Kihámoználak Magadból

Camino képe

Kihámoználak Magadból.

Leveszem inged. Mellkasod simítom. Érzem, ahogy tágul tüdőd, tenyerem alatt dobban szíved. Mélyebb lélegzetet veszel. Szemeidbe nézek. Találkozik a két tekintet. Keresik a választ a másikéban, miközben még a kérdés sincs megfogalmazva.

Kezeid derekamba kapaszkodnak. Magadhoz húzol. Arcomra mosoly szalad. Végigsimítom arcod markáns vonalát. Nyakamra csókokat lehelsz. Karjaid körbefonnak.

Elkábítasz.

Már nem akarom kukkolni gondolataid, a tekinteted mögé lesni. Nem űzöm megértésed. Hirtelen még csak nem is értem különbözőségeinket. Nem akarok rendet tenni koponyádban, még csak egy hajszálat sem akarok odébb simítani rajtad.

Szeretlek. – súgod fülembe. S bennem boldogság robban. Reteszei bejárják egész testem minden zegzugát.

Tekintetünk ismét találkozik. Ekkor látom tekintetben mezítelen önmagad. Amelybe beleszerettem. Amit oly sokszor, oly sok ember elől elrejtesz. Pedig …

64 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Örömmel olvastalak!

Pekk@

Kedves Pekk@,
Köszönöm.

Kedves Camino!
Velős sorok, tiszta érzések, jó volt olvasni.
Szeretettel: Szabolcs

Kedves Eferesz,
Köszönöm a kedves szavakat.

Jó a nézőpont, de:
- a tekintet szó rengetegszer ismétlődik
- a kukkolni kifejezés számomra kinyírja azt a bekezdést
- szerintem nem kell külön részt arra áldozni, hogy kimondd: szereted, hiszen a szöveg többi részében ezt mutatod be/meg, tudjuk, értjük
- a végét jól értem? meglátod a tekintetében meztelen önmagad, amibe beleszerettél (önmagadba?), és amit ő mások elől elrejt (téged?) Hm?