A vérbagoly - álomemlék

DnB képe

Furcsa és a végén nagyon szorongattató álmom volt a múlt éjjel. Fel is ébredtem két óra után pár perccel. Akkor arra gondoltam, hogy most kéne leírni, amíg friss az élmény. De tudtam, hogyha akkor nekiállok, akkor már nem fogok aludni később, nem lesz rá idő a tervezett felkelés előtt. Megpróbálom most leírni amire emlékszem.
Otthon jártam, vagyis a régi ház az események színhelye. Éjszaka volt. Aludtunk az egyik szobában. Ami régen konyha volt, aztán az én gyerekszobám. E funkcióiban nem volt túl nagy, mindössze hat-nyolc négyzetméter. De az álmomban jóval nagyobb volt. Aludtunk, én és a kisebbik lányom. És még volt ott valaki. Vagy voltak, valakik. Ketten. Hajnalodott, és az egyikük, egy nő felkelt. Nem sokat láttam belőle, csak azt, hogy készülődik. Már fel volt öltözve és indult is. Talán a vasútállomásra, mert arrafelé távozott. A másikuk, a másik idegen talán egy férfi lehetett, rá nem emlékszem konkrétan, csak arra, hogy érzékeltem a jelenlétét. És hogy vele, vagy a lányommal osztottam meg azt a fura élményt, amit a távozó nő fenekének a látványa okozott. Valami aranyhoz hasonló selyemszínű, vagy selyemnadrág volt rajta. Ez tulajdonképp csak a hab volt a tortán. Mert az igazi attrakció magának a fenéknek a formája volt. Talán egy Krenner István karikatúra reinkarnálódása lehetett.
http://www.futanet.hu/nyugagy/ka...

Valószerűtlenül domborodott. Mint két pattanásig, azaz durranás előtti állapotig felfújt focilabda. És éppen annyira éltek egymástól szinte független életet, mint ahogy azt két futball szokta volt tenni. Ez persze csak a bevezetés, felvezetés, szócséplés. Tudom, hogy mindenki a vérbaglyot várja már.
Az is eljő hamarost. Szóval a nő távozott és én erre, illetve a készülődésére felébredtem álmomban. De persze közben valójában tovább álmodtam. Méghozzá azt, hogy hogy felébredtem, megrökönyödtem egy seggen és WC-re kell mennem. De hova. Miután vagy az ismeretlennel, vagy a lányommal, - már nem emlékszem, hogy melyikükkel, - megosztottam a nem túl nagy, de annál brutálisabb látványt nyújtó farpofák okozta (közös?) élményt, elgondolkoztam, hol is könnyíthetnék magamon. Már bocsánat, de úgy rémlik, hogy komolyabb hasi problematika indított kereső útra az éjszaka közepén. Egy másik szobába jutottam a közlekedőn keresztül, ahol csak csupasz falakra leltem, de egy nejlonnal letakart gyanús tartalmú veder is ott volt a szoba padlózatán.A szobát szükség esetén egy ugyancsak csupasz, réges-régi villanykörte világította meg. A vedren és a sarokban álló kétágú létrán kívül ez az egy tárgy képviselte még pillanatnyilag a berendezést. A falak épp festés előtti, vagy közbeni, illetve glettelés utáni állapotban leledzettek. A felsoroltakon kívül semmi nem volt a helyiségben, hacsak a boldog emlékű nagymamámat nem számítom. De őt csak később vettem észre. A veder tartalma nem látszott határozottan a fólia alatt, de nem éreztem kellő önbizalmat, hogy megismerkedjem vele közelebbről. Miután megörültem a mamámnak, mindenféle udvariassági körök nélkül valahogy a nyílászárókra terelődött a szó köztünk. Ez a szoba valamikor az ő szobája volt, de utóbb szolgált kibővítve az én gyerekszobámmal együtt konyhaként is.

Azt mondtam neki, hogy az észak-nyugati oldalon a kisméretű ablak helyére vághattak volna nagyobbat, vagy esetleg egy ajtót is. Az észak-keletin pedig miért olyan furcsa az a nyílás. Nem szabályos, olyan, mint egy amőba. Egy szögletes amőba, ha van olyan. Annyit tudtam meg, hogy a jobb fényviszonyok miatt. Hogy ne csak kora reggel süssön be a nap. Így mondta tán a nagymamám. Aztán már nem emlékszem, hogy ott lett volna később is. Mikor előkerült a bagoly.
A szoba körülbelüli keleti oldalán, ott, azon a falon, ahol egy másik ajtón bejöttem, volt egy átjáró. Egy lépést fel kellett lépni, valami terebélyesebb placcra, szinte egy kis teraszra jutva, és egy nagyon nagy, beltérinek szokatlanul tágas, - ha azt mondom, fürdőszobába, akkor abszolút megtévesztő kifejezést használok, - jutottam, jutottunk. Ha a nagyim is jött velem. Bizonytalan. Szinte egy kertbe jutottam, ahol több szabályos szegélyű vízfelület volt egy minden irányban falakkal határolt területen. A sekély kis medencékben, tavacskákban, amik elkülönültek egymástól, de összeköttetésben is voltak, mindenfelé pompás vízinövényeket láttam elszórtan ültetve a térdig, vagy csak bokáig érő vízben. Nem tudtam megállapítani a pontos mélységet, lehetett változó is. Esetleg a növények számára mélyítések lettek kialakítva a mederfenéken. Minden növény ragyogóan szép volt és harsányan zöldellve tört felfelé. Vízen elterülőre nem is emlékszem, hogy lett volna közöttük. Nyilván azért, mert nem is voltak ilyenek. A határoló falakon néhol vakablakszerűen boltívek voltak kiképezve. De az egész fürdőszoba-kert, vagy kertfürdő még csak olyan félkész állapotot mutatott. A falak mindenütt vakolt téglából voltak. Valódi kőből mutattak volna jól igazán. De hát nem az én szemem hizlalására épültek, ha jól sejtem.

A medencék, illetve medencerészek a fali boltíves alakzatokra rímelve szintén ezt a féloldalon lekerekített motívumot, építészeti megoldást mintázták. De nem mindenütt volt a hely ilyen mesterkélt. Mert csak később tűnt fel, hogy a fürdőnek, vagy leendő fürdőnek nincs is teteje. Viszont a területén jókora vaskos törzsű jegenyenyárak állnak. Legalább féltucatnyi. Körülöttük aljnövényzet. A hagyományos, házakba és lakásokba szokásosan megépített fürdőszobák kellékei, a mosdó, a kád, a zuhanyzó és a csapok, vagy a bidé és a WC, tükör, tárolószekrénykék, polcok, törölközők, piperecikkek - még? - nem voltak sehol. Ellenben egy kiserdő ott meredezett velem szemközt. Vagyis kicsit balra, észak-keleti fal irányában. Mint kiderült - tán a lányom mondta, a kicsi (hogy akkor és ott épp hány éves volt, nem is tudom, de már nem kicsi), hogy ez anyu, azaz a volt feleségem fürdőszobája, vagyis az lesz. És ott volt akkor már ő is. Az exem.
Nekem nagyon tetszett ez az egész. Lenyűgözött a látvány, még így félkész állapotban is. És őszintén el kezdtem neki dicsérni, hogy ez milyen szuper, és hogy mennyire irigylem érte. Ő talán szabadkozott, hogy még nincs kész, mert elfogyott menet közben a pénze, de majd be lesz fejezve persze, és akkor majd tényleg nagyon jó lesz.

Ja, azt majd' elfelejtettem mondani, hogy a falon kívül is hatalmas fák voltak, meg bokrok, és vadregényes erdei hangulat. Szűnni nem akaró madárfüttyök ás madárdalok, tavaszi-nyári illatok nyugalmat adó csudavilága borult ránk. A falak fölött átnézve a fák között egy magas oromfalú régi épület komor kéményei, régóta zárva tartott zsalugáterei és mohával benőtt ódon, vörös cserepei látszottak a lombok között. Egy pillanatig szinte édeni körülmények vettek körül. Képzeletben őzsuta dőlt oroszlán oldalához, flamingók kutatták át a tó medrének iszapját furcsán görbülő csőreikkel és kolibrik szívogatták az orchideák kelyhéből a nektárt, az ambróziát, miközben propellerszerűen pörgették kicsiny szárnyaikat, hogy egy helyben tudjanak állni a levegőben. Rózsás arcú, pufók kisded szívta anyja telt kebléből a tejet, nagyobb testvérei lepkéket és kis tigriseket kergettek a vadvirágos réten, más kiskorúak kölyökcápákkal és gyilkos bálnákkal úszkáltak, vagy csak pancsiztak a közeli vizekben. Az anyósom Őrtorony és Ébredjetek! című újságjaiban Jehova tanúi nagyjából ilyennek ábrázolják a Paradicsomot. Már-már idilli volt minden akkor és ott körülöttünk. Tényleg csak e színes leporellókat kellett magunk köré a tájba illesztenünk. Én legalábbis ezt tettem. Ekkor pillantottam meg az egyik jegenyefa tövénél az alacsony bokrok közt a baglyot.

Egy egyszerű erdei fülesbagoly volt. Latin nevén Asio otus. Tán szokatlan hely a bokor egy bagolynak, nem tudom. Szóltam az egykori menyasszonyomnak, hogy nézd csak, egy fülesbagoly. Épp olyan, mint amilyet előző nap osztottam meg a facebookon.
http://think.transindex.ro/wp-co...
Miközben érdeklődve szemléltük őt a kis tavacskák, medencék partjáról, egy termetes macska szaladt, surrant el nesztelenül mellettünk. Egy szürke macskamaffia. Futtában sunyi, morc, mogorva tekintetet vetett ránk. Mitőlünk tartott talán, mert nem tudta még, hogy az igazi veszélyt nem mi jelentjük rá. Oldalra nézése pillanatában a bagoly már ellibbent annak a kis bokornak az ágáról a jegenye mellől és szállt, szállt, szélként suhant felénk és a gengszterképű macska felé. Ekkor döbbent rá a szerencsétlen, kopott bundás jószág, hogy nem jól mérte fel a helyzetet. De már késő lett volna bármit is tennie. A bagoly, mint egy nyolcéves ellenzéki jéghideg lehelet, kíméletlenül lecsapott rá.

Megdöbbenten álltunk. Még sosem láttunk ilyet. A macska szemlátomást nagyobb és súlyosabb volt a bagolynál. És kellően harcedzettnek is tűnt, ami csak a felületes szemlélőnek nem tűnhetett fel. A bagoly szétterülő szárnyai majdnem teljesen betakarták a macskát, amint a hátára ereszkedett. Nem, nem is jó szó az, hogy ereszkedett. Ráhuppant, rácsapott, rázökkent, vagy rászökkent? Éles és tűhegyes karmai a félig-meddig háziasított jószág nyakába és hátába mélyedtek és szorosan beleékelődtek a gerince melletti izmokba. A macska szívösszerándító hangon felnyervogott. A hangtól és a látványtól kővé dermedten álltunk. A sebekből azonnal szivárogni kezdett a vér. A szőr vérgubancossá és sötét foltossá vált mindkét oldalán, ahogy a vérfoltok elterjedtek rajta.
A máskor oly kíméletlen harcos persze nem adta könnyen magát. Először menekülni próbált, de az idegpályák és az izmok megsérültek, mert a bagoly a karmaival gerincszaggatóan kapaszkodott a macska hátába. És közben a csőrét is fegyverként használva időről időre belemart a macska fejébe. Alighanem a szemét akarta kivájni, de valahogy ez nem sikerült neki. A sérülések miatt nem úgy engedelmeskedtek a macska lábai, ahogy azt szerette volna. Mégis sikerült hátán a bagollyal megtennie pár méter, és ez elég volt ahhoz, hogy az egyik kis sekély medencébe bukjon bele. A bagoly ekkor elengedte áldozatát és az visszatámadott. Nem volt már ereje teljében, de vitte előre az életösztön. Tudta, hogy ezt a párbajt ki-ki alapon játsszák. Ha nem győz, ottmarad. Nagy elszánással a vízből ugrott a bagoly felé, de az felröppent a medence szabályosan derékszögű pereméről. Amúgy is elvétette volna az ugrást, hisz a fájdalomtól és a sebesülésektől nem volt képes akkorát ugrani, mint amekkorát tervezett. A medence szélébe kapaszkodva mászott a partra. Vérvörösen összemaszatolva a cementtel simított partszegélyt. Maga mögött hagyva a pirosból rózsaszínné oldódó, másutt még teljesen átlátszó vizet.

E véres csatajelenetek hatására, meg talán azért is, mert vizelési ingerem támadt, elkezdtem ébredezni. De moccanni sem tudtam még. Félálomban maradtam, illetve az ébrenlét és az álom határán egyensúlyoztam, mint egy kötéltáncos a cirkuszi kupolában. Még álmodtam tovább, de szabadultam is volna a nyomasztó élményektől. A bal oldalamon feküdtem, talán ez is volt a baj. Mert a jobb oldalamon szoktam. Úgy kényelmes. Olyan pózban voltam, mint akit gúzsba kötöttek. A karjaim magam előtt kinyújtva és keresztbe téve lógtak. Mármint lógtak volna, ha nem fekszem éppen, hanem állok. A lábaim is szorosan össze voltak zárva. A térdeim úgy, olyan szorosan értek egymáshoz, mint amikor egy munkahelyi zenés-táncos vacsora előtt a csoportvezetőnk mint mókamester, játékos feladatokat adott számunkra a kollégáimmal, és az egyik feladat az volt, hogy egy szék peremére helyezett üres WC-papírhengereket egy térdünk közé fogott WC-pumpa segedelmével egy néhány méternyire lévő másik szék lapjára kellett áthelyezni. Hogy adott idő, egy perc alatt ki tud többet áthordani ilyeténképpen. Nem volt egyszerű. Főleg mikor le kellett tenni a hengereket a pumpa rúdjáról. Igencsak frenetikus párzó mozdulatokon lehetett nyerítve röhögni. Na meg a kacsázó járásokon. Most csak a klozet pumpa hiányzott a lábam közül, de teljesen görcsbe szorítva volt nem csak a lábam, hanem az egész testem is. Több mázsásnak éreztem a súlyomat. Mintha be akarna süllyedni a matrac alattam a padlóba, hogy elnyeljen baglyostól, tavastól, jegenyefástól és macskástól. De nem süllyedtem el, és nem is ébredtem még fel. A lidércnyomásos álom folytatódott.

Talán a csatazajra, talán csak a vak véletlen miatt egy bohókás és esetlenül bumfordi kis kölyökmacska közeledett hozzánk. Olyan, akinek az élet még csak játék. A süldőkoron és a kismacska nyurgaságon még innen, de a bizonytalan mozgáson már bőven túl. Egy igazi szőrgombóc jött kíváncsian a jegenyék felől. Egy mindenre kíváncsi és mindennel csak játszani akaró valódi mindenki kedvence lájkvadász kis pofa. Most írhatnám, hogy színezzem az adást, hogy megállt és egy száraz falevelet kezdett kergetni, amit felkapott a szél. És hogy utol is érte, majd azt pofozgatta. De ez nem lenne igaz. Az álmom azért volt nyomasztó, mert ez a kurva bagoly naná, hogy észrevette őt. És nyomban el is feledkezett az élet és a halál között félúton hagyott betörőképű Oriza Triznyákról. És nem csak, hogy észrevette, hanem azonnal meg is támadta. Nem részletezném. Nem sok idő kellett neki, hogy a leginkább Napi Cukinak nevezhető zsenge korú szőrgombolyag felvegye a néhai nevet. Ezután felgyorsultak az események. Mint Auschwitzban. Már nem is tudom, hogy hány állat, hány jószág jelent meg a színen sorra. A vérbagoly mindet rövid úton knock out-olta. Volt köztük mókus, ürge, mormota és zerge. Meg egy petymeg, egy lajhár, egy gyík, egy káposztalepke, egy zsizsik, egy poloska és Zsolti, a béka. Ja, ő nem volt. Neki nem lett volna ellenfél a bagoly, lásd a(z egyik) linket!
http://www.youtube.com/watch?v=9...
http://www.zeneszoveg.hu/dalszov...
http://www.youtube.com/watch?v=F...
Meg még ki tudja mi. Tán kutya is. Be kell valljam, hogy az események leírása során most hazudtam először és tudatosan. De ez a lényeget illetően ez a tódítás csak légyszar a mákos brióson. Tényleg beindult a halálgyár. Tudom, nem vagyok egy Stephen King, sem egy Stieg Larsson. Nem tudom a csúcspontra felhevíteni az izgalmakat. Nem is volt célom, hogy valami horrorba ojtott Tetovált lányt írjak itt két és fél flekken. De így is tartozom még egy lezárással, egy slusszpoénnal. Hűen a valósághoz. Vagyis ahhoz, ahogyan tényleg álmodtam. Igen, minimum féltucatnyi ilyen-olyan ártatlan jószágot mészárolt le ott a szemünk láttára a bagoly. Igen, be voltunk szarva, mint még szerintem soha. Igen, valószínűleg ott volt mindeközben a nagymamám és a lányom, a lányunk is. Mint említettem már, a kisebbik. Ha ott voltak, nem közvetlenül mellettünk voltak, az biztos. De ez csak egy érzés, vagy megérzés. Hogy ott kellett legyenek. Konkrétan én csak arra emlékszem, hogy a volt nejemmel alkottam szoborcsoportot. Úgyis mint sóbálványok. Aztán jött egy szünet. Elfogytak az áldozatok. Nem bukkant fel a már csak az emlékeimben idillikus helyszínen több potenciális áldozat. Vészjósló szünet volt, és vészjósló csend. Egymásra néztünk én és az exem. Egyre gondoltunk. És ugyanarra gondolt a bagoly is. A vérbagoly. Egyre gondolt velünk ő is. Ránk.

V É G E

Azaz... Az igazsághoz tartozik, hogy amikor felénk szállt, vagyis minket is meg akart támadni, én félkönyékkel, - a ballal, - leütöttem, mint vak a poharat, ahogy mondani szokták. Aztán, - egyáltalán nem megnyugodva, - felébredtem és elmentem pisilni. Na, összegezve szar egy álom volt.

Budapest, 2013. július 12-13.

66 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Mi van Robi? Alkotói válságban vagy? :-)

Lassan egy éve lesz, hogy ezt - utolsóként - feltöltöttem. Elhúzódó al-kyoto-i válság tüneteit észlelem magamon.:)
http://www.youtube.com/watch?v=m...

Szia!

Mindig.:) Köszi, hogy észrevetted.
Dobok ide egy kis eszeperentét neked:

Eszperente utastájékoztatás elterelésről a 134-es buszon

Eme helyen egyenesen, tervezetten elterelten megyek egy keveset. Remek egy helyzet ez, kedves emberek, nem? Nektek megfelel eme keservesen, s nemde hevesen repesztett, erre fele el nem terjedt menetrend?

Kisvártatva: Elnézésüket kérem a közvetlen szavakért, de eszperente nyelvjárásban képtelenség magázódni, vagy önözni.

S végül: Etele utca következik. Illetve Attila. Igaz, most az előbbi lenne stílszerűbb.

újabb változat: Nektek megfelel eme rendszeresen megfeneklett, kellemesen kenterbe vert, herpeszesen kerek, sejtelmesen vegyes, tettlegesen elveszejtett, de veszetten keresett el nem terjedt menetrend?

Üdvözlettel
DnB

Bocsi, visszajöttem, mert nem tettem az előbb hozzá, hogy vártam a folytatását.Most is várom, mert amúgy érdekesen írsz.:)

Kedves Áron, milyen folytatásra gondolsz? Adhatnál tippet. Őszintén szólva már alig emlékszem erre az álomra. Még jó, hogy leírtam. Viszont most lusta vagyok elolvasni.
Köszi egyébként.

Kíváncsian vártam a végkifejlet okozta meglepetést. Mire a végére értem ez az érzés átváltozott valami egészen mássá, egy kérdéssé: És?

Gary Huntól elnézést kérek, hogy neki csak később válaszolok, holott ő volt itt előbb.

Kedves Minden Áron!

Borzasztóan sajnálom, hogy csalódnod kellett. De ez nem novella, nem tárca, nem glossza, ez tényleg egy álom leírása minimális hozzáadással, úgy, ahogy emlékszem rá. És miután a feszültség feloldódott a bagoly lecsapásával (arra sem emlékszem, hogy abban a minutában kilehelte-e a lelkét, vagy még volt egy haláltusája elébb), nyomban felébredtem. Amire te vársz, az egy másik írás kéne legyen. Igazság szerint a fantázia nem a legerősebb oldalam, ezért megkérdem, ha venném a fáradságot és egy létező irodalmi struktúrába igyekeznék önteni a mondandómat, mit, miket javasolnál. Műfajt és befejezést, csattanót. A fantasy távol áll tőlem, ezt előre bocsátom. És végül is nem követelmény egy meglepő csattanónak ott lennie minden egyes rövid próza végén.
Ez a fenti változat, - belátom, - az olvasó szívatása. Ezért volt a válaszom élén a mea culpázás. Bocsánatot kérek még egyszer, ez ilyen. Komolyan várok ötleteket. És akár másoktól is. Ha kapok ilyeneket, előre is megköszönöm.
Köszönöm szépen az olvasást és az írást.

Üdvözlettel
DnB

Én a helyedben - ha már úgy is nagyon kellett - ahogy felém szállt röptében lepisáltam volna! Milyen élvezetes lett volna utána felébredni. Csak néztél volna: bagoly sehol, te viszont csupa húgy vagy...:-)))))

Komolyra fordítva, tetszett az írásod. Mindenkinek vannak rossz emlékű álmai, és vannak amik vissza-visszatérnek. Azért a végét egy kicsit drámaibbá tehetted volna, de hát ha így álmodtad meg...:-)))

Kedves Gary Hun!

Na igen, szerintem erre csak te vagy képes, elvi síkon. Csak a szeme közé, hogy meg ne sántuljon. Vagy hogy is van? A fejét üsd... :)
Viszont egy másik álmom részlete jut eszembe még tinédzser koromból. Ami azért emlékezetes, mert jó ideig maradandó sérüléssel járt. Azt álmodtam a kollégiumi szobánkban, hogy egy focipálya szélén állok és nézem a társaimat, hogy futballoznak. Valaki taccsra rúgta a labdát, ami épp felém gurult. Én pedig vissza akartam rúgni a pályára. Lendült a lábam, és...
És egy hatalmasat ordítva felébredtem. Hogy miért? Mert akkorát rúgtam oldalt fekve a falba, hogy lejött a nagylábujjamról a bőr. Vérzett és kurvára fájt. A sebészeten és a röntgenem kötöttem ki. Szerencsére csontsérülésem nem volt. Azóta sem szeretek focizni. Amikor később megpróbáltam, húszévesen a térdem ficamodott ki. Azóta is kerülöm ezt a sportot.
Komolyra fordulok én is. Ez nem hiszem, hogy visszatérő lenne, de volt olyan is.Köszönöm szépen a dicséretet. Lentebb van más válaszom, amiből kiderül, valóban így emlékszem, valóban így történt meg álmomban - majdnem - minden. Ötlet? Mármint a drámaiság fokozására? Hátha egy másik verzióban is megírom. :)

Üdvözlettel
DnB - Robi