Egy költői lélek, aki nálatok szeretné megtörni a csendet...

ipoda93 képe
Magadról: 

Popovics Dániel Gábor a nevem, 23 éves vagyok,
amolyan szabadúszó, az élet legtöbb területén.

Annak idején Tumblr-ön csináltam egy
blogot
és azóta is azon találhatóak meg a verseim.
Az ottani Tumblr oldalatokon követettek be,
majd jött pár pozitív visszajelzés Tőletek a műveimre.
Megtetszettek a Tumblr-ön található posztjaitok többsége,
sok kedvemre valót találtam,
aztán, a weboldalatokat is felfedeztem.

Sohasem éreztem szükségét, késztetését annak,
hogy csatlakozzak író egyletekhez, irodalmi klubokhoz,
de a ti kis csoportosulásotok mégis megtetszett.
Ahogy elnéztem nincsenek nagybetűs kritériumok, kategorizálások,
valószínűleg pont emiatt családias itt a "légkör",

Régóta gondolkodom azon, hogy meg kéne törnöm a csendet,
és szakítani a befelé fordulós szokásommal, ami az írást illeti,
úgy gondolom, hogy kezdésként, nálatok erre egy jó lehetőségem adódna.

Te és a művészet: 

Körülbelül 14-15 éves korom óta írogatok,
akkoriban még nem publikáltam írásaimat,
inkább a 16-17 éves tinédzser korszakomra volt ez jellemzőbb.
Mai szemmel annyira nem értékelhetőek ezek a próbálkozásaim,
de hát valahol el kell kezdenie az embernek ( legalábbis így tartják).
Azóta, ha jól saccolom, több mint 300 versem születhetett.

Mi a célom a művészetemmel?
Fogós kérdés, mert nem tekintek magamra művészként,
még ha van hozzá affinitásom, akkor sem.
Nem szeretném kivesézni mi az oka mindennek, röviden:
nem favorizálom ha bélyegeket, megnevezéseket akasztgatnak rám,
és úgy vallom, hogy a költői szellemiség egyik legfőbb erénye az,
ha nem érzékelteti olvasójával, hogy ő magam mennyire más réteget, szellemiséget képvisel (mondhatjuk ezt másképp: szerénységnek is).

Visszatérve a kérdés legfőbb felére: embereket szeretnék motiválni a verseimmel, valamiféle üzenetet, tanulságot, vagy épp a hétköznapok megbecsülendő pillanatait közvetíteni.
Félreértés ne essék, még véletlenül sem Istent szeretném megszólítani (próbálom mellőzni a vallásos vonatkoztatásokat, beállítottságot),
nem tartom magam ennyire nagyra,
csupán így látom értelmét az írásnak, ha az egomtól elvonatkoztatok.
Hagy magyarázzam meg mire gondolok,
számomra az egyik legkedvesebb költőm, Szabó Lőrinc idézetével:

"Szavakká változtatni a világot csak akkor van értelme, ha építi az életünket, erősíti, ,szépíti’, meg mit tudom én mit csinál vele; másképp gyerekeskedés az egész.” Majd ugyanitt:
„El a lelki daganatokkal, ha legalább annyi haszna nincs, hogy művészetet termeljen!"

Nem leszek viszont álszent. Szenvedélyességből, intuitíve szeretek írni első sorban (aztán az írás végezetével, úgymond próbálom magam lektorálni,
az objektív közérthetőség céljából) , tehát, van egyfajta transzcendens tudatállapot is ilyenkor, amitől semmiképp nem válnék meg.
Ez nem önzés részemről, legfeljebb túlzott szentimentalitás.
Ennyire hozzám tartoznak a történések ily-mód megélései,
és egyszerűen nem tudnám elképzelni enélkül az életemet.

Mennyire leszel aktív a Görbe körön?: 

Amiképp a szabadidőm engedi próbálnék minél aktívabb lenni az oldalon.
Legrosszabb esetben a régi verseim közül válogathatok,
azokat szintúgy közzé lehetne tenni.
Illetve, különböző társasági programok is érdekelhetnek,
bár nem tudom mennyire gyakran szerveztek ehhez hasonlókat.

Írásos műveid: 

Nincs sajnos elfekvőben publikálatlan művem,
viszont, egyikről sem elmondható,
hogy kiadott lenne akármilyen könyvkiadó,
más blog (a sajátomon kívül, persze), avagy (szociális) felület által.
Remélem ez nem probléma, és ettől függetlenül van esélyem,
hogy ugyanúgy teljes jogú taggá válhassak.

A múlt Duna-parti búvára

Sodornak a fránya csöpp évek,
mint a Duna-parti hullámok.
Árral terelnek, úgy ugrálok,
bukfencezek, alámerülök,

jaj magukévá tesznek
a nyálkás emlék-lények
a múlt iszapgödrében.
Lépten-nyomon valami
széttört tüskébe lépek.
Felnézve, néhány uszály,
rajta régi arcokkal
s én még inkább süllyedek,
nem törődve harcommal.

Igen, szemben az árral, szívem: dagályt hozó felhő,
és hogy kit-miképp borít be e zuhé, az majd eldől.
Addig is, a bővizű lét alatt, rám csak a bú vár.
Feltárom lelkem fél-élő-világát, akár búvár
kinek ez hivatása, legfőbb dolga, szenvedélye,
őskövületeket kutatok, amik tán egy évem

lerakódott, vízibolhás, szagos, zátonyra futott kis álma.
Csodát vártam? Ezen a szeles, morcos tavaszi délutánon.
Sugár kacsint ki a borult felhők között. Ülök itt fény-láncon.
Fehér sirály, és fekete varjú kering. Lám, jóslatot látok..?

Cinikus, és mitikus: ilyen ez a Március

Itt a tavasz, a szikrázóan ravasz,
s emitt, szó szerint: fűt-fát ígér megint.
Ez megy minden egyes évben, eme rend,

kinyílnak ekképp a virágok virítva,
s a szél is fuvallatát kisebbre méri.
Repkednek a bibék az égen elvetve,

madarak mellette, ékes nagy hada
a tájjal úszik, később: tovább házal,
s pihennek a villanypóznán figyelve.

A felhőkkel szállnak, majd be az erdőbe,
ahol hóvirág ébredezik, s mond imát,
oly halkan, ahogy fény dől ki az avarban.

Káprázik szemem… Óra átállítva
jár már, hatása, mint valami járvány:
kihatott rám, tehetetlen ihatok

pár üde kortyot. Nincs mese, a vágy üget,
s vele menni kell, a tavaszért lenni el,
megadni magadat, a szívednek hagyni

valami naiv, cinikus maradi,
mégis reménnyel kecsegtető fétist
e világnak, virágról sztyepp-virágra

dongó-döngicsélte, szállingózó kortól,
kifeküdni a vadrétre, elterülni,
nézni kifulladásig, a magas égig,

amíg romantika, víg erotika
kéz a kézben, szépen, oly észrevétlen
felfalnak, és terméseik elhalnak

a nyárra, kiszáradva, úgy lesz, hiába
az észérvvel, mi bekötött szemmel, kézzel,
éveket is akár, a naptól égetett

fűtengerben, tömérdek türelemmel
magzatpózban, szeplőtlen régi csókban
várjuk a csodát, mint kisgyermek: bármit.

Igen, talán a tavaszi szél, akiben
él, keresztül száll tisztító leheletként,
szerte-széjjel: eggyé válva szende éjjel…

Az Észrevétlen Kártyahős,
akit kiosztott a Magány-Útvesztője

Várni a csodát?
Vakon remélni?
Hogy bírjuk tovább?
Véglet: elérni?

Küzdeni csak azért is?
Netalán, tűrni csendben?
Mindkettő csatatér itt,
vagy, épp ellenkezőleg:
és fenntartják a rendet?

Minek szánták e bárgyú hitet?
Hitelnek, esetleg adunak?
Azok a nyerő lapok, kinek
a kezei közt is lapulnak?

Voltaképp, életünkkel játszunk,
avagy értéktelen érmékkel?
Uzsorásként, szeretni vágyunk!
Csalunk, de mindeközben, téged
ver át saját időérzéked!

Türelemjáték… Akció!
Te Észrevétlen, ráérsz most!
Körbeült asztal: frakció.
Amíg szem ellát: hazárdjátékos.

Tétlen-tétet emelsz.
Bedobod kincsedet.
Sírsz, nevetsz, elszelelsz.
Nem tudni mit tehetsz.

Reménnyel teli..? Csodálatos..?
Régóta nem értem… Hunyorgok, akár a napra,
mint, aki mindenben járatos,
és a lapokat, kiterített sorsomat nézem.

Egy író iróniája

Karizmatitka
számon tartandó, mégsem
matematika.

91 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

jer közénk!

Csáó!

Köszönöm a támogatást/szavazatot!

Nem rég kaptam egy privát üzenetet egy tagtársunktól, melyben azt írta,
hogy 80% épp elegendő a bejutáshoz,
neked köszönhetően ezen túl is haladtunk.

Hivatalosan már közétek tartozom,
csupán a rendszerrel van valami probléma,
és emiatt nem lehet ezt véglegesíteni.

Bizakodom benne, hogy végül
nem lesz semmi probléma.

Üdv: Dani

Ui.: Utólag jöttem rá honnan is vagy ismerős:
pont tegnap este láttam Tumblr-ön a posztjaidat
(érdekes egybeesés ez, mindenesetre).

helytelen nyilatkozat

Szia!

Nos, en ugy gondolom nem rosszak ezek a versek. En sokkal inkabb szeretem a modern irodalmat es a kevesbbe ritmusra irt szavakat, rimeket, de ez meg mar izles dolga amin nem erdemes vitatkozni. Gyere kozenk, olvass sokat ( ne csak minket, persze) alkoss. En igent adok.

Szia!

Örülök, hogy végre valaki el tudott vonatkoztatni az ízlésétől.
Igyekszem egyre befogadóbb lenni olvasást illetően, pl. most egy kvantumfizikai könyv van terítéken.
Köszönöm szépen a szavazatot!

Üdv: Dani

Szia!

Ha akarsz fejlődni, gyere közénk, ha csak írogatsz magadnak, nos - akkor nem sokat számít, hogy itt mit mondtak az alkotásaidra!
Adok egy igent, a többit majd meglátjuk.

Üdvözöl: Pekk@

Szia kedves névrokon! :)

A fejlődés számomra nem elhanyagolandó,
mivel, ha csak magamnak írogatnék, nem is jelentkeztem volna itt.
Nem szeretnék magamutogató lenni.
Neked is köszönöm a belém fektetett jóhiszeműséged!

Üdv: Dani

Egy író iróniája

Karizmatitka
számon tartandó, mégsem
matematika.

*

Ez jó.

Szia Robi!

Köszönöm, az elismerést,
ahogy az előző, velősebb kritikát is
Végigrágtam magam rajta,
és megfogadom a tanácsokat.
Hiába volt kegyetlenül őszinte az elemzésed,
Te legalább mondtál valamit, a hallgatás helyett ez mindenképp jobb, már csak ezért nincs harag.

Tisztában vagyok vele, hogy ez a búváros vers eléggé elszaladt mellettem, meglehet nem a legjobb választás volt bemutatkozásképp.
Igyekszem majd legközelebb közérthetőbbel jelentkezni (már ha lesz rá itt esélyem).

Üdv: Dani

Köszi a választ. Ha úgy gondolod, hogy van ennél jobb bemutatkozó, azt hsz-ban felteheted, feltéve, ha engedik a pályázati feltételek. Vagy az a prózára vonatkozik? Ne add fel, szimpatikus a hozzáállásod. Jó tapasztalat rólad, mint (közösségi) emberről. Ilyen attitűddel kéne ide több ember (elárulom, hogy magam szinte nem is vagyok jelen az oldal ún. életében, ha van neki még ilyen.

Szia Dani

Tetszett az analitikus bemutatód. Ha a körön majd más szövegekkel is ezt műveled akkor én bizony Isten beszavazlak. No de nem épp erről van szó. Verseidben a klasszikus magyar irodalom bizsereg. Ejnye bejnye Brigi, lenyúltad, amit mondani akartam. Tehát, igen én is sok posztmodern szöveget nyomatnák a kezedbe, nyomtatnák a kezedre (Szandra Violát megkímélve:) Nos van fantázia benned, szerintem még nem fedezted fel igazán nyelvhasználatod, stílusod. Mint pl. „A múlt Duna-parti búvára” a cím kissé hosszú meg klisé, na de ezt majd megdumáljuk később. Van idő hisz fiatal vagy még, és a gör is erről szólna.

Ha jól látom az archaikus – kortárs nyelvezet dilemmája a többi versben is megtalálható. Vannak ezek a régies szavak, hogy „bú, szenvedély, eme” stb. s akkor tüstént felvonul a jelenkor „zuhé, átver, nyerő”. Erre ügyelj majd, szóval vagy archaikus vagy mai szövegszőnyeget ajánlok szőni. Egy irodalmi szöveg akkor lehet csak autentikus ha a maga korszakát adja át az olvasónak, még ha az imént elhangzott parafrázis inkább a prózára érvényes (de nem csak).
Egyenlőre nem szavazok. Kíváncsi vagyok a kedves olvasó, vagy maga az íródeák mi féléket mond még.

Üdvözlégy tesó (na ugye hogy furán hangzik?)

Barátsággal,
Milán

Szia!
Egyszer elolvastalak, és szerintem nem rossz alapvetően, igényesen írsz. Ennek ellenére nem tudom igazán komolyan venni a verseidet. Azt tanácsolom, hogy olvass modern, posztmodern irodalmat, olvasd a kortársakat (ld. folyóiratok), és ha valaminek a hatása alá kerülsz, akár csak picit is, írj verset, és hozd ide. Ezt nem úgy értem, hogy szakíts a hagyományokkal, mert a kortárs irodalom (általam tisztelt alakjai)ra is jellemző egyfajta hagyománytisztelet. Azt mondom, hogy úgy meríts a klasszikusoktól, hogy közben 21. századi hangon szólalsz meg.
Ez egy vélemény, az enyém, rajtad áll, hogy megfogadod-e. Most nem szavazok.
Üdv: Brigi

Szia!

Építőjellegű kritikákat szívesen veszek,
a tiéd az is volt. Köszönöm!
Szoktam kortárs irodalmat olvasni, de egyszerűen nem tudok benne úgy elmélyedni mint a klasszikusokban
(lehet velem van a baj).
Megpróbálkozom ettől függetlenül több olvasmányt kézbe venni, kortárs íróktól.
A verseim, bemutatkozás alapján szívesen veszek ajánlásokat, amikről azt gondolod,
hogy illenének hozzám.

Üdv: Dani

Szia Dani,

Betudnál másolni egy novellát egy hozzászólásba?

Köszi,
Milán

Szia Milán,

Persze, de csak linkelni tudom, mert az aktuálisabbakat nem rég küldtem el egy pályázatra, így nem posztolhatom más felületeken (a saját blogomon, Facebook oldalamon kívül),
ez volt a pályázat kikötése.

Itt van például ez

Neked is szintúgy köszönöm az ajánlásokat, építőjellegű véleményezésedet!

Igyekszem majd állandósítani a "szövegszőnyegem", az a baj, hogy nálam ez meglehetősen a kedélyállapotomból,
és a közéletben átélt aktualitásoktól függő.

Üdv: Dani

Köszi, megnézem s igyekszem majd hamarosan véleményezni :)

Nos prózát mondjuk nem találtam, de látom hogy elég komolyan veszed az irodalmat.
Jómagam is sokat tanultam a görbe körön, persze feldolgoztam a kritikát és épiteni tudtam belőle...
Gyere közénk, IGEN

Igen, a versírás jellemzőbb inkább rám.
Novellákban próbálom ki magam az utóbbi időkben, kisebb-nagyobb sikerrel.

Igyekszem komolyan venni az írást,
attól függetlenül, hogy néha elszalad
alattam a ló, azaz: maga a költemény.

Köszi szépen a szavazatot,
és a megelőlegezett bizalmat! :)

Már két verset elolvastam.
Nem voltam elragadtatva tőlük. Majd talán elmondom, miért.
Erre a szándék megvan bennem.
Mások miért nem szólnak hozzá?

Kedves DnB!

Nem célom elragadtatni senkit,
nem vagyok az új generációnk költői úttörője,
küldöttje.
Szándékom az írással ennél jóval egyszerűbb
(de ezt írtam is a bemutatkozásban).

Ha a verseimről fenntartott véleménye kognitív,
és nem személyes megélésen alapszik
(teszem azt: mennyire volt észbontó egyik versem magának, avagy sem), akkor várom
(lehetőleg) építőjellegű kritikáját.

Üdv: Dani

Szia, kedves Dani!

Kérhetem, hogy tegezz, és én is így teszek, ne nézd a fotót, a kort, itt így szoktuk, köszi.

Nem levegőbe beszéltem, hogy csak úgy nem tetszik, oka van nyilván. Beleteszek egy kis időt.

1. "A múlt Duna-parti búvára"
Utóbb rájöttem, ez te vagy!

"Sodornak a fránya csöpp évek": nem tetszik a fránya csöpp, magyarázatot nem (mindig) adok (majd), bocs! Az zavar, hogy az évekre mondod.
Utólag visszatekintve, ha úgy veszem, lehetnek az évek csöppnyiek, meg frányák is, de olyan művi ez az egész, mesterkélt, nem egyszerű, nem keresetlen (szavak).

"Árral terelnek (a hullámok), úgy ugrálok,
bukfencezek, alámerülök,": ez sem tetszik. Túl van bonyolítva. Vicces lehet, hogy a bukfencezek szóban van c és z hang is, és én már archaikusan bukfenCZezeknek láttam. :) Mint ahogy a másik versed (szerintem szintén túlbonyolított) címét Cinikus, és mitikus: ilyen ez a MárCZius-nak olvastam elsőre (vagy másodikra?), biztos az én hibám, vagy valami tudatalatti láttatta velem így a versek hajnali olvasását követően most.

"a nyálkás emlék-lények
a múlt iszapgödrében.": túlírt, túlírt! Kevesebb több lenne. Bocs, nem fejtem ki bővebben, mert óráim mennének el vele.

"széttört tüskébe lépek.": ez a szerencséd!:) Így nem szúr. Szóval ez, már bocs, de hülyeség. Passz. És még csak bántani sem akarlak, szimplán ez a véleményem. Szóval, hogy értsd, veled semmi bajom, hisz mi lehetne, nem ismerlek. Bajom a verssel van, ami igazából NEMVERS, így egyben és nagy betűkkel.

"Felnézve, néhány uszály,
rajta régi arcokkal
s én még inkább süllyedek,
nem törődve harcommal.": kb. se füle, se farka. Van jelentése, ki lehet hámozni, mire utalsz, de mi lenne, ha megmondanád, és nem ilyen kényszeres képekbe csomagolnád? Bonyolult, mikor lehetne egyszerűbb is, most példát erre egyenlőre nem hoznék, de lehet, hogy tűrhető paródia verset, kaján parafrázist tudna értő kéz írni róla, illetve belőle.

"Igen, szemben az árral, szívem: dagályt hozó felhő,
és hogy kit-miképp borít be e zuhé, az majd eldől.": mi lenne ennek az értelme? Erre a két sorra nem tudok többet szánni.

"Addig is, a bővizű lét alatt, rám csak a bú vár.
Feltárom lelkem fél-élő-világát, akár búvár":
A tökéletes rímpár, végre. De nekem inkább kínos. Én érzem magam tőle kínosan, és én kérek elnézést. No, nem tőled, hanem a világtól.

Most meg fogsz lepődni!
Í"Feltárom lelkem fél-élő-világát, akár búvár
kinek ez hivatása, legfőbb dolga, szenvedélye,
őskövületeket kutatok, amik tán egy évem

lerakódott, vízibolhás, szagos, zátonyra futott kis álma.": Mert ez jó! Végre egy kohernes és adekvát gondolatsor, bravó. Nem viccelek, ez tényleg tetszik. "lerakódott, vízibolhás, szagos, zátonyra futott" - ez itt talán kicsit túl sok a jelzőből, de egy fene! Nem tudok maradéktalanul örülni sem, vén szőrszálhasogató, mondhatod.

"Csodát vártam? Ezen a szeles, morcos tavaszi délutánon.": Talán indokolt lenne a pont helyett is a kérdőjel, nem? Vélemény? Bárkinek? Erről?

"Sugár kacsint ki a borult felhők között. Ülök itt fény-láncon.
Fehér sirály, és fekete varjú kering. Lám, jóslatot látok..?": A ki és talán az a is elhagyható lenne. Így: Sugár kacsint borult felhők között. Vagy: Sugár kacsint ki borult felhők közül. Variálható, szóval lenne jobb az eredetinél, van választék. Módosítást javasolnék, de szíved, lelked rajta.
Nem kötelező. Amúgy nem is rossz mondat.

"fény-láncon": nem kell a kötőjel, egybe írjuk.

"Fehér sirály, és fekete varjú kering. Lám, jóslatot látok..?": Sirály, és varjú kering felettem/ fölöttem. Jóslatot látok..? A lám, a fehér és a fekete számomra felesleges (utóbbiak BELEmagyarázóak), mindenki tudja, hogy mennyire eltérő színűek, bár van, mikor mindkét fajnál domináns a szürke szín, mémi fehérrel, vagy feketével kombinálva. Mindenesetre ügyesebben is használhattad volna a szimbólumrendszert erre a jó-rossz szembeállításra.
"Lám, jóslatot látok..?": Mifélét? Mert a két madár megjelenése a jót és a rosszat szimbolizálja (metafora). Ha csak az egyik jelent volna meg, akkor lehet jóslatnak értelmezni. De így? Nincs megoldás, feloldás, hiszen továbbra is a kétely dominál. Illetve az egész mű egy múltba néző "élve boncolás", egy libikóka, hogy most jól csináltam vagy nem? Mi volt a cél? Ez? Mert hidd el, az ilyen cipőbámulós (shoegaze) merengés nem sok érdeklődésre tart számot. Mit ad ez bárkinek magadon kívül? Ezzel kár előbújni, ennek a fiókban a helye, már - újfent - bocs! Mondom, nem veled, a személyeddel van bajom, még ha esetleg fáj is a kritika.

Amúgy ez milyen versszerkezet akar lenni, már csak a versszakok sorainak számát tekintve. Raritásnak (ritkaságnak, különlegességnek) tűnik.

Azt hiszem, a többiről nem is írok, mert nincs rá időm.
Nemmel szavazok.
Ha nem kerülsz be, s elmegy a kedved, mégy máshová, más portálra, ha továbbra is van rá igényed, hogy mások is olvassanak.
De ha nem kedvetlenedsz el, később valami más portfólióval (ha lesz ilyen) még meggyőzhetsz itt tagokat, feltéve, ha lesz egyáltalán aktivitás, mert ez itt és most siralmas, amit eddig aktivitásban mutattunk. Egyébként nem hiszem, hogy más jellegű, tehát kevésbé mesterkélt "verseket" elő tudnál húzni.

Ha bekerülnél, annak talán egy hozadéka lehetne, nevezetesen az, hogy más, jobb írásaid születhetnének az itteni kritikák és inspirációk által. Ha újra jelentkezel, és az itteni tapasztalatok, bírálatok és tanácsok alapján ezeknél jobb írásokkal jelentkezel, akkor még én is támogatni foglak.

Üdvözlettel
DnB

Ui.:
Szólíthatsz Robinak, DnB Robinak vagy DnB-nek is. Ja, és tök jó, hogy reagáltál. Sajnos sokáig nem volt mire, ami elég méltatlan helyzet volt. Mármint a negligálásod a részünkről. Mentségem, hogy én nagyon ritkán jövök fel az oldalra. Az utolsó két verset is el fogom olvasni. Ha megváltozik a véleményem (a nem szavazat) azok alapján, akkor szólok. Bár nem hiszem, hogy így lenne majd. De történtek mér csodák.

Kedves ipoda93!

Nagyon szép bemutatkozás.
A műveidet nem is olvastam még, de máris írom ezt a kommentárt.
Két félreértést oszlatnék. Az első általános a jelentkezőknél. Talán a kérdés visz félre: mennyire leszel aktív? Ezt az "őskorból" örököltük a gothart.hu 1.0 és 2.0 portáloktól.
Az aktivitás inkább a közösségi létezésre vonatkozna. Volt itt és a gothartokon ilyen. Ma már nincs. Sajnos.

A másik: írásos műveid. Ez a "pályázati" anyagodra vonatkozik. Tehát a versekre, novellákra, regényrészletre. S nem arra, hogy volt-e már valahol online vagy print megjelenésed akár honorért, akár ingyen.

Még jövök.

Üdvözlet (a Mulató Aztékoktól is)
DnB

https://youtu.be/Y9qMcDtZ_UA