Arcod verejtékével

Artur képe

Fagerendákkal dúcolták alá a rokkant erkélyt. A néni ott állt nem messze a megállótól és megpróbált beleolvadni a gerendák mintázatába. Főleg ha rendőr közeledett. Ritkán zavarták el. Néha még a rendőrök is vásároltak tőle. Minden nap ott volt már kora reggel a maga készítette egyszerű, de finom süteményekkel. Délben újra sütött egy adagot, aztán megint kijött. Egy euróért adta darabját. Annyit keresett vele, hogy fedezte szerény létfenntartását.
Kicsi alagsori szobában lakott. Már régóta egyedül. Volt egy csöpp elektromos sütője Ott készültek a csodálatos sütemények. Ajándékba kapta jobb módú emberektől, akik szebbet vettek maguknak. Akkor este is ott állt. A hideg őszi eső borzongatta, de nem is törődött vele, mert a gondok minden mást elhomályosítottak. Az éves elszámoló villanyszámlája sokkal magasabb lett, mint amire számított. Nem tudta kifizetni. Majdnem száz euró. Ha minden pénzét összeszedi, akkor se tudja kifizetni. A felét se. Pedig reggelente a kis sütő nem csak a süteményt sütötte meg, de elviselhetővé tette a lakás dohos hideg levegőjét is. Elmúlt már nyolcvan éves. Jólesett neki a meleg, amikor néhány perccel tovább járatta a sütőt. Ilyenkor elszundikált egy kicsit. Éjszaka már nem mindig tudott aludni. Főleg a térdei fájtak mostanában.
Álldogált az oszlop mellett és arra gondolt, már nem sok ideig van itt. Lekapcsolják az áramot. Vége van a sütögetésnek a reggeli melegedéseknek. Ennek a kicsi pénznek is, amiből eddig élt. Vége van az életnek. Az sűrű esőn éppen csak átsejlett a templomtorony. Maga se tudta miért, de azt motyogta: – arcod verejtékével. Megrázta a fejét.
Felnézett. Egy kapucnis férfi épp választott egyet a pogácsákból. Mialatt evett végig simította szemével a kereszt alakú faoszlopokat.
– Ács vagyok – mondta halkan, aztán felsóhajtott: – Édesanyám sütött ilyet nagyon régen. – Egy papírpénzt vett elő.
– Jaj… nem tudok visszaadni, kedvesem – mondta a néni.
Aztán ránézett a pénzre, elakadt a lélegzete, megrémült és minden ízében reszketni kezdett. Egy ötszáz eurós volt.
– Tegye csak el – mondta mosolyogva a férfi és a kezébe tette a pénzt. – Finom volt a sütemény.
Elmondhatatlan béke járta át. Elmúlt a remegése. Némán nézett a férfi után, ahogy eltűnik az esőben. Szívéhez szorította a pénzt. Már nem félt semmitől. Hiszen az ujjaival még a sötétben is megérezte az ács tenyerében a szögek nyomát.

54 egyedi megtekintés
5 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Csak csipp-csupp kis csodák
nem érnek el az égig
de valamikor valahol
talán bármi megtörténik..

Jó éjt Gary és Rézi Szép álmokat!
A ti álmaitok jól mutatnak,akár írva vannak akár maszatólva.

Hasonlókat nevezek én mindennapi csodáknak,mert csodák igen is vannak,csak nem járunk nyitott szemmel...,bár talán fikció az írásod,de ugyanakkor lehet, hogy ilyen valahol már megtörtént..!
Szívesen olvastam,üdvözlettel,Rézi

Jó írás, megható történet. Tetszik. :-)

Nagy becsben őrzöm Pekk@!
Érző szív az és nemes.

Nagyon tetszett ez kis egypercesed! Hihetetlen finomsággal és a lélek melengetésével írtad meg...

Gratulálok! (egy szívet is hagytam az almárium tetején)

Barátsággal: Pekk@

Látok valamit és eszembe jut valami ilyen egyszerű. Az az idős hölgy valós személy aki az ötletet adta .
Kösz Öcsi és kedves Boldogtalan én is pont ezeket szeretem ,bár az élet is ezeket szeretné.
Jó Éjt!

Mindig szerettem az olyan történeteket, amikben a sejtelem kicsúcsosodik a záró jelenetben.
Ez is ilyen, s ezért ezt is szeretem!

Barátsággal: boldogtalan

Szerény kísérlet azok közül a tévedések közül mikor elfelejtem ,hogy nem tudok prózát írni :)
Köszönöm ,hogy elolvastátok

Szia Bátyó!

De igen! Tudsz! Többet is olvastam már Tőled, és tetszik!
:)

Most döbbentem rá, hogy milyen nagy szükségem lenne, egy ilyen egyszerű csodára. Megmelegedett a szívem. Ölellek: Dana

Jaj. Még a hideg is kirázott.

És bár tényleg ez csak egy írás, misztikum, de csodák vannak. Nem csak a néni álmaiban.

Mese- szerű életkép. Minden esetre: tetszett, megnyugtató, hogy - még ha csak írásként is, létezik valahol emberség. Léteznie is kell! (Talán ezért is tetszett, de mint írás sem rossz)