Mese a bagolyról és a varjúról (Deborah Lynx: Füles a bagoly c. képéhez)

kismezei képe

Valamikor, régen, mikor a madarak még nem voltak színesek, inkább mindegyik olyan semmilyen-szürke volt, a varjú és bagoly találkoztak. A varjú már unta a színtelenséget, és azt javasolta a bagolynak, hogy fessék be egymást. A bagoly ezt jó ötletnek találta, és bele is egyezett. A varjú felajánlotta, hogy először ő festi be a baglyot, hogy előbb az legyen színes.
Le is ültek egy vastag faágra, és a varjú hozzáfogott a festéshez. Nagyon aprólékosan dolgozott, minden ügyességét latba vetette. Igazán szép mintát talált ki és mindent megtett, hogy a bagoly minél szebb és tarkább legyen. Arra gondolt, ha a bagoly meg lesz elégedve a mintával, akkor majd őt is szép színesre festi.

A baj csak az volt, hogy a munka nagyon sokáig tartott, és a bagoly unta már magát. Többször türelmetlenül meg is kérdezte, mikor lesz végre kész a tolla. A varjú nyugtatgatta, hogy csak várjon, nem fogja megbánni. A bagoly közben már meg is éhezett, lassan tényleg végére ért a türelmének, és egyre dühösebb lett, amiért a varjú ennyit totojázik.
Végre elkészült a mű. A bagoly megnézhette szép tarka tollát, a sok apró, gondosan elhelyezett pöttyöt, foltot, hullámvonalat. De ekkor már olyan mérges volt, hogy ez érdekelte a legkevésbé, legszívesebben ment volna dolgára, azt is megbánta, hogy beleegyezett ebbe az unalmas tollfestésbe. Viszont teljesítenie kellett, amit magára vállalt: neki is be kellett festeni a varjút, aki már alig várta, hogy szép, színes tollruhát kapjon. A bagoly a hosszú, unalmas várakozás miatti dühében néhány gyors ecsetvonással koromfeketére festette a varjú tollát, és bosszúsan elrepült. Szegény varjú csalódottan nézegette magát, de már hiába bánta, hogy annyira sokat dolgozott a bagoly mintáján, a saját csúnya, fekete ruháján nem változtathatott.
Azóta tarka a bagoly és csúfoskodik egyszerű fekete tollával a varjú

(Ezt a mesét apukám mesélte kiskoromban, annak nyomán írtam.)

3524 egyedi megtekintés
4 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Lehet, hogy már megint túlbonyolítom a dolgokat..
Azt hiszem, La Fontaine tanmeséivel felveszi a versenyt!
Valami olyasmit jelenthet, hogy az egyik kap, a másik elfogadja, de kétségbeejtően viszonozza.
Inkább semmit ne adott volna.
Tetszett a ,,mese" kedves kismezei! :) Ági

Nagyon szép, ahogy elmesélted.Az én apám is nagyon sok mesét olvasott nekünk gyerekkorunkban...Szerettük hallgatni, és nagyon vártuk az estéket, mikor kezd bele újabb történetekbe...Később, már én olvastam neki, késő éjszakákba nyúlva, észre sem vettük, hogy repült az idő...Köszönöm, hogy olvashattam, és szép emlékeket idéztél meg bennem.Üdvözöllek:B

Szerencsém volt gyerekoromban nagyon sok mesét kaptam.Mikor a fiam megszületett apám egy nagy mesekönyvet hozott.Hát nem azt szoktak egy frissen született gyereknek.Inkább csörgőt vagy babát.Apám soha nem tudott mesélni a fiamnak.Infarktust kapott mikor a gyerek még két éves se volt.A nagy mesekönyv egy darabig nem került elő.Mikor először elővettem akkor láttam ,hogy az apám irt bele.:" Az a gyerek aki nem hall mesét azt meglopták.Olvass mesét minden nap a fiadnak"
Értéssel és szeretettel olvastam a mesédet.Köszönöm

Az én apukám rengeteget mesélt, ha mentünk nagymamámékhoz villamossal (a Nagyvárad tértől Pestimréig majdnem másfél óra volt az út az 51-sel!), egész úton mesélt, de nem csak meséket, hanem magyar mondákat is. Szerintem a történelem iránti szeretetem akkor kezdődött. Én már kicsit lustább voltam, könyvből olvastam általában a gyerekeimnek, de azért volt néhány "fejből-mese" is, azt különösen szerették. Emlékszem, szép sorban lefeküdtek a franciaágyba - azon mindig vita volt, hogy ki feküdjön hozzám legközelebb, de a rotációs módszert választottuk -, úgy hallgatták. A kisebbik fiam még csak két éves volt, amikor elkezdtem nekik fölolvasni a Gyűrűk Urát. Emlékezetem szerint kicsit több, mint két év alatt értünk a három kötet végére:))

Hogy ezt mesélték neked, nem nehezteltél a baglyokra?

A mese második részében meg odament a varnyú a hóbagolyhoz, és letörölte a csúfondáros mosolyt a fejirül, szinekkel együtt, aztán elment a szabóhoz, és varratott magának egy dolmányt :)

Szia!

Talán a mondanivaló a szomorú hálátlanság.
Szép történet.

Üdvözlettel: Profanus

Kedves kismezei !

Nekem is tetszik a mese. Honoráltam is. Gratulálok is. Az egyik legjobb alkotó vagy szerintem itt. Épp ezért fájlalom, hogy több mint fél éve nem hoztál újabb művet nekünk.

Üdvözlettel
DnB

Áhá, ez nagyon jópofa!! :-) Köszönöm, hogy felraktad! :-))

Örömmel tettem. Ez a mese már nagyon régóta nem jutott eszembe, örülök, hogy volt, ami előhívta. Ez is egy darab az édesapámból.

Ami azt illeti, tényleg sajnáltam a varjút:) Azért a dolmányos varjú sem egy színkavalkád...DDD