

Kedves Robi!
Érdeklődve olvastam az írásodat és utána a hozzászólásokat.
Én nem szeretnék belemenni mélyébe a dolgoknak, érzéseimet írom le, amik még nekem is furcsák.
Ünnep? Igen az!Tisztelettel gondolok azokra, akiknek volt ereje, bátorsága, hogy szószátyárság helyett tegyen is valamit! Én, mint nő és édesanya, nagymama elhiheted , hogy a békés megoldást választom minden esetben,ha lehet. Azonban idén március 15-én olyan érzések kavarodtak bennem, hogy most kellene megismételni az 1848-as március 15-én beindult változásokat! Már annyira mocskos és kilátástalannak találom a mostani helyzetet, hogy ilyen rettenet forgott, forog a fejemben! :(
Ilyen érzéseket váltanak ki belőlem a politikai ünnepi megemlékezések.
Baráti üdvözlettel: Éva

Ajaj, kedves Éva, kedves medvelepke!

Bocsánat, hogy nem válaszoltam majd' egy éve itt neked! Lassan újra itt van március idusa. Köszönöm utólag, hogy olvastál, írtál. Ahogy újranéztem, látom, elég élénk polémia volt itt. Most Attila (Remete) oldaláról találtam ide vissza véletlenül, mert nála linkeltem az oldalt valamiért. Hol lehet Remete egyébként?

Üdvözlettel
DnB

Kedves Robi!
Körbejártam kb egy éve..nem működik.Talán egy multi képes lenne betörni.Talán..

Svéd piacvédelem, vagy kartell? Összezárnak a piaci szereplők, vagy a túl kicsik nem megbízhatóak több szempontból a svéd piac számára? Szigorúak a hatóságok? Nem volt túl komoly ötlet részemről, úh. csak elvi síkon kérdem mindezeket.

Gerda
..megértem, hogy az irás nagy port vert fel, mert mindenkit érint ami nálatok van. Ezt nem lehet ugy leirni, hogy ne legyen egy csomo reakcio.
Kicsit ahogy én látom:
- az emberekben nincs bizalom, elveszett. Ha a vezetöitek hazudnak, akkor azt mutatják, hogy hazudni lehet, meg van engedve. Valahol az ország vezetöi mutatják a normát. Már irtam neked, itt voltak politikusok, akik kis csalásokkal "buktak meg" - a fejük gurult. Csak ugy tudod a helyes utat mutatni, ha te mész elöre. Nem a karoddal mutatod az utat, hanem az élen mész! Ez nálatok szerintem hiánycikk
- Amikor ünneplünk, akkor többnyire tradiciokat ünneplünk. A baj, hogy nálatok kevés az igaz tradicio. Gondold át, meddig volt a török elnyomás, a Habsburg, az oroszokrol ne is beszéljünk, a legfrissebb. Mindig alkalmazni kellett az ünnepeket az akkor pont uralkodokhoz. Nincs gyakorlatotok. a szabadságban, a demokráciában, igazábol nincsenek tradiciok. Nézd meg 56-ot. A szülök elmondták ahogy ök látták. Az iskolában (70-es években) másképpen tanitották. Ma már más az igazság .Gyakorlatilag pár év alatt három féle "igazság" volt.
- lett media törvény, ami itt hatalmas port vert fel, a demokrácia ment hátra sok lépést azzal. Azota jött egy csomo uj törvény, mind a demokráciát és az emberi szabadságjogot sérti.
Akik idösebbek ma, s éltek a régi idöszakban, azok egy jobb életet reméltek a rendszerváltozástol. Nem sokan kapták meg. A fiatalok kaptak utazási szabadságot, de nincs munka, ök is valahol be vannak csapva.
Sok a csalodottság, nehéz igy ünnepelni.
Ez kimondottan az én véleményem, nem élek ott, én az itteni cikkeket olvasom. Sok ujságot olvastam, ami politikailag, vallásilag közömbös (??? - neutral - ha érted), szoval nincs elforditva.
Megvettem a könyvet, ami itt akkora port vert fel, a szélsö jobboldal terjedéséröl van szo. Egy nagy rész rolatok szol, ma este fogok nekiállni.
Ja - közben meghalt a gazdaságotok, pedig jo az idojárás, jo a föld, van tudás. Gyakorlatilag minden ország exportál ide gyümölcsöt, zöldséget - ti nem. Néha eljut a magyar paprika, meg a szilva. Van egy fajta, ami ugy néz ki, hogy csak nálatok terem. Ez kettö. Hol a sok más? A bort meg te magad láttad - nincs, pedig itt az utazási irodák ugy "adják" el Magyarországot, hogy hires a finom ételröl, borrol, szép, kellemes az éghajlata.

Kedves Artur!

"..megértem, hogy az irás nagy port vert fel, mert mindenkit érint ami nálatok van."
Itt az én írásomra gondol Gerda?
Ő olvas, beszél magyarul? Bocs, nem tudom. Csak sejtem, hogy igen...
Hallottam (olvastam) már róla itt-ott tőled. :)
Jók a meglátásai. Nem kéne egy külker céget csinálnunk? :) Kicsiben kezdhetnénk. Aszalt szilva, szilvapálinka, szilvalekvár Szamosszegről és környékéről. Az apai családom, rokonságom él ott és a környékén. Sajnos ők sem tudják megfelelő áron eladni pl. a házi pálinkát legálisan. Erről többet nem tudok.

Üdvözlettel
DnB

"Csak úgy tudod a helyes utat mutatni, ha te mész előre. Nem a karoddal mutatod az utat, hanem az élen mész!"
Ez nagyon találó, és azt hiszem, ez az egésznek a lényege.
Ma úgy néz ki a helyzet, megmondják mit kell tennünk, illetve, hogy nem tehetünk mást, miközben azok, akik ezt előírják, teljesen más úton járnak.

Légy becsületes állampolgár, de mi lesz.rjuk a becsületességet. Adózz, adózz, adózz, miközben mi kivisszük a hasznot, adót csalunk, és máshol fogatjuk meg az értékeinket.
Fizess be, hogy csökkenjen az államadósság, de mi közben újabb hitelekért lihegünk, hogy fenntarthassuk a saját életszínvonalunkat. Nagyjából ezek jellemzik "képviselőinket", akik ugyebár minket képviselnek.

Kedves WZA!

Írod: "Fizess be, hogy csökkenjen az államadósság, de mi közben újabb hitelekért lihegünk, hogy fenntarthassuk a saját életszínvonalunkat. Nagyjából ezek jellemzik "képviselőinket", akik ugyebár minket képviselnek." Tudom, mi a befizetés, amiről írsz. Nos, alig jött be valami. csepp a tengerhez mérten. Vicc. Már az ötlet is. Máshol, máskor Dél-Korea tán?) működött ez. De itt aki tehetné, az sem teszi. Más. Ugyanerről jut eszembe ez, egy fb jegyzetem, ott láthatod nálam. De nem saját kútfő. Mikor másutt feltettem szintén kommentben, az volt a reakció, hogy aki szalámit lopott? Nem az volt a lényeg az illetőnek, hogy mit mondott valaki (a Bakács), hanem, hogy ki mondta, érted? Ami miatt bemásolom: "Azért mondjuk el, hogy a BKV a pártfinanszírozás emlékoszlopa, ugye azt tudjuk." És ez: "képesek, a, ... ... a, a,... munk..., a rabszolgákkal, a munkásokkal finanszírozni, baszd meg, a veszteségüket?" Az élőbeszédet jegyzeteltem, látszik majd...:)

Bakácsék a BKV-ról - Tilos rádió, Honthy és Hanna - 2012. március 3.
Gergely Róbert, 2012. március 3., 16:44 ·
Baki, Bakács Tibor Settenkedő:
- Menjünk vissza az érzések világába!
Hát nagyon rossz érzésem támadt. Ágival főztünk és hallgatom a híreket, és... én is nagyon sokat rádiózom. Tényleg, tényleg azt csinálták, most így kérdezlek titeket, hogy a... Azért mondjuk el, hogy a BKV a pártfinanszírozás emlékoszlopa, ugye azt tudjuk... És ez minden politikai erőnek fontos volt és jó. Mert ezt végig így találták ki... Az ilyen vállalatok nem nagyon tudnak gazdaságosak lenni csomó ok miatt. Ne is beszéljünk róla! Hanem ilyenkor azt csinálja az állam, hogy nem érdekes, tehát, hogy nem erre használja, hogy gazdaságos legyen. Most elkezdi gazdaságossá tenni, és úgy teszi gazdaságossá tényleg, - a BKV vezetőkre gondoljatok, - hogy levették a BKV dolgozók családtagjainak a bérleteit?
Lax Tamás:
- Ez a kisebb..., és ezzel egyidejűleg...
- Lax, Lax, baszd meg, képesek, a, ...
Gerló:
- BKV!
... a, a,... munk..., a rabszolgákkal, a munkásokkal finanszírozni, baszd meg, a veszteségüket? Képesek?
- Képesek.
Ez olyan gonosz! Ez olyan gonosz!... Elhűltem. Ott sü..., Hát besz...
Lax:
- Akkor e mellé tedd oda azt a ma reggeli hírt, miszerint június 1-től minden Magyarországon munkaadó köteles 100 %-ban megtéríteni az összes alkalmazottjának a helyi és helyközi költségét. Innentől kezdve a BKV akármennyi pénzt kidobhat az ablakon, hiszen megfizetteti a versenyszférával.
- De az, hogy köteles-e... Már megint mindig bizonytalan...
- Ez a törvény.
- Nem is elfogadott törvény? Vigyá, vigyázok veled. Ezért gyanús vagy. (?)
- Jön a rendeleti kormányzás.
- Én úgy tudom...
- Vigyázz, mert keverik a, keverik a kártyákat. Néha valóság, néha nem igaz.
Lax:
- A reggeli interjú, tehát megint ma reggel, én most a Klub rádióra, Pikó Andris műsorára hivatkozom, ahol a vendég a munkaadók szövetségének az elnöke volt, aki bejelentette, hogy milyen módon fognak tiltakozni ez ellen a rendelet ellen, hiszen ezt meghozták...
- Akkor valóság. Akkor igen. Jó, de értheted, hogy paranoiás vagyok. Mert... (...)
- Hogy hát ide hivatkozom vissza, ... Nem olvastam, ha ez volt a kérdés, nem olvastam, erre a reggeli hírre hivatkozom. De hát nyilván, aki megint keresi, Klub rádió honlapján elérhető és meghallgatható.
- De hát,... És ez egy mekkora adó? Ez egy mekkora adó szerinted?
- Hát kérlek szépen, ez egy 150 milliárd forintos tétel. Ahelyett, hogy adjanak 32 milliárdot a BKV-nak, ehelyett beszednek 150 milliárdot a versenyszféráról.
Baki:
- 150 milliárd... És ebből megadják a BKV-t... és a, a, pfhú apám, nagy pénzbeszedők, azt fantasztikusan tudják. Az tény egyébként. Eszelősen...
Lax:
- Na most ebből a pénzből akkor viszont nem fizetik ki az ingyenes utazását a BKV hozzátartozónak. Mert tudod... Addig, amíg te azt mondtad, hogy gonosz, az egy dolog, ebben az összefüggésben, bocsánat, majd Annamária majd betilt minket, ez egy egy geci intézkedés.
X.Y:
- Igen, igen, tehát ezt nem kéne.
- Ez még Rómában is, érted... Caligula se csinált ilyet...
- Abban az összefüggésben, ahogy te mondtad, úgy csak borzasztó, de így...
- Így még rosszabb. Kicsit pihenjünk rá, mert ez nekem új infó. Külön ágamban átfuttatom a fejemben.
- Pihenjünk rá! Ez milyen már...?
- Kérünk akkor egy zenét!
Baki:
- Egyébként ennek ellenére nem hiszem, hogy központja leszünk az arab terrorizmusnak. Nem hiszem Lax. Nem olyan jó ország ez, hogy itt meg lehessen már lapulni.
- Hát máshova már nem tudnak menni.
- De nem érzik itt jól magukat nálunk.

Az adás itt hallgatható meg:
http://tilos.hu/index.php?form=a...
17:16:25-kor kezdődi ez a rész, amit én leírtam...
Az adásban: 01:16:25

"Fizess be, hogy csökkenjen az államadósság!"
Ennek csak egyik formája az általad említett, és erre a célra nyitott folyószámla.
Elvileg az államháztartásba befolyó összegek, adók egy része is erre kell, hogy legyen fordítva. Én mindebből csak azt látom, és érzem, hogy miközben gyalogosan járok évek óta a munkahelyemre, ( Napi egy óra a nyolc óra nehéz fizikai munka mellett. ) ezenközben egyre több csodaautó fröcsköli rám a sarat, ha éppen esik az eső, vagy olvad a hó.
Egyre több, és magasabb adót fizetek az évek óta nem változó, ugyanakkora keresetemből, miközben kézzelfoghatóan javul a munkahelyi teljesítmény, hiszen feleannyi idő alatt készítjük el azt az árut, amit tavaly is.
Hetente szemrevételezem a cipőmet. Ráférne már egy csere. Miközben a csodaautókon lecserélésre kerül a téli gumi a nyárira, én lecserélem a téli bakancsomat félcipőre. A bakancs már kibírt néhány telet. Talán még kiszolgál egy darabig, de a félcipőm már most nem biztos, hogy megéri a nyarat. Nem arra van kitalálva, hogy napi egy órát tiporja az ember.
Szóval, engem nem érdekel, milyen politikai, civil, vagy egyéb szervezet ígér változást. Sőt. Egyáltalában nem érdekel az ígéret sem. Egy dolog érdekel. Ha látom majd, hogy valahol érdemi munka folyik, akkor odamegyek, odaállok a többiek mellé. Akár mezítláb is, mert tudom, hogy legalább egy munkacipőt adnak a lábamra.

Sem az értékrendünk sem sem a gondolkodás módunk nem európai de nem is balkáni.Mi vagyunk a hiányzó láncszem.Gerdának mondtam.hogy ott van például a bűvös kocka.Azt mondta :Jellemzően a legbüszkébbek egy játékra vagytok ami érdekes de nem őröl gabonát. Akkor mondtam ,hogy a magyar az olyan ,hogy utolsónak megy be a forgó ajtón és elsőnek jön ki.Gerda azt mondta ,hogy ez így van de ez nem teszi szimpatikussá vagy szerethetővé.Nálunk valahogy történelmileg úgy alakult hogy a társadalom többsége soha sem fogadta el az értelmiség vezető szerepét de a másik oldalról meg az értelmiség sem bizonyította be azt ,hogy alkalmas erre a szerepre és igazán azt sem érzem ,hogy akarja .e ezt a szerepet,nem tolakszanak érte. Érdekeseket írtok.Olvasgatom . Sajnos én kevéssé képzet elvtárs vagyok a témában.Talán ez a szerencsém.Anyázhatok kedvemre pártállástól függetlenül

Ha már vezetőségről van szó, és ez most értendő mindenféle szinten, kétféle vezető létezik. Szerintem. Az egyik érti mindazokat a dolgokat, érti a folyamatokat, ami az irányítása alá tartozó embereket összeköti. Tudja, milyen munka folyik "alatta". A másik ebből nem tud semmit, de megfelelő igazgatókkal veszi körül magát, akik hozzáértőként irányítják a csapatot. Mindkettőt az teszi jó vezetővé, ahogyan a hozzátartozó emberekhez hozzááll, ahogyan bánik velük. Minden másfajta vezető, nem vezető, hanem zsarnok, uralkodó, diktátor.
Tévedhetek, de azért ez a véleményem, mivel volt alkalmam mindkét típusú vezető alatt dolgozni, és azt tapasztaltam, hogy mindkét vezető alatt jól működtek a dolgok. Miért volna ez másként egy ország vezetésében?
Szóval, nem az a feltétel, hogy értsen hozzá, bár nem árt az sem, hanem tudjon bánni az embereivel, és megfelelő irányítókkal vegye körbe magát.

Ebben nagyon is igazad van. Egy ország vezetése a mai világban annyira összetett dolog, hogy nem egyetlen, de tucatnyi ember is kevés a megfelelő munkavégzéshez. Nyilván fontos, a munkatársak színvonala.

Bocsánat, az idézőjelben lévő rész hibásan maradt a Ctrl+C akcióban, ezért megismétlem helyesen:
"A rendszerváltás óta a politikai pártok mindig kihasználták éppen aktuális céljaiknak megfelelően a nemzeti ünnepeket. "
Köztünk legyen szólva, te is azt teszed, csakhogy ez nem baj - de a politikusoktól se vitassuk el erre a jogot. A többpártrendszeren alapuló demokrácia éppen ezen alapul. Párt, annyit jelent: rész. Az én részem nem fogja dicsérni azokat, akiknek a részéről meg nem értést tapasztalok, ez természetes. Sokan vannak, akik az én részemet akkor sem akarják érteni, ha értik. Azt bezzeg elvárják, hogy én azért értsem meg őket, ha nem értek velük egyet. Ez a liberalisták vezérgondolata: Köteles vagy megérteni azt, hogy nem értelek téged! Jól be lehet burkolni ezt a gondolatot mindenféle sértő kirekesztésbe, amelyik rendszerint úgy kezdődik, hogy "én mondom meg, mi a demokrácia".
Szerintem adjuk meg a jogot és a lehetőséget az embereknek, hogy maguk döntsék el, hogy melyik ünnephez hogyan viszonyulnak. Az nem jog, ha kinevettetem azt, aki tiszteleg a Szentkorona előtt. Az kirekesztés. A Horthy rendszert rosszabb színbe beállítani, mint a Kádár rendszert erős részrehajlás.
Én másképpen emlékszem arra, amikkor a Demszkygrád utcáin a tolerancia nevében esernyőkkel támadtak a másként gondolkodókra.

A liberális vezérgondolat inkább az, hogy fogadd el, amit a másik gondol, nem pedig, hogy értsd meg.

Ez a fő ideológia, a liberális demokrácia alapja.
Persze ennek is vannak paradox helyzetei, mint pl. az, hogy nem elfogadható az a gondolat, ami ellenkezik azzal a gondolattal, ami az elfogadásról szól.
Az a demokrácia, ami nem liberális, az pl. a bolsevista demokrácia: a többség uralma (konszenzus társadalmi, politikai egyeztetés nélküli uralkodás) a kisebbség felett, az aktuális kormány értékrendjének a társadalomra kényszerítése.
Ennek nyomai az előző kurzusok alatt is megvoltak persze (lásd pl. a gyűlöletbeszédről szóló törvényt), ám igazi kicsúcsosodását most érte el, a nyíltan autoriter, ellentmondást nem tűrő, az ellentmondást még marginális esetekben is túlreagálva megtorló (pl. a Liszt Ferenc Repülőtér ügye), az egyeztetést kirakati majomparádévá változtató (Nemzeti konzultáció) kormányzási módszerrel, vagy a József Attila díj kiosztási gyakorlatának megváltoztatásával, amiben ugye eddig a szakmai szervezetek által kiválasztott tizenhárom ember megkapta a díjat, kitüntetést, most meg jelölnek a szakmai szervezetek, Szőcs államtitkár úr pedig szarik rá, mit írtak a sajtpapírra azok a nímandok, és odaadja annak a díjat, akiknek ő jónak látja.
Persze a jelölés joga megmaradt...
De legalább nemzeti a kurzus.
Olyannyira nemzeti, hogy az Alkotmányt (ami egy nyelvújításkor kreált magyar szó), lecseréli egy Alaptörvényre, amiben a legszánalmasabb momentum, nem az, hogy nem Magyarországon készült (hanem egy vonaton, valahol Brüsszel és Bécs között) hanem, hogy az eddigi magyar név (az alkotmány egy nyelvújításkor létrehozott szó) helyett egy német tükörfordítás lett a címe.

Azt írod, hogy jogának kell lennie az embereknek, hogy eldöntsék, bizonyos ünnepekhez hogyan viszonyulnak!
Ha muszáj szeretned egy ünnepet, egy szimbólumot, egy _bármit_ akkor nincs jogod eldönteni a viszonyodat vele kapcsolatban!
Ha nem nevethetem ki azt, aki a Szentkorona előtt tiszteleg, akkor azzal a szólás- és gondolati szabadságot helyezzük hátrébb, mint a Szentkorona előtt való tisztelgés jogát!
Persze vannak prioritások.
Nehéz eldönteni, hogy mi van elől, mi van hátul!
Olyan ez, mint a Tízparancsolat.
Az pl. tiltja, hogy egy bálvány (mint a Szentkorona) előtt áldozz (tisztelegj, fogadalmat mondj), mégsem jut eszébe senkinek azt mondani, hogy micsoda egy kirekesztő egy bigyó az...

Szóval, visszatérve a prioritásokra, szerintem, senkinek nem árt, ha valaki tiszteleg a Szentkorona előtt, nem bűn azt gondolni, hogy ez nevetséges, bunkó az, aki ez miatt kiröhög valakit, a bunkókat meg ki kell rekeszteni.

Nekem nem a liberálisokkal van bajom, hanem a liberalistákkal. Azokkal, akik kényszerítenek engem mindenfélére, a liberalizmus nevében. Most ez a divat. Cohn Bendit lila fejjel ordítozza Brüsszelben, hogy disznóság az, hogy itt kényszernyugdíjazzák az alkotmánybírákat. Az, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung fényképet közöl a Békemenetről, és a képaláírás kormányellenes tüntetőkről beszél.
A hazugság ami zavar. A sok hazugság. Sajtószabadságról szónokolnak egyesek, de nagy bajba kerülnének, ha megvalósulna a sajtószabadság, mert attól kezdve nem hazudhatnának.

Az igazság megírásának lehetősége most is adott, csak sajnos a szavak lettek hazugok.
Körbe-körbe forog minden, alá van vetve a politikának a jelentés, kizárólag az érzelmi töltet az, ami számít.
Nézd csak meg: a toleranciáról el akarták hitetni, hogy a feltételek nélküli tűrést jelenti; a külpolitika az ország érdekeinek feladását; valaki, aki életében egyszer igazat mond (történetesen azt, hogy egész eddig hazudott), annak a neve a hazugságbeszéd; a nyugdíjvédelem azt jelenti, hogy kizsarolják a megtakarításaidat; a szabadságharcot hirdető kormány és a politikája melletti szimpátiatüntetés, a .Békemenet; a kommunizmus lezárása az ügynökakták titkosításának megerősítése, a nehéz helyzetben lévő devizahitelesek megsegítése a jó helyzetben lévők kiugrási lehetősége, és lehetne folytatni a sort, szinte a végtelenségig, hiszen a magyar glóbuszban amiről politikus nyilatkozik, valahogy mindig a visszájára fordul.
Persze, van annak egy groteszk bája, amikor a saját ellenségéhez kezd hasonlítani a bajnok, abban pedig valami morbid humor, amikor a vezér alakítja a tömeget, nem pedig a tömeg termel ki egy vezért.

Néha olyan érzésem van, mintha hiányozna az értelmiség, mintha nem lenne saját értékrendje az embereknek: elfogadnak mindent, amit felülről jön, és elhiszik, hogy az (ön)kritika az ellenség titkos fegyvere...

Nem tudom, olvastál-e mostanság pályázati kiírásokat!
A kiírók, támogatók, mecénások kiherélik a művészetet: kategorikusan megtiltják a politikai témát.
Ez véleményem szerint egyet jelent, mégpedig azt, hogy az őspatkány még itt van, a fortélyos félelem kora nem múlt el.
A keretlegények átültek a Csajkákba, aztán rendszert váltottak, majd ketté váltak.
Az egyik felük szegfűt tűzött a mellére, a másik felük pedig keresztet emel a magasba.

Gondolom, Kornis szerinted olyan vezér, aki alakíthatja a tömeget, ami másnak persze tilos.
A magam részéről választom azt, aki vezessen, és nem tartom bölcsnek azt, aki minden politikust hazugnak és hülyének nevez. Sőt! Ellenkezőleg. Gépész ként megtanultam, hogy a működésnek vannak feltételei. Nemcsak a gépeket kell okosan működtetni, de a társadalmakat is. Ha mindenkit lehülyézek, aki nem azt mondja, amit én, akkor talán nincs igazam. Ha az én barátaimat kizárólag hülyék gyülekezetének tekinti valaki, akkor talán neki sincs igaza. Szeretek figyelni a tényekre, és akkor is figyeltem, amikor a legliberalistább vezér, aki mindig dühös volt, amikor a nép nem mutatott hajlandóságot az alázatra, LopStop táblákkal pendlizte végig az országot. Elvtársai közül egészen sok került börtönbe lopásért, de még több megúszta. És nem szeretném, ha most azt hallanám, hogy más is lop. Főleg azért, mert ez egy ócska közhely, ami nem is igaz általánosságban, és konkrétum nélkül kimondottan undorító maszatolás.

Nem ment fel senkit sem az ellenfél bűne.

A fő kérdés, hogy _tényleg_ okosan működtetődik-e a társadalom, vagy Pripjaty-féle dolog van készülőben, aminek a vége ugyi tudjuk, hogy egy nagy szarkofág...

Elfeledkezünk a nagy liberálisozkodás közben arról, vannak értékek!
Értéke a vezetőnek az, ha valamire azt mondja, hogy fekete, akkor arról, ha megnézem, nem derül ki, hogy igazából, valójában, véletlen pont fehér, és a saját érték a rendszerben, hogy nem kezdem el bizonygatni, hogy ez egy olyan speciális fekete, ha látom, hogy azt a dolgot másként nevezik, még akkor sem, ha különben tök szimpatikus az, aki tévedett az imént...
Én sajnos _tényleg_ azt látom, hogy hiányzik/magasabb szempontoknak alá van rendelve (nem tudom, melyik a szánalmasabb) a rezsim anomáliáinak a szimpatizánsok által való számon kérése.
Vegyük talán a legdurvább példát: az államfő kisdoktorijának esetét!

Olyan szépen jellemzi a kismagyar vallóságot: bolgár-német-francia koprodukcióban készült, azt hiszem van benne tíz oldal, aminek még nincs meg az eredetije, de nem ez a tény a fontos, hanem, hogy a HVG írta meg, az az újság pedig köztudomásúlag liberális bástya.

Szóval én nem hiszek abban a posztmodern mesében, amiben nincsenek önálló értékek, amiben nem lehet eldönteni egy cselekedetről, hogy jó-e vagy rossz, amiben az igazság és a hazugság csak nézőpontbeli különbség.
Egyszerűen nem tudom elhinni, én ennél sokkal konzervatívabb vagyok.

Én egy kicsivel nagyobb problémának tartanám ennél a nem bizonyított, magasra habosított dolognál azt, ha egy államfő besúgóként élt az elmúlt rendszerben.
Amit pedig a hazudozásról írsz, az nagyon megdöbbentő. Pillanatnyilag azzal küzd az ország és az egész világ, hogy a magukat liberálisnak mondók mindenféle hazugsággal traktálják a híveket és a könnyen megtéveszthetőeket. Példa rá az említett kisdoktori, amiről még nincs semmi bizonyíték, de ítélkeztek a dologról, mintha bizonyított lenne. A bizonyított gazemberségek mellett pedig olyan elegánsan ballagnak el a liberalisták, mintha tényleg nem Bajnai Gordonnak hívták volna azt az embert, aki egyetlen tollvonással rakott a nyakunkba nagyobb adósságterhet, mint amekkorát az egyébként valóban hitvány Kádár János egész regnálása hozott. A HVG aztán nem ír egy betűt sem arról, hogy hová tűnt ez a pénz, mert az országon nem látszik a nyoma. 25 milliárd dollárról beszélek. Emiatt lesz hiteltelen a HVG mindenféle habverése. Elvégre a HVG neve valami olyasmi volt egykor, hogy Hitel, Világ, Gazdaság. Világos, hogy ebből a szempontból a kabátlopás ügybe kevert államelnök dolga és a 25 mrd dollár ügye közül melyikről kell többet beszélni egy gazdasági újságban. Világos, hogy nem lett semmi gazdasági következménye a felvett gigahitelnek, és az ország azért megy tönkre, mert a doktori disszertáció csak az akkori törvényeknek felel meg.
Maszatolás és hazudozás. Ezt gyűlölöm igazán.

Egy liberálisok által terjesztett hazugság lenne, hogy az államfő kisdoktorijának kb. kilencven százaléka vendégszöveg?
Hogyan működik a bizonyítás?
Megnézzük a az eredeti szöveget, és megnézzük azt, amire hasonlít, és ha igen, akkor plágium, ha nem, akkor nem?
Vagy kell egy bírósági ítélet?
Tudod, volt egy csőszkunyhó Pakson, ahol Titoval találkozott Rajk.
Egyébként a komcsi törvények sem engedték meg a plágiumot, tehát nem csak a mostani törvények alapján volt hmm... bűncselekmény.
Az is a liberálisok számlájára írható, hogy a huszonöt milliárd dollárrendszerből történt távozásának útja, és végcélja máig ismeretlen?
A kormány ezzel nem tudott foglalkozni? Erre nem volt ideje?
Vagy a szándék hiányzott?
Vagy mi történt, ami miatt ez az igen jelentős összeg sorsa érdektelen?
Ennyit nem lehet úgy ellopni, hogy annak nincs nyoma.
A HVG leánykori neve a Heti világgazdaság volt, de az régi történet. Kb abba az időbe nyúlik vissza, amikor még a fidesz egy betűszó volt.
Te nem érzed nonszensznek, hogy azért nem foglalkozol a HVG által pedzegetett dolgokkal, mert szerinted nem az a dolga, hogy azzal foglalkozzon, így lényegtelen mit is mond?
Egyébként szerintem az az ősbűn, hogy a szarkupacokat senki nem akarja eltakarítani, hanem megelégszik azzal, ha tud mutatni egy annál is nagyobbat, mint amit ő, vagy a neki szimpatikus emberek csináltak.
Amíg ez a gyakorlat elégséges válasz a népnek, itt nem lesz semmi!
Röhög a markába Pozsgay, Szűrös, Schmitt, meg a többi régi funkci, mi meg a vélt vagy valós ellenséggel küzdünk, ahelyett, hogy az elveinkért szállnánk síkra!
Pl. azt a kérdést nem teszi fel senki, hogy amikor az államfő írt egy bóvli, helyesírási és fogalmazási hibákkal teli hitvallást (író emberek vagyunk, abban, hogy az adott szöveget ki írta, abban nem lehet hazudni nekünk), miért egy gyakornokra fogták, amikor kiderült, hogy butaság az egész, és miért rúgták ki szerencsétlen párát... Ezt, a morál hiányán kívül mással nehéz magyarázni.
A morál hiánya viszont szinte mindent megmagyaráz azokból a dolgokból, amik történtek.

A kupacról eszembe jutott Augeiász istállója. Kellene már egy Herkules nekünk, aki kitakarítja a "cifrapalotát", mert erősen hasonlít már ahhoz az istállóhoz.

Kedves Attila! Kedves Remete!

Mégis bemásolom, jó lesz ez itt, míg ki nem törlődik esetleg.:) Az admin Bartus László, ő írta a cikket 10 éve. Jelenleg az USA az "otthona". Tán nem véletlenül. Alul berakom a hsz előzményét és "utózmányát is miaszösztől.

admin
2011. október 30. vasárnap
06:36
Kedves miaszösz,
Ön nem is tudja, mennyire fején találta a szöget, amikor a két szekta és a két szektavezér találkozásáról írt. Talán nem tudja, hogy még az egykori liberális Magyar Hírlapban írtam egy cikket, Viktor a szektavezér címmel. Ezt a cikket 2002. szeptember 19-én írtam, akkor még szó sem volt arról, hogy valamikor majd a Hit Gyülekezete és a Fidesz összeborulnak, a két szekta és a két szektavezér egymásra találnak. Nem gondoltam, hogy egyszer tényleg prófétálni fogok. :)) Íme a kilenc évvel ezelőtti cikkem:
Bartus László
Viktor, a szektavezér
Növekvő rémülettel figyeltem, hogy néhány hónap alatt szinte vallási fanatikusokká váltak az egyik politikai irányzat hívei. Ennél is ijesztőbb számomra, hogy Orbán Viktor személyében már-már egy hamisítatlan szektavezér áll előttünk. A kételkedők számára nem teszek mást, csak leírom az egymással megegyező ismertetőjegyeket. Nekem már az föltűnt, amikor Orbán Viktor felszólította híveit, alakítsanak polgári köröket. Ez pontos megfelelője egyes vallási szekták “házicsoport-rendszerének”, a funkciója is hasonló. Az érzelmileg felkorbácsolt összejövetelek között pedig semmi különbség nincs. Néhány évvel korábban szó szerint hallottam egy vallási szektában ezt a mondatot: “mindenki hozzon magával még egy embert”. A feleségem meg is jegyezte: a következő lépés az adakozásra való felhívás lesz, pénzt gyűjtenek majd (az a rutintalanság számlájára írható, hogy csak százforintosokat) és alapítványokat hoznak létre. Majd önálló újságot és tévéműsort akarnak, ami “nekik jár”. Később a vezér zakója szélét illetik, ő pedig híveire veti a kezét. Azon már csak nevettünk, amikor elhangzott: mindenki fizessen elő a Magyar Nemzetre, ne csak magának, hanem azoknak is, akik nem tudják kifizetni, és rendeljék meg a “nem hívő” rokonoknak, ismerősöknek is. Érdekes eredményre jutnánk, ha most megkérdezném: vajon hány ember kapott ingyen előfizetést az elmúlt években egy vallási szekta újságjára?
A választásokat megelőző lejárató röplapok, az óriásplakátok lefújása láttán csak legyintettünk: hány ilyen szektaakciót láttunk! A pódiumra kiültetett hírességek, a sportolóval, híres énekesekkel való dicsekvés tipikus szektás jelenség, a legitimáció egyik forrása: milyen nagy emberek értenek velünk egyet (azokról a hírességekről nem esik szó, akik fejvesztve menekültek). A létszámmal való állandó kérkedés (néha politikai zsarolás vagy fenyegetés) és a támogatói kör állandó felnagyítása jellemző szektás tünemény. Az önmegtévesztés csodája: ha csökkenünk, mi akkor is növekszünk.
A vallási szekták tipikus jellemzője a sikerpropaganda, amely soha nem a valóságot mutatja, hanem a tények helyes értelmezését. Egy szekta soha nem ismeri el a vereséget, és soha nem tanul belőle. A szektavezér soha nem jelentheti be, hogy tévedett vagy hibázott, nimbusza soha nem szenvedhet csorbát. Egy szekta tagjai annak tudatában élnek, hogy bármihez nyúlnak, sikeresek lesznek, sőt: csak ők sikeresek (de ha valaki más is, az az ördögtől van). Nem létező veszélyekkel riogatnak, melyeket diadalmasan elhárítanak. Ez tovább növeli a szektavezér tekintélyét, a küldetésébe vetett tévhitet. Egy szekta kitermeli a fanatikus ideológusokat, akik mindig képesek megmagyarázni, hogy a vereség győzelem. Egy szekta soha nem hagy válasz nélkül semmit, nekik mindig győzni kell. A tagoknak látniuk kell, hogy lábuk előtt hever a világ, a gonoszok (akik nem hódolnak be a vezérnek) legyőzettek.
Egy szekta vagy felsőbbrendűségének biztos tudatában, a győzelmi mámorban úszik (extázisban van), vagy a tehetetlen düh és agresszivitás állapotában leledzik. A szektavezér ilyenkor gyűlöletet kelt, hazugságokat terjeszt, majd fogcsikorgatva a szeretetről beszél (hogy az uszítás következményei miatti felelősséget elhárítsa magáról). A szektavezér folyton támad, hogy ellenfelét hibára késztesse, majd rámutasson: mennyire igaza volt neki. Amit nem tud bekebelezni, azt el akarja taposni. Egy szekta esetében elképzelhetetlen a békés egymás mellett élés, az egyenrangú partneri viszony, a másik értékeinek elismerése, akaratának tiszteletben tartása. Egy szekta totalitárius szervezet, vezetője diktátor: beszél a pluralizmusról, de összeegyeztethetetlen vele. Ezért ha politikus szektavezér lesz, az a demokráciát veszélyezteti. Ugyanez a helyzet, ha egy szektavezér politizál.
A szekták legfontosabb jellemzője az állandó ellenségkép. Egy szektában soha nincs nyugalom és békesség, mert az ellenségre szükség van, amely ellen küzdeni és harcolni lehet.
A szektavezér sokkolja híveit: ha valaki stresszben van, miközben valakit követ, biztos lehet abban, hogy szektavezér uralkodik a lelkén. A szektavezér akarnoksága megtévesztő, mert magabiztosságnak látszik, holott lelkében a pánik lett úrrá: a hatalom elvesztésétől való félelem. Belső rettegését vetíti ki, és ezzel félemlíti meg a hallgatóságát is.
Számomra a családok és a baráti kapcsolatok szétszakítása is bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor szektát alapított és szektavezér lett. A legfontosabb személyes kapcsolatok megromlása ott következik be, ahol a családi köteléknél erősebb lojalitás fűzi az embereket a szellemi vezetőhöz. Ezt csak egy szektavezér várja el (sőt: követeli meg). Csak szektákban történik meg, hogy a “kényes témáról” nem szabad beszélni, különben a családtagok nem tárgyalnak többé egymással. Csak szektatagok állítják döntés elé szeretteiket: vagy egyetértesz velem (elfogadod a vezért), vagy nem ismerjük egymást.
A szektát és a szektavezért túlfűtött küldetéstudat keríti hatalmába: kizárólag ők az igazság autentikus képviselői, ők a nagy álmok álmodói, akik megmutatják a világnak. A szektavezér iránti fanatikus kötődés arra épül, hogy a követői előtt kultikus személlyé válik: hívei a valóságos ember tulajdonságaitól elszakadnak, a vezért misztikus adottságokkal, kivételes képességekkel ruházzák fel. A szektavezér ezt úgy éri el, hogy a felmagasztalt énjéhez képest kiábrándító, hétköznapi emberi arcát elrejti követői elől (legalább egy protokollszobába). Csak ünnepélyes pillanatokban, vezéri minőségében (szónoklatai alkalmával) lép hívei elé. Nem vállal pártfunkciót vagy frakcióvezetést, éteri magasságokba emelkedik, a háttérből manipulál. Maga mellé olyan embereket válogat, akik misztikus énjét ismerik, és így tekintenek rá. Akik a pénzügyeibe nem látnak bele: a szektavezér véletlenül sem feledkezik meg arról, hogy az ideológia mennyit hoz a konyhára.
Az uniópárt gondolatát motiválhatta, hogy a csatlakozók ne érezzék: be kellett olvadniuk a Fideszbe. De elhangzott, hogy azok számíthatnak vezető pozícióra, akik Orbán Viktor új szerepét elfogadják, és ők nem feltétlenül a régi társak. Ez is tipikus szektás vonás: a szektavezérhez való lojalitás alakítja ki a szervezeti struktúrát, az alá-fölé rendeltségi viszonyokat. A lojalitás hiánya kiközösítéshez vezet. A diktátor ügynöknek, árulónak bélyegzi a (másképp) gondolkodókat. A vallási vagy politikai szektavezér eggyé válik az eszmével: nélküle nem lehet Istenhez jutni, nélküle nincs Magyarország. Az egyik a legnagyobb szolgálati ajándéknak (magyar Pál apostolnak), a másik új államalapítónak (kis Szent Istvánnak) hiszi magát. Az egyik új reformációt, a másik új honfoglalást emleget.
A Fidesz újabb stílusváltása dönti el, hogy egykori elnöke inkább pártot vagy szektát akar-e építeni. Addig is legyen gyanús, ha valaki misztikus tekintélyt követel magának, aztán a lelkünkbe kíván költözni, és megváltója akar lenni a világnak.

***

miaszösz
2011. október 30. vasárnap
06:32
A másik adatkezelési kérdés az, hogy honnan lehet bármiféle információja a jegyzőnek, polgármesternek a friss népszámlálási adatokról. A szenzitív adatokra (ilyen a vallási hovatartozás is) vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban sokan pontosan attól tartottak, hogy illetéktelen kezekbe kerülve azok a válaszadók ellen fordíthatók: ha a helyi közhatalom azt az állampolgárok megfélemlítésére használja, a legrosszabb forgatókönyv igazolódik be.
Forras:
http://index.hu/belfold/2011/10/...
Hat igen, beigazolodott a legrosszabb forgatokönyv.

***

miaszösz
2011. október 30. vasárnap
06:55
Kedves Bartus Laci, nem,valoban nem ismertem ezt a cikket. Köszönöm, hogy betette. Igen, pontos az elemzése, és ha ezt mar 2002-ben lehetett latni, akkor Magyaroszagon sok a szemellenzös. Van egy ismerösöm, aki 89-ben megjegyezte, hogy Orban furcsan nyilatkozik a zsidokrol, ugyanis az akkori egyetemista tarsasag tagja volt. (Jomagam, mar 89 ota nem élek otthon. ) Nem igaz az, hogy azok, akik közel voltak a politikahoz ezt nem lattak és nem tudtak volna megakadalyozni. De akkor is ugy csinaltak, mint most, «tuléltek».

Nos, Kedves Robi!
A liberalista szót én kreáltam, és számomra ez a megfelelője annak, aki liberálisnak hazudja magát, de nem az.
Tudod, amikor olyan emberrel találkozom, aki mindig hazudik, roppant könnyű a dolgom, mert elegendő, ha minden állítását beszorzom mínusz eggyel. Majdnem olyan jól mutatják az irányt, mint azok, akik mindig igazat mondanak. A liberalistákkal az a baj, hogy sosem tudom, hogy mikor hazudnak, ezért soha egyetlen szavukat sem vehetem figyelembe. Már akkor is tudtam a hazugságaikról, mielőtt előkapták a lopstop táblákat.
Számomra a doktori dolgozat akkor plágium, ha a bizonyítékokat én magam látom, a HVG igaz vagy sem állításai hiteltelenségük miatt arra sem elegendőek, hogy foglalkozzam a kérdéssel.
További válasz: A doktori disszertáció szabályai változtak, ezért a plágium határai is változtak. Nincs olyan doktori disszertáció ma sem, amelyik hivatkozott irodalom nélkül készül.Mivel nem készültem disszertációs jogból, mindaddig nem érdekel a kérdés, amíg számomra nem lesz fontos.
A huszonöt milliárd dollár fontos, de nem ott rakok ki kérdőjelet, ahol te, hanem ott, ahol az nekem tetszik. Nem az érdekel, hogy miért nem sikerül felfejteni másnak a hazugság szövetét, hanem az érdekel, miért vette fel valaki azt az irdatlan pénzhegyet.
A kérdőjelek között az is fontos, hogy vajon besúgó volt-e az egykori államfő vagy sem. Ehhez képest érdektelen, hogy a jelenlegi államfő disszertációján egy hol hazug hol igazmondó sajtócézár mit állít.
Van még valami. A liberalisták szövege a megbízhatatlanságuk miatt ma már csak ritkán érdekel, nem mindig van időm arra, hogy foglalkozzam vele Tudod, ha valaki száz esetből ötvenszer hazudik és félrevezet, akkor számomra időpocsékolás újra és újra meghallgatni, elolvasni a mondataikat. Így is többször részesülök belőle a kelleténél, ezért nem minden ajánlott vagy kötelező olvasmányt böngészek végig. Kérlek, nézd el, ha csekélyke időmet szavahihető emberek irományainak tanulmányozására fordítom.Az egész vitába azért mentem bele, mert vitára hívtál. Egy ideje látom, hogy elbeszélünk egymás mellett, tehát nem vita zajlik közöttünk, hanem agitáció. Számomra a baloldali agitáció idegesítő, mert az életem nagy részében más sem volt, csak ez, és a kisebbik részében is azt kell hallgatnom, hogy az én oldalam kisajátítja a sajtót, de közben minden oldalról a Cohn Bendit féle ostoba hazugságokat kell hallgatnom - mert ugye nem állítod, hogy C B igazat mondott, amikor azt állította, hogy az alkotmánybírákat nyugdíjazzák nálunk.
Azt hiszem, hogy most ebből a vitából a céltalansága miatt kiszállok. Én még nem láttam olyan liberalistát, aki megváltoztatta volna a véleményét bármilyen valóságos érv hatására, tehát nem érvelek tovább.
Üdv!
Attila

Kedves Attila!

1. "vajon besúgó volt-e az egykori államfő vagy sem." Kiről van szó? Nem írtad meg fentebb sem.
2. Nem hívtam vitára senkit. Így emlékszem, de tévedhetek. Idézd be kérem, ha mégis.
3. Azt hiszem, összekeversz Ásítóval. Én csak kapkodom a fejem, milyen sűrű kommentváltás alakult ki.
4. Az ő álláspontja egyébként egybevág az enyémmel kb.
5. Nézd vissza, nem velem vitáztál, hanem vele.
6. Nem véletlen, hogy a GothArton is úgymond tilalmas volt a politikai téma. Épp az összezördülések elkerülése miatt. Nem értünk egyet, nem értünk egyet. Nincs itt ezzel semmi no problem. Marad így.
7. Tényleg jobb lesz abbahagyni, nehogy belelovaljuk magunkat. (Bár én még szinte bele sem kezdtem.) :)

Üdvözlettel és barátsággal
DnB - Robi

Nos! Ebben nagyon egyet értünk. Én is úgy gondolom, hogy nem érdemes a baráti viszonyt politikával mérgezni, ezért ha te is úgy gondolod, hogy a témát fejezzük be, egyetértésre jutottunk sok mindenben. Sajnos az élet nem megy politika nélkül, de ha véleménykülönbség ellenére szekercék és széklábak vagdosása nélkül be tudjuk fejezni, az jó.
Üdv!
Attila

Részemről oké, hiábavalóság lenne, tudom. Ám Ásító még jöhet...:)
Egyébként vele vitáztál, gondolom látod, tudod...
Én darab ideig csak csendes szemlélő voltam...

Kedves Attila!

Szerintem?
Vagy Á.S. szerint?

"Gondolom, Kornis szerinted olyan vezér, aki alakíthatja a tömeget,"

Más.

Liberalista szerintem nincs. Ezt mástól még nem hallottam. Ez a te szavad? te kreáltad? Van liberális, legliberálisabb, neokon (neokonzervatív, de hogy jön ez ide, kérdem magam?) :), aztán van libertáriánus, liberális konzervatív, és konzervatív liberális, ez tán ua.? - nem is tudom, és bersze van (egyesek szerint) liberálbolsi, mint szitokszó. De a liberális is az már rég, mint pl. a buzi és a zsidó. Ja és a komcsi. :)
Most csakis a nyelvről. Megjegyzendő, hogy mégiscsak egy ilyen irodalmi, vagy milyen oldalon vagyunk. Az összes friss kommentet (11) még nem olvastam el. Meg is lepett, hogy ennyi van. Érdekes, hogy egy sem szól a cikkemről. Egyébként amit írsz itt fentebb, idézem: "És nem szeretném, ha most azt hallanám, hogy más is lop. Főleg azért, mert ez egy ócska közhely, ami nem is igaz általánosságban, és konkrétum nélkül kimondottan undorító maszatolás." - ez hit kérdése lehet (nálad) (is). Aki mondjuk már 2002-ben a szívével választott, azt észérvekkel nehéz eltántorítani az elgondolásaitól. Még a pénztárcájának sem hisz közülük sok, lásd Békemenet (Brrr! - micsoda szemforgató elnevezés) 2012 két etapját! Nem is tudnálak és nem is akarlak meggyőzni semmiről. Esélytelen...
Egy tízéves cikk az akkor még fogyasztható MH-ból, be kell másoljam, mert a szerző is ezt tette egy kommentben, nem találni linket hozzá.
Végülis van link, a kommentárhoz. Tehát B.L. a saját cikkét itt helyezte el:
http://nepszava.com/2011/08/magy...

Kedves Ásító!

Ez egy kiemelten hasznos hozzászólás. :)
Van még értelmiségi, aki szól, teszi a dolgát, csak kevés:
Magyar Szolidaritás Mozgalom tüntetése a Kossuth téren 2012. március 10.-én. Kornis Mihály író beszéde. Ott voltam, gyújtó hangú beszéd volt. Úgy beszélt Kornis, mint egy igazi néptribun. Írásban tudtam neki gratulálni. Az eseményen fotóztam is.
http://vimeo.com/38448499

Köszi!
Holnap jól meghallgatom, mert most elaludt a gyerek (beteg szegény - valami járvány volt az óvodában, de akkora, hogy az egyik csoportba csak hat gyerek jött, a másikba öt, a harmadikba meg hét, erre az okos óvónő összevonta a csoportokat, hadd fertőzzék egymást azok, akik nem robbantak le, de nem baj, különben hogy' is tapasztalná meg a fiam, milyen érzés véreset fosni), nekem meg nincs fülesem.

Szóval köszi még egyszer!

"Bizonyára nem mérgező egyik sem, de ebben nem lehetünk bizonyosak addig, amíg a műszeres vizsgálat nem igazolja a feltevésünket."
Köztünk legyen szólva, te is azt teszed, csakhogy ez nem baj - de a politikusoktól se vitassuk el erre a jogot. A többpártrendszeren alapuló demokrácia éppen ezen alapul. Párt, annyit jelent: rész. Az én részem nem fogja dicsérni azokat, akiknek a részéről meg nem értést tapasztalok, ez természetes. Sokan vannak, akik az én részemet akkor sem akarják érteni, ha értik. Azt bezzeg elvárják, hogy én azért értsem meg őket, ha nem értek velük egyet. Ez a liberalisták vezérgondolata: Köteles vagy megérteni azt, hogy nem értelek téged! Jól be lehet burkolni ezt a gondolatot mindenféle sértő kirekesztésbe, amelyik rendszerint úgy kezdődik, hogy "én mondom meg, mi a demokrácia".
Szerintem adjuk meg a jogot és a lehetőséget az embereknek, hogy maguk döntsék el, hogy melyik ünnephez hogyan viszonyulnak. Az nem jog, ha kinevettetem azt, aki tiszteleg a Szentkorona előtt. Az kirekesztés. A Horthy rendszert rosszabb színbe beállítani, mint a Kádár rendszert erős részrehajlás.
Én másképpen emlékszem arra, amikkor a Demszkygrád utcáin a tolerancia nevében esernyőkkel támadtak a másként gondolkodókra.

"Ma már nem hordok kokárdát és nem megyek ünnepelni mert fogalmam sincs ki milyen zászlóra fog feltűzni mint egy döglött bogarat a gyűjteménybe.Száz magyar ezer félét akar és hadoválva ordítozva szeretne rémálmaihoz csapatot gyűjteni."
Artur Bátyám!
Sokszor csodálom, milyen frappánsan fogalmazol.

Kedves Robi!
Valami ilyesmi oka volt annak, hogy bár elolvastam a cikkedet, korábban, mint ahogyan ajánlottad olvasásra a társalgóban, de nem igazán tudtam hozzászólni. A történelem nekem rémálom. Amikor érettségi tantárggyá vált, éppen akkor érettségiztem. Kihúztam 56-ot. Mivel nem készültem fel minden tételből, így ennél a tételnél azt mondtam el, amit a nagypapáimtól, és édesapámtól hallottam. Akkora zakót kaptam, hogy még ma sem nőttem bele.
Pótérettségin a második világháborút fogtam ki. Elmondtam dióhéjba mindazt, amit erről a témáról tudtam magyar és orosz, bocsánat, szovjet filmekből. Csillagos ötös. Szóval, történelmünkben sem tudom, mi hogyan zajlott le.
Cikked jól felépített írás. Sok fontos és lényeges dolgot érint. Köszönöm a számomra eddig ismeretlen információkat!

Üdv Robi! Jöttem, olvastam és viszem az írásod más fórumokra is, legalább is a linket közzéteszem, mert hasznos. Ezer irányból hallottam már erről az ünnepről, ezerféle görbe tükörrel játszadozva, de így még nem olvastam róla.
Köszönöm!

Kedves Nagylábú verébű!

Jöttél, láttál, lőttél. :)
Én köszönöm a hozzászólásodat. Nagy örömöt okoztatok vele nekem. Vegye, vigye! Erről szól az internet. :)

Üdvözlettel
DnB

Kedves DnB!

Most nem volt időm elolvasni, csak jelezni szeretném, hogy visszatérek hamarosan!

Üdv.
Zoli

Mint a bumeráng, kedves Gazzo.
Várlak szeretettel. :)

Üdv!
DnB