A gölöntei bíró és a furfangos székely (mese)

prince képe

A gölöntei bíró egész napja abból állt, hogy azon törje a fejét, miként lehetne minél több adót kivetni az emberekre. Ezt a dolgát jól végezte, mert a megyében már mindenki olyan szegény volt, mint a templom egere. Amikor a kisdobost meglátták a főtéren, előre féltek, hogy újabb adót vetett ki rájuk az egyre csak gazdagodó bíró. Nem hiába féltek, mert mindig ez lett a vége. Fásultan legyintettek, de az adót, azt be kellett fizetni, mert a bíró kegyetlenül megbüntette azt, aki nem tett eleget a követeléseinek. A vásárba sem volt már mit venni, mert az embereknek nem volt mit eladniuk. Az egyszeri székely, azért elment a vásárba szétnézni. Egyebe sem maradt, mint a józan paraszti esze, a sok éves tapasztalata, a bölcsessége. Gondolta hát, abból csinál pénzt, amije van. Üres taligáját telerakta üres zsákkal, de előtte mindegyik zsák száját bekötötte madzaggal. Tolja a talicskát a vásár kapujához. A bejáratnál megállítja a poroszló.

- Mit hoztál eladni, székely? - kérdezte az a poroszló, amelyiknek az volt a dolga, hogy a belépti díjat beszedje.

- Semmit. - mondja a székely

- És mi van a zsákokban?

- Semmi. - válaszol ismét.

- Nem a zsákokat akarod eladni? - néz a jövevényre gyanakvóan a poroszló.

- Ugyan! Ez minden vagyonom, de meg lehet kifelé jövet, már nem lesznek ilyen üresek. - mondta sejtelmesen.

A poroszló megnézte a passzust, kell-e a semmiért belépőt fizetni, de nem talált erre tarifát. Beengedte a székelyt a piacra. Amaz megállt a piac közepén és árulni kezdte a zsák tartalmát.

- Tessék csak, tessék! Eladó, ami a zsákban van!

Meghallotta a kajabálást a poroszló és odaszaladt a székelyhez.

- Azt mondtad székely, nem árulsz semmit.

- Így is van. Nincs a zsákban semmi.

- De hát akkor miért kajabálsz?

- Azért, mert ezt árulom, ez a portékám. Nincs semmim, hát most eladom.

A poroszló nem tudta mi tévő legyen, ezért a bíróért küldetett.

A bíró hamarosan megjelent, mogorva képpel végighallgatta a történetet, majd ítéletet hirdetett.

- Mától, kihirdetem, a semmiért is, ha azt valaki eladja, adót kell fizetni. Az adó a semmiért kapott pénz, vagy termék fele.

- No, bíró uram, jogtudásból maga a legkiválóbb. - hízelkedett a székely. Látszott a bírón, hogy jólesik az elismerő szó. A gölöntei bíró nem csak kapzsi, hanem hiú ember is volt. A székely eszerint folytatta mondókáját. - Bíró uram, csak a több adóbevétel érdekében, nem mutatna példát a népnek? Vegyen maga is tőlem egy zsák semmit. Legyen az első, akinek semmije van.

- Aztán, mennyiért adod? - érdeklődött a bíró mohón gondolva arra, hogy mennyi bevétele lesz az új adóból.

- Annyiért adom, amennyit méltóságos bíró uram mond, de felhívnám a figyelmét, minél többet ad érte annál több adót kell kegyelmednek visszafizetnem. - ravaszkodott a székely.

- Legyen az ára tíz ficcs, de csak ötöt adok oda, mert a felét egyből levonom adóra.

- Hálásan köszönöm nagyságos uram. Ha ma elfogy az összes, holnap hozok friss semmit. Ezért a zsákot nem adhatom oda.

A bíró elégedetten távozott a vásárból. Elhaladtában utasította poroszlóit, hogy ők is vegyenek a semmiből. A székely jó szívvel osztogatta portékáját. Amikor eladta az összes semmit, fogta a ficcseit, elemózsiát vett, hogy megetesse a családját. Bepakolt a zsákba és haza tolta a talicskát. Másnap újból kitolta a bekötött szájú zsákokat a vásárba. A poroszló ismét megállítja.

- Ma már kell belépőt fizetned, hogy eladhasd a semmit! - mondja kárörvendőn.

- Igen ám, de én ma nem semmit árulok!

- De hát üresek a zsákjaid!

- Nem üresek, tele vannak azok hellyel. Úgyhogy ma helyet árulok.

A poroszló nézi a passzust, de megint csak hiába. Nem talál rendelkezést arra, hogy mennyi a belépti díj a hely árulásáért. Beengedi a székelyt, hadd áruljon. Amaz megint a piactér közepére telepedik, és kajabálni kezd.

- Tessék csak, tessék! Zsáknyi helyet, tessék!

A többi székely azonnal észbe kap és hosszú sorban állnak zsáknyi helyért. Tíz ficcset kér érte, de persze egyik kezével elveszi a pénzt, a másikkal meg csalafintán visszaadja. A székelyek cinkosan vigyorognak egymásra. Látja a poroszló, milyen jól megy a székelynek, és újból a bíróért szalajt egy legényt. Jön is a bíró azonnal, hozza magával az egész sleppjét.

- Mivel kereskedsz már megint, székely? - kérdezi.

- Zsáknyi helyet árulok. - mondja hetykén.

- Aztán az adót befizetted-e utána?

- Befizettem volna, de eddig nem volt rá adó kivetve.

- Mostantól akkor már van. Akármennyit is adsz el, a fele engem illet.

- Megértettem nagyságos uram, s ha ezután vesz valaki, azonnal befizetem poroszló uramnál. Bíró uram nem vesz pár zsákkal? - kérdezi a székely. A legszegényebb paraszt ember is vett már magának, csak kegyelmednek és kíséretének ne legyen?

- Aztán mennyiért adod? - pökhendiskedett Gölönte első embere.

- Mivel pont úgy néz ki, és pont akkora, mint tegnap a semmi, ezért ugyanannyiba is kerül.

- És ki vette a legtöbbet?

- Székely szomszédom háromzsáknyit is megvett. - büszkélkedett a furfangos kereskedő.

- Akkor nekem adj legalább hat zsákkal! - és intett kíséretének, hogy ők is legalább annyit vegyenek.

- Hálás köszönetem bíró uram, de a zsákot ma sem adhatom hozzá, mert kell a holnapi meglepetés portékámhoz.

- Nem érdekelnek a zsákjaid, székely, de az adót magamnál tartom.

- Ez csak természetes nagy jó uram. Felhívom a figyelmét, hogy holnap különleges árum lesz. Szívesen adnék el bíró uramnak a javából.

- Itt leszek, székely, mielőtt bezár a vásár, már csak azért is, nehogy az adófizetést megússzad. - intett csatlósainak, és azok jól bevásárolva a zsáknyi helyből, elvonultak a piacról.

A székely tele zsebbel tért haza. Híre ment az egész megyében, hogy a székely, miként teszi lóvá a bírót és talpnyalóit. Másnap annyian voltak a vásárban, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Minden úgy zajlott, ahogy az előző napokban. A poroszló megállítja a székelyt, de nem tud belépti díjat szedni, mert a rendelkezés nem írja elő, mennyit kérjen attól, aki jókedvet árul. Bizony, a székely azon a napon, jókedvet árult a piac kellős közepén. Körül is vették a népek. Hangosan kacarásztak, mindenki úgy tett, mintha vásárolna a jókedvből. Meg is jelent a bíró, kíséretestől, úgy, ahogy azt előző nap megígérte. Meglepődött a nagy tömegen. Áthámozta magát a sokaságon, egyenesen a székelyhez.

- Na, mi az a különleges portéka, amit ma árulsz? - kérdi.

- Bíró uram, ígéretemhez híven, ma egy nagyon különleges árum van. Sok-sok zsáknyi jókedvet hoztam. Azért is vannak ma ilyen sokan, mert az embereknek nagy szüksége van a jókedvre. Mostanában nem igen volt részük benne, de én hoztam nekik. Vettek is jócskán. Mostanra már mindnek jó kedve van.

- Aztán mibe kerül nálad a jókedv? - érdeklődik a bíró.

- Az csak az adótól függ. Minél magasabb az adó, annál többe kerül a jókedv. - mondja a székely, és sunyin néz a bíróra.

Észreveszi a bíró, meg is kérdezi rögtön.

- Mit sunyítasz székely?

- Nem sunyítok én, csak azt vizslatom, hogyha netán bíró uram vásárolni kívánna, adjak-é kigyelmednek.

- Már pont miért nekem ne adnál?

- Az igazság az, hogy a jókedvet, csak a jólelkű, igaz emberek tudják élvezni. Bár tudom, hogy uraságod a mi jótevőnk, de sosem lehet tudni.

- Nohát, te csak ne találgass! Az összeset add nekem oda, kerül, amibe kerül. - heveskedett a bíró.

A székely csak vakargatja a fejét.

- Most meg mi a csudaért vakargatod a fejed.

- Csak azon gondolkodom, hogy tekintetes uram a kíséretének nem hagy belőle, vagy talán ők nem jó emberek?

- Hát adj nekik is, de ne húzd az időt, mert megcsapatlak! - türelmetlenkedett az elöljáró.

- Nos, akkor méltóságos fejenként száz ficcset kérek, ha az adó mondjuk a bevételem fele, mert én ezt a portékát kétszázért adom.

- Add, hát! - üvöltött vöröslő képpel a bíró.

A székely eltett tíz zsákért járó ezer ficcset, és még odabökte.

- Bíró uram, jó vásárt csinált, mert ma már kegyelmednek adom a zsákokat is. De nyissa ám ki azokat a zsákokat, lássuk tudja-e élvezni a jókedvet, úgy, mint a többiek.

Addigra már a nép a térdét csapdosta, hangosan hahotáztak a lépre ment bírón. Volt, aki már csuklott a nevetéstől. A bíró feltépte a zsákokat, de nem igazán érezte, hogy úrrá lenne rajta a feneketlen jókedv. Eszébe jutottak a székely szavai, és nem akarta, hogy azt higgyék róla, hogy ő egy rossz ember, ezért hangos kacagásba kezdett. A kísérete döbbenten nézte a bírót, de nem szerettek volna semmiben lemaradni tőle, ezért ők is rázendítettek. Így vonultak ki a piactérről. A székely szétosztotta szűkölködő földijei között a pénz egy részét. Késő estig ünnepeltek a vásártéren, majd mindenki hazatért a családjához.

A történtek eljutottak a király füléig, aki igen kíváncsi lett a furfangos székelyre. Magához rendelte meghallgatásra. A székely őszintén elmondott a királynak mindent, de azt is elbeszélte, mennyire kiszipolyozza őket a bíró. A király először felajánlott egy főkamarási állást a székelynek, de amaz köszönettel visszautasította a lehetőséget. A király azonnali hatállyal felmentette a Gölöntei bírót tisztsége alól, és helyette kinevezte a székelyt a megye első emberének. Ezzel a keggyel szívesen élt a székely. Hazament, elfoglalta hivatalát. Megszüntette a rengeteg adót, csak annyit szedett be, amennyi a királyi kasszába feltétlen szükséges volt. A megye szépen fejlődött. Az ország legszebb részévé vált. Az elviselhető adókat az emberek szívesen és pontosan befizették. A régiek még sokáig mesélték az utódoknak, miként járt pórul a telhetetlen és hiú Gölöntei bíró, aki szégyenében elköltözött a megyéből, de talán még az országból is. Az új bírójukat tisztelték és szerették. A székely sokáig élt, de amikor már nagyon öreg lett, a fiának átadta a bíróskodást, akit mindig igazságosságra és emberségre tanított.

1228 egyedi megtekintés
7 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

A Jóisten fizesse meg a jó kedvedet!
:)

Kedves Zoli, nagyon jó mese,... és aktuális. Szívesen olvastam. :)

Üdvözlettel
DnB - Robi

Vettem én is egy zsák jókedvet barátom !
De csak jó szóval, jó szívvel és jó kívánságokkal tudok érte fizetni.
Szeretettel :Artur Björn

Drága Medve Barátom!

Nekem ez a fizetség tökéletesen megfelel. Tiszta szívből örülök neki.

Amolyan férfias, hátba veregetős, baráti ölelésem: Zoli

Ez nagyon jó Prince =)
Noha csak félig-meddig vagyok székely ezzel a mesével jókedvre derítettél.
Furfangos nép a székely és nem adja magát olcsón, még ha a semmi is a portékája.
Azt hiszem tavaly olvastam a "Mesék és mondák Mátyás királyról" nevezetes mese gyűjteményt, és tényleg olyan volt ez az írásod is, mintha onnan szedtem vón elő. Az a legérdekesebb a könyvben hogy minden történet végén, le van írva hogy honnan ered, ezt a jellegzetes tájszólás is bizonyítja.
Ejsze a király akár Mátyás is lehetne :D
Szóval, le a kalappal Zoli

Szia Milán!

Igaz ami igaz, a székely ember csűrcsavaros észjárása legendás. Én magam is sok székellyel találkoztam, beszélgettem velük, és szinte minden mondatukban ott lapult a huncutság.
A Mátyás-mesék számomra is nagy élményt jelentettek, a maguk tanulságaival, bölcsességeivel együtt. Bizonyára valahol mélyen meghatározta ezt az írásomat, mert kétségtelen, hogy abba a mesei körbe tartozik.

Jól esett amit írtál. Köszönöm, hogy időt szenteltél az írásomra.

Barátsággal üdvözöllek: Zoli

Zoltán, hát ez nagyon jó volt, az unokám is elolvasta...:) Valahogy csak most akadt meg rajta a szemem, jócskán le kellett porolni, nem most íródott, ám ez mit sem vont le az értékéből.
Gratulálok, Rézi.

Szia Rézi!

Örülök, hogy tetszett, mert én magam is szeretem ezt a kis mese-mese-mesketémet. Annak meg külön örülök, hogy az unkád is olvasta, hiszen Ő a célközönség. :)) Valóban nem mostanában íródott és irigy is vagyok azokra az időkre amikor még ilyenek pattantak ki a fejemből (klaviatúrámból.) :)

Nagyon szépen köszönöm a drága időtöket, amelyet az írásomra áldoztatok.
Őszinte barátsággal: Zoli

Ugyan Zoli, nem volt áldozat, és a lényeg, hogy a Lilla már eltudta olvasni, tavaly még ilyet nem tudott. :)
Üdv. Rézi.

Kedves Boges!

Örömmel veszem, hogy tetszett a mesém, és azt is, hogy méltónak találják egy mesemondóversenyre benevezni vele. Ezt a mesémet, miután megírtam valamilyen csoda folytán még a kanadai magyar iskolákat is. Ott is sikere volt, ezért is örülök, hogy most is kikerül a mi kis szűkebb pátriárkánkból.

Érdemes itt az oldalon a kategóriáknak megfelelően a meséknél szétnézni, mert sok jó tollú írogató kollégám (tag társam) írása van feltöltve. Elsősorban ezt tudnám javasolni. Egy kis böngészéssel biztosan találnak kedvükre valót.

Azért annyit kérnék, hogyha a közérdemű elé kerülne a mesém, akkor a nevemet, mint az írás szerzőjét, kérem a címhez tegyék hozzá!

Sok sikert kívánok a fiúnak!

Üdvözlettel

Herczeg Zoltán (prince)

Nem üldöztél, szívesen jöttem. :)

Nnna, elolvastam ám! :)
Nagyon jó, végig rajta volt a vigyor a képemen, gratulálok ehhez a nagyszerű meséhez!
Pedig szomorúan igaz az alapszituáció, de erre a vidám megoldásra is van példa az életben. :)
Már nyomom is a szívet. :)

Szegény red! Ide üldöztelek, pedig nem reklámozni akartam, csak szóba került a meseírás, és mivel a többi mesém között tényleg erre vagyok a legbüszkébb, ezért kínálgattam.

Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel. + a szívet is! :-)

Mindig szerettem a meséket, még most is. Én is vettem a "székelytől" jókedvet,amit Te adtál át nekem!:)
Jó kis mese!♥

Mit tagadjam, imádom a meséket :-) Nagyon jó, tanító mese.

Echbauer Karolina nem hiába mesélgetett Neked gyerekkordban!:)
S a tanulsága is megvan a mesédnek.
Az elviselhető adót mindenki befizeti.
De kérdés, hogy kinek mi az elviselhető!
Az biztos, hogy a mostani adóhelyzetnél a gazdagabbaknak elviselhető.
S talán be is fizetik!

Mindent tudsz kedves boldogtalanom. Ennyi lenne a megoldás. Örülök jöttödnek, és köszönöm is.

Székely emberként kicsit büszkén is olvasom:) Nagyon jó kis mese, furfangos és érdekes. Nem tudok ébredés után értelmeset. Te is büszke légy rá:)

Büszke is vagyok!
Nagyon köszönöm Tyyne.

Üdv

Zoli

A székelyek jóféle nép.
Egy szimpla beszélgetésben is észnél kell lenni, ha észre akarja venni az ember, hogy netalán rajta tréfálkoznak-e :P
Tetszett a meséd, díjom :)

Kovács Sándor képe

Én bizonyára rossz gölöntei bíró lennék, mert nekem szöget ütött a fejembe, hogy a megsarcolt piaci jónépnek honnan volt kétszáz ficcse jókedvre? :)
Élvezetes, székely furfanggal bőven megfűszerezett mesét olvastam tőled.

Jogos a logikai eszmefuttatás, de hát..., ez csak egy mese.

Köszönöm a figyelmed és a hsz.-d.

Üdv

Zoli

Nem volt nekik, de azt nem látta a bíró, mert nem volt ott.
Egyébként meg a fösvény emberek azt hiszik, hogy mindenkinek van valahol pénze, csak nem mondják meg, és hazudnak, hogy szegények :P

Kovács Sándor képe

A székely maga mondja, hogy mindenki vett a a piacon a jókedvből, majd kicsit később megmondja az árat is. Tehát a bírónak ez a két információja van a nép zsebének tartalmát illetően. Ám, mivel a bíró karakterének nem az okosság a fő jellemzője, így nyugodtan elfeledhetjük az említett logikai problémát. :)

"mindenki úgy tett, mintha vásárolna a jókedvből."
Szerintem ez a kulcs mondat, és ennek is az a része, hogy "úgy tett, mintha"
Arról nincs szó, hogy a bíró előtt bárkinek akár árat mondott volna a jókedvre. Gondolom akkor még a szabvány sem volt, hogy mindenre ki kell írni az árat, jól láthatóan. A bírónak így azt mondott a székely, amit akart, ezek mellett, az presztízsből vette meg, nem azért, mert elgondolkodott rajta, hogy mennyibe kerül, és kinek mennyi.
Egyébként tényleg mindegy, mert a bíró valóban sügér, de ez már abból is kiderült, hogy háromszor tökig vásárol a tulajdonképpeni semmiből, ami szerintem eleve nagyobb baromság, mint egyszerűen többet fizetni érte :)

Kovács Sándor képe

...de a bíró nem látta, hogy csak úgy tettek... A bírónak csak annyi infója van, amit a szegény embertől kap... erre mondjuk rá is farag:) Mert dzsondzsi... ezért nem üt szöget a fejibe az, hogy honnan van az embereknek fejenként kétszáza... a semmire. Pedig ő már kizsákmányolta őket teljesen.

Prince-nek: A gyerekek nevetése a legnagyobb elismerés. :)

Remek történet, s mint minden mese, igen tanulságos. Ajánlanám olvasásra néhány helyen... :)))

Szeretettel: Gabi

Nem bírom megállni... Dicsekednem kell! Állítólag Kanadában (valahol) egy magyar-nyelvű iskolában felolvasták a gyerekeknek. Nkik tetszett. Úgyhogy az én székelyem, a maga nemében már világot látott. Valamint egy autista kisfiú, bizonyos Krizsik Balázs helyezett lett egy országos versenyen. (youtube) megtalálható. Büszke vagyok erre a mesémre.
Bocsánat, hogy "magammutatóskodom", de olyan jó érzés, mint ahogyan az is, hogy Ti is ilyen figyelmet fordítottatok rá.
Neked is köszönöm kedves Gabi.

Szeretettel

Zoli

Egészen nyugodtan:) Ugyanis rettentően szórakoztató és nagyon jól megírt mű!

Élvezettel olvastam! Imádom a meséket! Ölellek: Dana

Hozok még, ha szereted. Köszönöm Dana a figyelmedet, és örülök, hogy tetszett.

Szeretettel ölellek

Zoli

Minden tiszteletem azoké, akik prózában is képesek remekművet alkotni - így a tiéd is. :)
Nagyon jó volt olvasni a novelládat (mesédet), gördülékeny, jól eltalált... Nagyon tetszett! :)

Elkényeztetsz, de nagyon örülök neki.

Köszönöm szépen.

Zoli

Jó kis történet! Grat. :-)

Igazán örülök, hogy így látod. Köszönöm Gary!

Sokat adok a véleményedre, ezért külön öröm számomra a kommented.

Köszönöm a figyelmed.

Zoli

Letisztult, átgondolt, jókedvű. Amolyan 'igazi' mese.
Élvezet volt olvasni, és a végén megemelni a kalapom.