Elviselhetetlen

Altertunder képe

Egy csendes sarokban ülünk le, a félhomályban.
Két kávé, egy kancsó fehér. Ahogy mindig.
Halkan beszélni kezdesz. Érzem, most az a jó, ha hallgatok.
A pincér kihozza a rendelést. Cigarettáért nyúlunk szertartásosan.
Miközben tüzet adsz, a csészénkben tejhabfürdőt vesz a bizalom.
A tekintetünk tiszta, gyermeki. Megriaszt, milyen közel vagy már.
Tovább hallgatlak, de a szavaidból egyre inkább csak hangfoszlányok jutnak el hozzám.
Nézem az arcod a füstfátyol mögött.
Meg akarlak csókolni. Ahogy akkor.
Igyekszem figyelni rád, tudom, ez a beszélgetés most nagyon fontos. Most mondod el a szabályokat. Most derül ki, hogy vesztésre állok.
Ha szólok, akkor is kérdezek, és látom a szemedben a hálát, amiért már a kérdésből biztos lehetsz abban, hogy mindent értek.
Időnként félmosoly, szemlesütve.
Meglátom a kezed, amelyik nem a cigarettát fogja. A gyomromban feldúltan kavarog a kávé és a bor. A mellkasom szétszakad. Mintha minden második szavad az lenne, hogy nem.
Most egy kis csend. Hatásszünet. Várod, hogy mondjak valamit. Hogy biztosítsalak arról, jól van ez így.
Értelek, persze. De lehet ám, hogy most csak hallak. Mert hirtelen ráébredek, hogy neked, érted, mostantól mindig ugrásra készen állok.
El kéne mondanom. De nem akarnád.
Hirtelen ránk rontanak a barátaid, hé, te itt? Körülülnek minket. Kedélyes csevegésbe kezdtek. Én némán ülök, és téged figyellek, miközben a valóságom szép lassan darabokra hull. Nevetsz, felszabadultan, majd remegő kézzel újra cigaretta után nyúlsz.
Csak az arcodat nézem.
Nézlek, és még nem tudom, hogy minden találkozás egy néma, elfojtott halál lesz ezentúl. Még nem tudom, hogy a tükörképem mögött, halványan, de mégis kivehetően, örökké ott látszol majd te is. Az én elveszik, a mi lehetetlen, így vergődöm majd két dimenzió között életem végéig.
Csak nézlek, és meg akarlak csókolni, mint akkor.
Ez elviselhetetlen.

51 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Tetszik. Olyan elviselhetetlenül igazak a sorok, csak azért, mert bárkivel megtörténhetett ez a pillanat.
Üdv. Rézi.

Köszönöm, hogy olvastad!

Kedves Altertunder!
Tömör, szűkszavú és ez a varázsa, Köszönöm.
Szeretettel: efersesz

Én is köszönöm!

Átéltem .. párszor és túl éltem..néha.Volt amibe belehaltam.Akkor irtam az -Egy halott vissza emlékezései- verset.Vannak dolgok amik túl nehezek ahhoz hogy cipeljük de letenni se birjuk.
Itt most két dolog van vagy kiváló a beleérző képességed vagy mély a sebed.Az ,hogy jól irsz az eddig se volt titok

Vagy mindkettő... :)
Köszönöm, hogy olvastad!