Szárnybontogatás

liklara képe
Magadról: 

17 éves, költőféle, kávéfüggő, szerelmes. A lehető legtömörebb leírás magamról. Szentendrén élek, tanulok és dolgozom. Szeretek hajnalban a Duna partján sétálni, szeretem a joghurtot csipkebogyó lekvárral, szeretem, hogy szeretnek. Nem szeretek pihenni (nem tudok), nem szeretem a kiskutyákat és nem szeretek tévét nézni.

Te és a művészet: 

Két éve írok verseket, előtte novellákkal próbálkoztam. A művészet számomra egy védekezés, menekülés, burok, kiteljesedés. A műveimben vagyok teljesen önmagam. Bennük nagybetűsen élek.
Saját weboldalamat tavaly hoztam létre: Larától
Több pályázaton indultam és értem el eredményt, de elsősorban nem ilyen célra írok.

Mennyire leszel aktív a Görbe körön?: 

Elfoglalt lány lévén nem minden nap, de amint időm engedi. (Hetente többször.)

Írásos műveid: 

Itt, én, most

Itt nem bántok, s nem bántanak
Szürke gondolatok
Itt nincsenek zokogásba
Torkolló hajnalok

A padláson újonnan
Fényezett por áll
Az utcáról néma tüzek
Füstkígyója száll

Itt nem tépi hajam a szél
Itt bókot lehel fülemre
Megszorítja remegő kezem
S magával ránt a mennybe

Itt őszinte a szó, a rím, a rag
Itt lemossa könnyeim a patak

Itt ropog a víz
A tűz jeges
Itt levegőt harapok, ha
A szél keres

Itt percek alatt telnek
Évszázadok
Itt meghalok, s harmadnap
Feltámadok

Itt nincs idő számomra
Itt a valóság átok
Itt vak vagyok, mégis
A végtelenbe látok

S itt és most nem botladozik
Szánalmamért senki
Itt én vagyok és most vagyok
Hagyjatok magam lenni

Füstben

Pocsolya voltam,
te belém tapostál.
Hó voltam,
lavinát indítottál.
Füst, s a
cigarettával
kéz a kézben érlelődtünk
ízzé a szádban.

Aztán visszavágtam, végre
madár voltam.
Elrepültem, s talán
távolról, titokban
figyeltelek.

Eltelt egy hónap,
nem láttál többet.
Csitítottam múltad, most te
csitítod jövőmet.
Azóta is a távolból nézem
ahogy rámgyújtasz,
s ahogy szürke emlékem
eltűnik a szádból.
Maradok itt, távol.

Egy hét alatt

Egy hét
Hét nap
Napfény
Hívlak
Két hét
Vérben
Érzem
Éltem
Kéz a
Kézben
Séta
Égben
Látlak
Ébren
Álom
Képben
Kábán
Sírva
Kísért
Sírba
Sátán
Isten
Gyáván
Hitben
Fehér
Hajú
Harag
Tanú
Kérlek
Hagyj ma
Vérbe
Fagyva

Miattatok, éjjelek

Lehunyt szemmel lebegek
Rémálmokat kergetek
Se vége nincs, se hossza
Repülök balra, jobbra
Majd szűzhóba süppedek
Lábnyomokat temetek
Nincs hideg, nincsen sötét
Nem félek, gyertek mögém
Inget, ruhát levetek
Rajtatok csak nevetek
Meztelenül lángolok
Nélkületek, táncosok
Csukott szájjal hazudok
Kísértek, akit tudok
Lázasan menekülök
Árnyként falra vetülök
S egyre többet lihegek
Napfény vagyok, higgyetek
Most mégis másé leszek
Miattatok, éjjelek

Újabb vasárnap reggel

Álmosan kuporog mellém
a gondolatod
Játszadozik a hajammal
s fülembe dadog

Végigsimítja arcomat
egészen az államig
Olyan óvatos, szinte
hallom, mit álmodik

Mosolyt suttog, míg lélegzetem
kihagy
És még mindig azt képzelem, hogy
itt vagy

Az új szín a régi

Rég láttalak, félhomály
Újra üdvözöllek
Búcsút intek tétován
Éjjel a tükörnek

Azt mondja, még nálad van
Tőlem lopott kulcsod
Tudom, hogy te nem akarsz
Soha nekem nyugtot

Kicseréltem zárakat
Lakatot is tettem
Bezártam szűk házamat
Benne nyugszik lelkem

Kuporog a sarokban
Könnyeket fakasztón
Összenyomja a szoba
Ha kopogsz az ajtón

Újra kopogsz, miért teszed?
Nem hívtalak vissza
Jössz akkor, ha nem lehet
S a szoba újra tiszta

Kitakarítasz mindent
Lelkem is felsöpröd
Székkel, ággyal, képekkel
Teleraksz egy vödröt

Kitörsz minden ablakot
Folyékonyan tűnsz el
Magaddal viszed fagyod
Szobám teli űrrel

Rég láttalak, tetteket
Játszó komor béke
Most, mi egyszer megmentett
Húz vissza a mélybe

Út

Ma este eltévedtem elfeledett érzések erdejében. Három álmot láttam. Álmodtam egy tisztásról, egy rétről és arról a rengetegről, amiben elvesztem. A tisztásról indultam el, játszottam a fűszálakkal, letépkedtem őket, nem törődtem azzal, ők mit éreznek. Könnyű, akadálymentes ösvényt találtam, melynek végén ott volt a rét. A fűszálak virágokká nőttek, soha nem várt érzelmeket váltottak ki belőlem. A rózsa volt a legszebb. Naivan szaladtam felé, megmarkoltam, azt gondoltam ő is rögtön enyém lesz, de ellenállt. Visszatartottam könnyeimet, megtörhetetlennek látszottam miközben kezemből patakokban folyt a vér. Meggyűlöltem a rózsát, eltapostam, rohanni kezdtem, újabb kiutat kerestem, de nem találtam. Égbe nyúló fák vettek körül, eltakarták a napfényt, az Eget. Erősnek gondoltam magamat, nem érdekeltek a veszélyek, letagadtam saját félelmeimet. Átgázoltam egy patakon, akaratlanul is elrejtve lábnyomaim, egy rózsával se találkozzak többet. Óriások között futottam egy tisztás, a fűszálak után de soha többé nem leltem rájuk. Eltévedtem ismeretlen lelkek között, apró voltam, ők irányították lépteimet. Megkerültem őket, lekapartam kérgeiket, letépkedtem leveleiket, megmásztam ágaikat. Nem mozdultak. Dühömben ordítottam, ordítottam amíg csak lehetett. Elfogyott minden erőm, az elmúlás talaján hevertem és könnyekkel takaróztam. Az ő ágaikról lehullott falevelekkel. Hosszú időn keresztül gyötrődtem a földön, nem tudtam felkelni míg végül megtalált az Ég. Lenézett rám, felnéztem rá, elvesztünk egymás tekintetében. Soha nem akartam gyökeret növeszteni, a fák közé tartozni, szabad voltam de nem fedeztem fel szárnyaimat, eddig a pillanatig. Nem kellett már fűszálak, virágok, rózsák, fák segítsége, nem akartam többé örömömmé formálni gyötrelmeiket. Csillagokkal akartam táncolni, felhőkkel barátkozni, az Ég karjában békére lelni. Mosolyogtam úgy, mint még soha, először és utoljára. Tudtam, hogy hosszú volt utam, tudtam, hogy még hosszabb lehetne ha maradnék, de nem maradok. Nem maradok, nem láttok többet, fel fogok szállni a széllel szárnyaimon amiket az Égtől kaptam. Befejezetlen utazásomra boldogan gondolok vissza, gondoljatok ti is boldogan rám, mert ajándékom az Ég, én pedig magamat adtam neki ajándékba.

82 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Üdv közüttünk

Szia!
Türelmedet szeretném kérni a jelentkezésed lezárásáig és az oldalhoz való csatlakozásodig, jelenleg egy technikai probléma miatt ezt nem tudjuk megtenni, de reméljük, hamarosan orvosolható lesz. Addig is gratulálok a sikeres jelentkezéshez!
Üdvözlettel: Brigi

Szia, gyere :)

érdemes volt visszatérnem, az első versed fogott meg legjobban. ilyen fiatalon ilyen mély gondolatokat hordozni... ha tehetném, szavaznék.

Szia!
Fiatal korod reven nem fogok bele kezdeni, ilyen nagymamas szovegbe :)...viszont kivanok neked sok sikert! Adok egy igent, de ezt leginkabb, mert szeretnem ha vilagot latnal. Peldaul itt is vannak akiktol erdemes egy-ket fogast eltanulni.
Udv

Keresd meg magadban amitől különleges vagy és ird le ugý ahogy senki se tudja rajtad kivűl. Ha sokanrajonganak zajonganak már érted akkor elérted a tábortűzizenész rangot.A piramis csucsára felérve már csak magad leszel.
Verseid megfelelnek a korodnak.Keresed az érzést és hozzá a hangot. Van időd,majd meglesz.Tömörits szublimálj desztilálj de álltalában az első leirás jön szívből. Ja..és vers írást nem lehet tanulni. A valódi költők születnek...persze fejlődni lehet. Olvasgass a görön vannak itt dolgok. Üdv Artur